1966. október 30.

Még mielőtt a köztudatba bekerült volna a Zodiákus neve, egy diáklányt brutálisan meggyilkoltak. Cheri Jo Bates halála előtt nemsokkal a Riverside-i Főiskola (Riverside City College) könyvtárában tartózkodott, ami este 9-kor zárt be. A kihallgatások során kiderült, hogy este fél 11-kor a szomszédok sikolyt hallottak (a halottkém is ezt az időpontot jelölte meg a halál beálltának). A lány holttestét másnap reggel fedezték fel két elhagyott, az egyetem tulajdonában lévő ház között. A helyszínre érkező rendőröket megdöbbentő kép fogadta; a lány testét 11 késszúrás borította: 1 a hátán, 3 mély vágás a mellkasán, a torkát pedig 7 alkalommal vágta el, szinte elválasztva fejét a testétől, az arcát könyörtelenül összeverte. A lány citromzöld Volkswagenje tocsogott a vérben. A későbbi vizsgálatok bebizonyították, hogy az autót működésképtelenné tették. Emellett kiderült az is, hogy a könyvtár világítását lekapcsolták az elektromos elosztóról. A lány értékeit nem vitték el; ruhája és pénztárcája is sértetlen volt valamint szexuális erőszakra sem utalt semmi. A lány mindössze 18 éves volt. Nem messze a tetthelytől találtak egy Timex típusú férfi karórát, az óra 12:24 (12:23)-kor megállt, de a rendőrség úgy gondolta, hogy a gyilkosság jóval hamarabb történt. A karóra festékpöttyös volt, amit később egyszerű szobafestékként azonosítottak. A karóra mellett találtak egy szakadt ingujjat is. A kés méreteit a következőképpen becsülték: 3 és fél inch hosszú és fél inch széles lehetett. A porban egy katonai bakancs lenyomatát is megtalálták a nyomszakértők, ami az angol méretezés szerint a 10-eshez volt közel. Az áldozat körmei alatt találtak vér, haj és szövetdarabokat.

Az üzenetek Szerkesztés
Egy hónappal később, november 29-én a Riverside-i rendőrség és a helyi lap, a Riverside Press-Enterprise csaknem azonos leveleket kapott, a leveleknek a vallomás (Confession) nevet adta. A levelek tartalma a következő volt:

„ A vallomás
Fiatal volt és gyönyörű de már ütött és kopott és halott. Nem ő az első és nem ő lesz az utolsó, éjszakánként virrasztok és a következő áldozaton gondolkodom. Talán a gyönyörű szőke lány lesz az, ki gyerekekre vigyáz a kisbolt mellett és minden este hét körül lesétál a sötét sikátorba. Vagy talán a formás barna lesz az, aki nemet mondott mikor randevúra hívtam a főiskolán. Talán egyikőjük sem. De ki fogom metszeni női szerveiket és letétbe helyezem hogy az egész város láthassa. Ne könnyítsék meg túlzottan a dolgom. Vigyázzanak a testvéreikre, lányaikra és feleségeikre az utcákon és a sikátorokban. Miss Bates ostoba volt. Bárányként vonult a mészárszékre. Nem harcolt. De én igen. Olcsó győzelem volt. Elvágtam az elosztó középső vezetékét. A könyvtárban vártam rá és két percen át követtem. Az elemek lemerültek. Felajánlottam a segítségem. Ezután örömmel beszélgetett velem. Mondtam neki hogy a kocsim az utcán áll és szívesen hazaviszem. Amikor távolodtunk a könyvtártól azt mondtam hogy eljött az idő. Mire ő azt kérdezte: minek jött el az ideje?. Azt mondtam neki hogy eljött az idő arra hogy meghaljon. Megszorítottam a nyakát és a kezemet a szájára tapasztottam és a másik kezemben lévő kicsi késsel elvágtam a torkát. Nagyon odaadóan távozott. A mellei meleggé és keménnyé váltak a kezem alatt, de én csak egy dologra gondoltam. Megfizettem azért a sok szemétségért amit az évek során velem tett. Nehezen halt meg. Reszketett és rázkódott ahogy megtámasztottam a testét az ajkai pedig remegtek. Még egyszer sikított és én fejbe rúgtam hogy befogja a pofáját. Belemártottam a kést és az eltört. Majd bevégeztem a munkát, elvágtam a torkát. Nem vagyok beteg. Nem vagyok elmeháborodott. De a játék nem fog abbamaradni. Ezt a levelet adják közre hogy mindenki elolvashassa. Talán megmenti azt a lányt aki a sikátorban jár. De ez már önökön múlik. Én leszek az önök lelkiismerete. Nem az enyém. Igen, a telefonáló is én voltam. Csak figyelmeztetés volt. Legyenek résen… most is fiatal lányokat cserkészek be.

”
A gyilkos mint, ahogy az a későbbi leveleiből is kiderül kevéssé tartotta fontosnak a mondatok megfelelő tagolását vagy épp a vesszők használatát.

A leveleket alaposan megvizsgálták, de semmi igazán használható információhoz nem jutottak. Megállapították, hogy az eredeti levelet egy Royal típusú hordozható írógépen írták, ami viszont akkoriban meglehetősen elterjedt volt. A borítékon összesen egy ujjlenyomatot találtak, ami egyrészt származhatott akár egy postástól is, másrészt sohasem sikerült azonosítani. Úgy döntöttek, hogy értesítik az FBI-t. De a kiküldött nyomozó sem tudott sokkal többet kideríteni mint, hogy az áldozat ismerte a tettest így tudott a bizalmába férkőzni és a sötétbe csábítani.

A Bates-ügyben hat hónappal később történt a következő fejlemény. 1967. április 30-án a Riverside Press-Enterprise, a rendőrség és az áldozat apja, Joseph (akinek a címe a gyilkosság utáni napon jelent meg az újságban) újabb üzenetet kapott. Ebben a macskakaparással írt, összecsapott levélben a következők álltak: „Bates-nek meg kellett halnia. Többek lesznek még így.” (BATES HAD TO DIE THERE WILL BE MORE). Az apának küldött levél annyiban különbözött, hogy a Bates helyett a She (azaz Ő-t) használja. Nem írták alá a leveleket, csak egy fordított Z betűt és egy 3-ast írtak. A leveleket megvizsgálták és találtak egy ujjlenyomatot de ezt sem sikerült sohasem azonosítani.

Közben más furcsa dolgok is előkerültek. Az egyetemi könyvtárban a gondnok egy padra vésett versre talált, amely stílusában és tartalmában hasonlít a Zodiákus által írt levelekre, de mivel a pad sokáig egy raktárban volt így nem lehet teljes bizonyossággal a Zodiákusénak mondani. A vers így hangzott:

„
::Élettől beteg

Halni nem akar
Vágás
Tiszta.
Vér tör elő,
Csürög
Ömlik:
Végig az új ruháján.
Remek
Vörös volt az
Úgy is.
Az életet leszívja
A bizonytalan halál.
De ő nem hal meg ezúttal.
Most valaki rálelt.
De majd
Legközelebb.''
”
A vers végén „rh” monogram is látható. Nincs bizonyító jellege, annak amit megtudtak erről: az egyetem akkor hivatalban lévő rektorát R. H. Brandshawnak hívták. A riverside-i gyilkosságot sose zárták le és a jövendölt gyilkolások sem következtek be, azt feltételezik, hogy a gyilkos elköltözött.