A gondozottam már nagyon sok ideje szenvedett.

Tüdőrákot diagnosztizáltak nála, és megmondták hogy max 6 hónapja van hátra.

Nem tudom mit csináljak.

Marianna nagyon szenved, és nem tudom hogy hogy könnyítsek a baján.

Már nem egyszer könyörgött nekem, hogy legyek a halála angyala, és oldozzam fel, de én nem szeretném!

Szívem szerint megkönnyíteném a helyzetét, de nem akarom.

A rendőrök biztos hogy rájönnének, és engem lecsukatnának!

Még csak 21 vagyok, nem hiányzik az életfogytiglan, se az örökös őrlődés a bűntudat miatt….

Minden áldott nap azon kesergek, hogy miért csak egy idősgondozó lett belőlem?!!!

Barátom nincs, az életem romokban!

Mariannán kívül senkim sincs, és ő is haldoklik!

De elég!

Lassan, remegő léptekkel odamegyek a gyógyszeres szekrényhez, és kiveszem a nyugtatót!

Sírástól fuldokolva az összes tablettát beleöntöm a pohárba, ráöntöm a vizet!

Én nem így terveztem… De már ekkor zokogtam!

És utoljára elgondolkodtam, majd megittam a pohár tartalmát.