Hát megtettem. Valóban elszöktem otthonról. Ez volt a vágyam három éven keresztül, mégsem érzem a felhőtlen boldogságot. A barátnőmhöz költözök Kanadába. Fáj itt hagyni New Yorkot, mert szerettem itt élni. De a szüleim megutáltatták velem. Szüleim? Inkább szörnyek. Olyas valakik, akik egy zsák hibának, mocsoknak, senkinek találtak. Nem hiszem, hogy keresnének majd, vagy hiányoznék nekik egy kicsit is. De nem baj. Jó ez így.
      A repülő út lassan telt el, és unalmasan. Ezért örültem, mikor lábam újra talajt ért. Tess még nem itt vesz fel, majd a busz végálomásán. Addig is, hol a busz?
     Nagyot sóhajtva ültem le a kis székre, amíg nézelődtem. Szép hely. Sok a zöld fa, jó illatok szállingóznak a levegőben, madarak csiripelnek, a Nap hétágra süt. Egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy sikerült. És hogy lehet most egy sokkal jobb életem lesz. Még a végén boldog is lehetek!
     A busz megérkezett, leültem leghátuljában. Nem volt valami húde nagy cucc, ahol mentünk, de még így is szépnek találtam a tájat.
     Hirtelen a busz egy hatalamasat fékezett, mire én szinte kiestem az ülésről. Ijedten páztáztam végig az utasokat, hogy kinek esett baja. Páran elestek, de segítettek egymásnak.
     A sofőr eszeveszett üvöltése repesztette át a levegőt, amint káromkodva száll le a buszról és magyaráz valakinek.
     Aztán mindenki levegőjét visszatartva dermed le, ahogy egy nagy durranást hallva, a sofőr elhallgat. Most ugye nem az történt amire gondolok?
     Sikítani kezdtek elől, és egyre többen kezdtek el hátra nyomulni.
- Mi történt? - kérdezte egy férfi mellőlem.
- Nyissák ki az ajtót!! - sikította egy nő kétségbe esve.
- Segítség!
- Meneküljenek!
- Menjenek már!!
     A sikítások eltompították az elmém. A félelem akkor kapott erőre, ahogy megpillantottam egy embert, amint egy lányba döfi kését és lenyalja újjáról a vért. Az alak felnézett. Rám. Belemeredtem a sötét szempárba. Elvigyorodott, megmutatva véres fogát és idiótán felnevetve pattant fel.
- Jézusom. - fehéredtem el, ahogy egyenesen felém vette az irányt.
      Letéptem a kalapácsot az ablak mellől és egy nagy ütéssel bevertem az üveget. Az ripityára törve adott nekünk szabad utat. De mire kiugrottam volna, valaki visszarántott és ő mentette magát. És utána már mindenki lökdösött engem. Valahogy egyre messzebb kerültem az általam kitört ablaktól.
      Egy erős kezet éreztem vállamon. Lefagytam. A szorítás egyre erősebb lett, így kénytelen voltam felkiálltva térdre esni. Az a nevetés újra felcsendült közvetlen mögöttem. A gyilkos elép lépett.
     Egy fiú volt. Velem egy idős lehetett. Fekete haja szemébe lógott, amiben kialudt az értelem lángja. Szája véres volt, lecsurgott nyakán, átáztatva fehér pólóját. A kést meglebegtette szemem előtt, mire felsikítva rúgtam lábába. Felszisszenve kapott sajgó tagjához, ezt kihasználva pedig felkelltem és elfutottam a busz elejéhez.
    A hullákon végig nézve majdnem elhánytam magam. Felvágott gyomrok, kifolyó szemek, felnyitott koponya, amiből kicsúszott az agy. Kivágott torkok, levágott végtatok. A busz vérben állt, ami miatt csúszott is a talaj. De sikerült kiérnem a friss levegőre. Fogalmam sincs merre, de futottam. Egy baj volt. Hallottam magam mögött ugyan úgy cipő kopogásokat.
     Felsírva szaladtam, ahogy csak bírtam. Miért én? Azt hittem itt boldog lehetek, de meg sem érkeztem, már az életemért futok.
- Ne! - ordítottam fel, ahogy valaki leterített hátulról.
    A srác magával szembe fordított, ráült derekamra. Csuklómat összefogta fejem fele. Remegve rúgkapáltam, sikertelenül.
