Nick a legjobb barátom volt. Kiskorunk óta ismertük egymást, és minél idősebbek lettünk, annál szorosabb lett a barátságunk. Valahogy mindig úgy intéztük a költözést, suli váltást, kirándulásokat, hogy együtt legyünk. Együtt vezettük bele a másikat a rosszba, ha az egyikünk büntetést kapott, a másik is csinált valami rosszat, hogy ne egyedül szenvedjünk.

   Pár évvel ezelőtt Nick gondolt egyett és elkezdett YouTube videókat gyártani. Először fogalma se volt miről készítsen tartalmat, de aztán egyre inkább áttért arra, hogy levideózza hogyan főz. Tehetséges szakács volt, és ha idősebb nők is nézik csak a csatornáját, akkor is már megérte. Teltek a hónapok és egyre több feliratkozója, like-ja lett. Hihetetlen boldog volt és győzködött, hogy csináljam vele együtt. Akármennyire is boldog voltam a sikerének, engem nem vonzott ez a dolog. Hagytam hadd legyen ez kivételesen csak az ő rivaldafénye.

   Egy nap megbeszéltük, hogy találkozunk nálam. Kérte, hogy most segítsek neki bevásárolni a következő videójához, úgyhogy hamarabb mentem el a munkából, hogy hamarabb érjek is haza.

   Szépen előkészítettem mindent és vártam. Furcsáltam, hogy nem érkezett még meg, hiszen így is elkalandoztam a vásárlással és egy háromnegyed órával késöbb értem haza.

    Már másfél órája nem jelentkezett, pedig hívtam kétszer is. Kezdtem aggódni, mert ilyet sosem csinált. Talán baleset érte autózás közben? Vagy elaludt? Vagy a beteg anyjával van valami? Miért csinálja ezt?

   Hívtam és hívtam, és üzentem neki és hívtam. Nem történt semmi. Bánatomban elkezdtem megfőzni, amit vettem a műsorához, majd megettem. Már este tíz volt, mikor ötkor kellett volna átjönnie.

   Felhívtam a húgát, hogy otthon van-e.

   - Emma! Szia. - köszöntem kissé megkönnyebbűlve, hogy ő felvette a telefont.

   - Hello, Mike! Miújság? - szólalt meg kedvesen.

   - Nick otthon van? Már vagy öt órája várom, de nem tudom elérni sehol. - dörzsöltem homlokom és szorítottam össze szemeim.

  - Nincs nálad? - kérdezte ijedten. - Vagy hat órája elment innen hozzád, de aztán eszembe jutott, hogy itt hagyott pár hozzávalót a videójához, de nem vette fel. Azt hittem azért, mert veled van!

   - Hát ez...csodás. - nyeltem egyet és hirtelen nagyon melegem lett.

   Elindult felém. Tehát balesetet szenvedett mégis csak?

  Gyorsan bekapcsoltam a tv-t a hírekre várva.

  - Figyelj, amint negérkezik kérlek hívj! - kérlelte Emma meggyötörten.

  - Természetesen, de ugye te is hívsz bármilyen hír érkezik?

  - Azonnal!

   Letettük a telefont és idegesen néztem a híradót, hátha bemondják, történt-e valami.

                            *

   Három nap telt el. Se híre se hamva nem volt Nick-nek. A híradó nem mondott semmi fajta balesetet aznapra. Jeleztük a rendőrségnek, hogy eltűnt, és nyomoznak az ügyben.

   Alig bírok aludni, enni, másra gondolni. Csak azon kattog az agyam, hogy hol van, miért, kivel és jól van-e. Rettenetes ez az érzés, ami a hirtelen eltűnése miatt keletkezik bennem.

   Átmentem addig az édesanyjáékhoz, hogy Nick helyett én ápoljam a beteg öregasszonyt, nameg lenyugtassan Emmát, aki borzasztóan van szintén. Nagyon jó testvérek voltak, habár sokat veszekedtek, mindig és bármiben számíthattak egymásra.

   Haza értem egy hosszú, stresszes nap után, Nick anyukája nagy figyelmet érdemel. Fújtatva leültem a tv elé, szokásosan a híradóra kapcsolva az elmúlt pár napban, mikor is egy hír hallatán nem tudtam eldönteni, hogy elhányom magam, vagy elájulok.

   Egy hullát találtak a közeli erdőben. De nem akármilyet. Feldarabolt, felismerhetetlen hullát. A vonatsinek közé volt hajítva, így arra tippeltek, hogy cserbenhagyásos gázolás történt, de ezt kétli mindenki, hiszen vonattal nem ilyen egyszerű.

   Mutattak pár elhomályosított fotót a testről. Az kétségtelen, hogy minden végtagja le van vágva, csurom alvadt vér az egész.

