2016.09.19

Egy barna hajú fiú sétált végig a kis folyó mellett, amely alig lehetett mélyebb öt méternél. A ruháját vér borította, fiatal arcán egy hosszú seb húzódott, amit igaz még korábban szerzett, de mivel az utóbbi időben elég sokszor felszakadt még mindig ugyan olyan állapotban volt mint amikor megszerezte.

Tekintete úgy festett mint egy vadászat közben lévő tigrisnek. Elszánt volt és bátor, tudta: annak érdekében, hogy kijusson a saját maga alkotott virtuális világból, neki kell győznie. Utolsó áldozata azonban nem volt az a könnyen megtéveszthető és megölhető szarvas gida amikre ez a tigris eddig vadászot.

Tapasztalt volt és ravasz, nyolc hét alatt ügyesen kiismerte a játékot, amit csak tudott a saját hasznára fordított. Azonban Kim Taehyung, akinek a tekintete még az órák óta tartó keresés után is kitartó volt rendelkezett egy olyan fegyverrel amiről senki sem tudott.

*****

Órák teltek el amióta, Taehyung a partnál sétált. Jobban mondva napok,de mivel a játék arra a célra jött létre hogy eltűnj a valóságból, ezért az időt is muszáj volt felgyorsítani.

Az elszánt vadász mostanra már rég elhagyta a folyót, azóta kilométereket  haladt előre egyenesen az erdő felé, ahol remélhetőleg végre megtalálja az utolsó játékost, aki Psychoville-ben tartózkodik.

- Nem hiszem el,hogy így eltud rejtőzni az a... - mielőtt még befejezhetné a mondatát, Taehyung léptek zaját hallja meg aminek hatására azonnal egy bokor mögé bújik.
Tudja, hogy rá is ugyanúgy vadásznak éppen ezért mindent felhasznált,hogy megtévessze a másikat.

Áldozata egyre közelebb került hozzá,így amilyen halkan csak tudta le szenvedte hátáról az íjat és egy nyilat feszítve az idegre várta a fiút.

- Tudom, hogy itt vagy Kim, szóval azt ajánlom búj elő a rejtek helyedről és fejezzük be ezt a játékot úgy ahogy kell - szólal meg a fiú, miközben megáll az erdő közepén és a fegyverét kezdi el forgatni a kezében. - Férfiak módjàra

Teszi hozzá egy pimasz mosollyal az arcán és tovább folytatja a várakozást.
Taehyung néhàny percig gondolkodott még a rejtek helyén,hogy vajon mi lenne a legjobb megoldás, majd kifújva a tüdejében rekedt levegőt erőltet magára nyugalmat, hogy ne eressze azonnal a fiú szemei közé a nyilat.

- Fogd be Zelo, tudod, hogy így is úgy is megfogsz halni, akkor meg mit akarod itt játszani a fejedett? - kérdezi Taehyung  folyamatosan a másik homlokára célozva ezzel jelezve, hogy bármikor készen áll gyilkolni.

- Kicsináltad a barátainkat, te pszichopata barom csak azért, mert Naeyon lekapott. - forgatja meg szemeit Zelo, de látszik rajta, hogy Taehyung elszántsága nem kicsit ijesztette meg a fiút ezt pedig az idősebb is észrevette ugyanis egy fölényes mosoly jelent meg az ajkain.

- Utolsó kívánság, meg a többi ilyen hülyeség? - vonja fel kérdőn az egyik szemöldökét Taehyung végig az egy évvel fiatalabb Zelo homlokát figyelve miközben szíve a torkában dobog.

Annak ellenére, hogy  régebben egy párt alkotott az idol fiúval, a kapcsolatuk a  Psychovillben eltöltött idő alatt nem kicsit romlott meg. Mostanra pedig már olyan szintre kerültek, hogy egymás életével fenyegetőztek.

Tae szemei előtt azonban csak egy cél lebegett: megkell ölnie Zelot, hogy ő életben maradhasson és visszakerüljön a valóságba.
Éppen ezért tudta, hogy nem habozhat tovább így lehunyva a szemeit egy mély levegőt vett,majd kilőve a nyilat figyelte ahogy az volt párja homlokába fúródik és egy pillanat alatt véget vett a fiú életének.

- Sajnálom - súgja még utoljára majd érzi ahogy teste súlytalanná vállik, kezeire pillantva pedig látja ahogy egyre inkább pixeles lesz a bőre és a ruhája,majd náhány perc után ismét a biztonságot nyújtó szobájában találja magát, laptopjának a monitorján pedig a játék látható amit ő alkotott.

A játék ami gyilkost faragott belőle és egyben egy túlélőt is.

Helló világ
Igen, egy új sztoriba kezdtem ami remélem elnyeri majd a tetszéseteket
A történetet az Idegpálya, az éhezők viadala és az Jumanji című filmek ihlették úgyhogy ha láttok hasonlóságokat az ezért lesz