- Eressz el!! - sikítottam. - Segítség!
- De erős hangod van. - szólalt meg rekedtes hangon. - El kéne némítani. - húzta végig torkomon kése hegyét.
- Hagyj békén! - forgolódtam.
- Ne mozogj. - húzta véres mosolyra száját.
      Nem hallgatva rá próbáltam szabadulni.
- Azt mondtam ne mozogj! - kiálltotta és a kést beleszúrta kézfejembe. Felsikítva sírtam el magam. A fájdalom keresztül hasított testemen.
- Ölj meg! Ne húzd tovább! - könyörögtem már. Már nekem mindegy, ígyis úgyis meghalok, akkor hova húzzúk?
- Sor kerül arra is, de addig hadd élvezkedjek.
      A késével felvágta pólómat és végig húzta élét hasamon, felvágva bőrőm.
     Sikításom hallatán, elvigyorodott. Egy hirtelen mozdulattal gyomromba szúrta a kést.
    Szemeim kipattantak és elakadt lélegzetem. Ekkor nem hogy kivette volna belőlem azt a szart, elkezdte forgatni. Szenvedve ordítottam fájdalmamban.
    Végignyalt a késen, lenyalva vérem.
- Hm... A mai nap ez a legjobb. - nevetett fel.
     Arcomat karcolta meg, majd szemembe szúrta.
- Neeeeeeee! - visítottam. A fájdalomtól csillagokat láttam, azzal a szememmel, ami még megmaradt. Éreztem, hogy vérem patakokban folyik le arcomon, és gyomromnál.
     Így már csak egy szemmel láthattam, ahogy megeszi szemgolyóm.
- Istenem. - nyöszörögtem elfordítva fejem.
- Nem tetszik? - nyammogta. - Tegyem élvezetessebbé?
- Neh. - ráztam fejem halványan.
- Na, nem baj, akkor ajándékba adom. - vihogott eszeveszetten.
     Kését elmerítette felvágott gyomromba, majd kihúzta belemet. Erre elhánytam magam, de mivel feküdtem, így arcomra ment az egész.
- De szép vagy. Lehet hagylak még egy kicsit így.
- Kérlek....ne... - köhögtem fel. Vér terítette be nyakam.
- Aranyos, ahogy próbálsz meggyőzni.
      Elővett még egy, nagyobb kést és habozás nélkül szúrta mellkasomba.
     Az a fájdalom.
     Az a roppanás.
     Azt hittem már ebbe belehalok. De jó is lett volna!
     Ordítottam, mint a sakál, rúgkapáltam, zokogtam, de semmi. Szenvedésem folytatódott.
- Mikor vérzel már el? - sóhajtotta, majd kaptam még két szúrást tüdőmbe. Fulldokolni kezdtem. Nem kaptam normálisan levegőt, köhögéssel meg nem értem semmit. Mindenem véres lett, a világ kezdett elsötétülni egy szem szemem előtt. A fájdalom úgy hasított át egymás után többször, mintha a vonat vagy nyolcszor ment volna át rajtam.
     Aztán a gyilkos utolsó kacajára, kileheltem életem.

     * gyilkos szemszög *
 
     Nevetve néztem, ahogy kialszik bal szeméből az élet. Megnyaltam szám és felkelve róla vetettem rá egy utolsó pillantást. Barna haja csupa véresen ragad a földhöz, jobb szemürege feketén tátong, másik nyitva mered a semmibe. Hányása lefolyt nyakán, arcán is maradtak maradékok, de ettől csak szebb a művem. Mellkasánál, a három lyuk körüli vér eláztatta pólója maradékát.
     A földön mellette végbele, míg én látom, ahogy annak helyére lecsúsztak belső szervei.
     Hm. Szépen elintéztem ő is.
     Kihúztam tenyeréből késem és lenyalva a még meleg vért tettem el. Felkaptam a hullát, ami miatt mája és veséje is nagyott loccsanva ért földet.
- Upsz, bocsi. - kacagtam jó ízűen.
    Bedobtam egy zsákutcai kukába a testet és leporolva kezem indultam utamra.
    Pisztolyom ott lapul zsebembe, a legközelebbi busz sofőrjének szentelve a golyót benne.