  Azonnal rosszul lettem és a hányinger kerülgetett, miközben lihegve lecsúsztam a kanapéról és összegömbölyödve meredtem ki a fejemből.

  Ez nem lehet ő, nem nem nem NEM! Nincs az az Isten, hogy az én egyetlen legjobb barátommal ilyen tragikus, hátborzongató, undorító halál történjen! Nem, ez képtelenség. A légynek sose ártott, konfliktus kerülő volt, és segítőkész.

   Csak nem bírtam a gondolattal, így számra tapasztva kezem rohantam a mosdóba, de nem értem el a vécékagylóig. Bár a takarítás érdekelt most a legkevésbé. Elsírva magam kuporodtam össze a sarokban előre hátra dölöngélve.

   Ő volt az.
   Nick Smith.
   Sikerült beazonosítani a holttestet és megkaptuk azt a hírt.
   Azt a hírt...

   A temetésen nagyon sokan voltak. Szerintem olyanok is, akik nem is ismerték barátomat igazán, csak a csatornája miatt. Mindenki ott volt az én családomból, az övéből, a faluból, mindenki.

   Kivéve én.

   Én otthon ültem a sötét szobában, kifele meredve az ablakon, a sötétedő utcára. Könnyeim patakokban folytak és egy kérdés volt bennem.

   Miért?

   Felkaptam a fejemet egy üzenet hangra a laptopomról. Biztos egy újabb " Együttérzésem " " Nagyon sajnálom a barátodat, Mike! Épülj fel hamar! " üzenet, ezért nem is foglalkoztam vele.

  De aztán csipogott mégegyszer. És mégegyszer, és mégegyszer és megint.

  - Mi a fasz van már!? - csattantam fel ingerülten.

  A laptopom elé ültem, megnyitottam az üzeneteket, de kétszer is meg kellett néznem a feladót.

  "Nick Smith videót küldött"
  "Nick Smith videót küldött"
  "Nick Smith videót küldött"
  "Nick Smith videót küldött"
  "Nick Smith videót küldött"

  Hogy mi?

  Hajamba túrtam idegesen és ijedten, hiszen ez aztán... baromság, ez nem vicces, ez kurvára nem az!

   Megráztam fejem és kinyomtam. Csak valaki tréfát űz a gyászolásomból. De ahogy el akartam hagyni az asztalt, újabb üzenet elhunyt barátomtól.

  "Ezt látnod kell!"

  Najó, ez már nagyon beteg. Ez. Már. Beteg.

  "NÉZD MEG!!"

  Nyeltem egy nagyot és könnyes szemekkel rákattintottam az első videóra.

   Ahogy láttam 5 órás filmet indítottam el, ami vagy három perc sűrű, már már nyomasztó csenddel és sötétséggel kezdődött.

   Majd hirtelen egy hatalmas nagy csapás, mintha ajtó lett volna és nesz a kamera felől, amit el is fordítottak a faltól. Rosszallóan méregettem a képben álló fekete csuklyás, kigyúrt, félmeztelen férfit.

   Aztán félre állt és tökéletes rálátásom esett Nickre. Egy székhez kikötözve, szájában kendő, egy alsónadrágban ült.

  Szám elé kaptam kezem, de kinyomni a videót nem volt erőm.

  - Nos. Mike Forbs. - jelent meg egy vékonyabb, csúnya arcát mutató pasas. - Jól mondtam ugye? - nézett rá barátomra, aki azonnal üvölteni kezdett ahogy csak a kendő engedte. - Mindegy. Szóval, hogy tetszik a látvány, Mike? - vigyorgott a kamerába, vagyis rám.

  Nick elsírta magát és üvöltése sértette fülem. Rángatta magát, hogy kiszabaduljon a kötelek szorítása alól, de hiába.

  - Csak neked, bemutatunk egy új receptet a drága barátod csatornájára. - folytatta undorítóan mosolyogva.

   Hiába tudtam, éreztem mi fog történni, egy másodpercre se tudtam levenni szemem a fiúról.

  A vékony faszi eltűnt egy percre a képből, majd visszajött egy hatalmas nagy fúróval a kezében. Újból felém nézett, megnyomta párszor a fúró gombját, hogy mutassa működik, majd barátom elé lépett és egyik pillanatról a másikra kezét meglendítve belefúrt a testébe. Nick felordított, nekem meg áthült testem és lefagytam. Nem bírtam levegőt se venni, a könnyeim is megálltak lefolyásuk közben. Éreztem, hogy mindjárt elájulok, de szemeim kimeredtek és csak bámulták a történéseket.

   Nick testében lyukak voltak. A lábában, a karjában, a mellkasában, vércsíkok folytak le róla. A pszichopata megmutatta közelebbről a fúrót, amin hús darabok lógtak.

   Ezután kezébe vett egy fűrészt és a szék mögé guggolt. Megragadta Nick kezét és fütyörészve elkezdte levágni az ujjait. Végig néztem ahogy átvágja a csontokat, végig hallgattam ahogy torkaszakadtából üvölt az életéért, éreztem a testemben a felgyülemlő félelmet és haragot.

   Megmutogatta egyesével a levágott ujjakat a kamerába és felnevetve, fejét rázva újabb eszközért nyúlt. Ruhája vérben ázva, Nick félájultan, fájdalomtól kábultan, én meg elhülve, remegve, hányingerrel küzködve...

   Csípőfogóval indult vissza az áldozathoz, kirángatva a szájából a kendőt.

  - SEGÍTSÉG!!! VALAKI SEGÍTSEN KÖNYÖRGÖK VALAKI!!!! VALAKI HALL ENGEM? KÉREM KÉREM!!!

   Nick azonnal kihasználta a helyzetet, ahogy szóhoz jutott. Rekedt, fájdalommal telt hangja szétfacsarta lelkem, fogalmam se volt mit kéne tennem, könnyeim újból megindultak, levegő után kapkodtam, szédültem, alig láttam.

   - Shhhh, drága Nick, ne vesztegesd az erőd. - nevetett a pszichopata és erővel szétnyitotta a fiú száját, majd megragadta az egyik fogát a csípőfogóval és teli erőből kirántotta.

  És ez volt az a pont. Az a pont, ahol  lecsaptam a laptopomat és időben elfordulva onnan, telibe hánytam a falat. Zokogva estem le a székről, köpködtem jobbra ballra a hányás daraboktól, bele is tenyereltem. Levegőt nem kaptam, úgy éreztem a tüdőm beszakad, én itt meghalok.

   A telefonom írtózatos hanggal elkezdett csöngeni, holott én lenémítottam. Ne most. Most nem bírnám.

  De annyira nagy hanggal, megállás nélkül csöngött! Muszáj voltam odakúszni a kanapéhoz és felvettem.

  - Halo? - kérdeztem rekedten, erőtlenül.

  - Nagy hibát követtél el Mike. - szólt a telefonba recsegve egy férfi. Felnevetett, majd megszakította a vonalat.

   Remegve nyitottam meg az sms-t, amit el is küldött egy pillanat alatt. A videó folytatódott. Nick már nem is élt, elvérzett vagy belefulladt a saját vérébe, nem lehet tudni.

   Csak üveges tekintettel meredtem a képernyőre, nem bírtam már sehogyan se reagálni. Ekkora sokkban még a halála hírén se voltam. Hogy volt képes valaki így megkínozni a testvéremet, a legjobb barátomat?! Egyáltalán miért? Miért léteznek ilyen borzalmas emberek?
 
   Egyáltalán ezek emberek??

   A felvétel még ezzel sem ért véget, a nagydarab férfi maszkkal, akit az elején láttam a videón, egy hatalmas láncfűrésszel indult meg a holttest felé.

   Beindította félelmet keltő robogással a gépet, majd Nick nyakát nemes egyszerűséggel szétvágta. Nagy loccsanással esett le a földre a fej, szemei pont rám néztek, élettelenül, véresen. Ezután jöttek a végtagok, és végül barátom derekába vágta a fűrészt. A felsőteste követte a fejét, belei szétloccsanva, veséje, mája szétcsúszva a földön. Ennyi vért sose láttam egy horrorban sem, nem is akartam elhinni, hogy ez Nické.

   A falba vertem a fejem és elejtettem a telefonom.

  - Miiiiikee. - szólalt meg belőle még a gyilkos, elvékonyított hangja. - Hogy tetszett a kis műsor? Hidd el, IIIISTENI leves lesz a belsőségeiből. Hahaha - nevetett fel hisztérikusan. - Remélem, hogy egyszer sem állítottad meg a videót. Upsz! Lehet a videó előtt kellett volna szólnom!?

   Kis szünet jött, majd suttogás.

   - Viszlát Mike Forbs!

  A videó megállt, én pedig az őrület szélén állva vertem bele újra, és újra és újra a fejem a falba.

  - Segítsek?

  Ijedten néztem a velem szemben álló hatalmas, maszkos férfira, majd meglendítve felém a kezében lévő buzogányt...

  Elsötétült minden.

  Sziasztok, örülök hogy ennyien kitartottatok a sorozat mellett és bíztattatok, hogy folytassam! Tényleg bocsi a hatalmas elmaradásért, de ha minden terv szerint megy, jön még majd pár rész.
Nem sikerült annyira jól ez a rész, mint terveztem, de remélem élvezhető volt azért!
Nemsokára újra jelentkezem!
Puszi!🌸💖