-Louis!-fordultam kétségbeesetten a fiú felé.

-Hm?-kérdezte.

-Mit keres itt?-mutattam a rám mosolygó Jake-re.

Louis összeráncolt szemöldökkel nézett rám.

-Ki? Faith nincs ott senki-lépett közelebb hozzám.

Louis közvetlenül előttem állt meg.
Jake meg hirtelen eltűnt.

Megráztam a fejem.

-Mindegy-vettem ki a konyhaszekrényből a poharat.

-Nem mindegy Faith! Kit láttál?-fogta meg a vállamat, és maga felé fordított.

-Mondom, hogy mindegy-ráztam meg a fejem, és megfordultam, hogy elmenjek.

Azonban Jake ott állt közvetlenül előttem.

Kezemből kiesett a pohár. A konyhakőre érve milliónyi kis darabra tört szét.

Határozottan tettem egy lépést előre. Jake alakja, mintha füst lenne, eloszlott.

Éreztem magamon az ikrek, és Louis pillantását is.

-Rég láttalak, Faith-jelent meg mellettem a bátyám.

Ugrottam egyet, és tettem egy lépést hátra, de az üvegszilánkok belefúródtak a talpamba.

Könnyek szöktek a szemembe.

Túl sok volt ez nekem egyszerre.

Hirtelen mindenhol Jake-et láttam.

Forgott velem a konyha, és meg kellett kapaszkodnom a konyhapultba.

A fejem zúgott.

Halál! Halál!

Ez a szó viszhangzott a fejemben, mielőtt elvesztettem volna az eszméletemet, és a szilánkok közé estem.

******

Az ágyamban ébredtem.

A fejem hasogatott, és szédültem.

Az éjjeliszekrényemen egy pohár víz, és számos gyógyszeres doboz pihent.

Össze voltam zavarodva.

Láttam a halott bátyámat.

Teljesen elment az eszem.

-Faith-a nevem hallatán felkaptam a fejem.

Louis állt az ajtóban, kezében egy tálcával.

A rántotta illata belepte a szobát, nekem meg felfordult tőle a gyomrom.

-Hoztam neked reggelit-lépett oda az ágyamhoz.

Igazság szerint meglepődtem, hogy nem azonnal arról kezdett kérdezősködni, ami reggel történt.

-Nem vagyok éhes-hajtottam le a fejem.

-Faith, egy hete nem eszel rendesen!Nagyon lefogytál!-ült le az ágy szélére.

-Akkor sem kérek.

Elfordítottam a fejem.

-Jó-sóhajtott fel Louis-akkor legalább a gyógyszereket vedd be!

Felém nyújtott kezében 5 darab tabletta volt.

Dühösen meredtem rá, de szánalmasnak tartottam magam.

-Hagyj békén a hülye gyógyszereiddel! Miért nem fogadod el, hogy nem tudsz rajtam segíteni?-kiabáltam.

Kipattantam az ágyból, és a fürdőbe rohantam.

Magamra zártam az ajtót, és nekitámasztottam a hátamat.

Felnéztem a polcomra, ahol megláttam a pengémet.

Meg kell halnod!

Feltápászkodtam, és a kezembe fogtam a kis tárgyat.

Lekaptam még az egyik gyógyszeres dobozt, és azokkal telepedtem le a hideg kőre.

Feltűrtem a pulcsim ujját.

Kiöntöttem a tablettákat.

Bevettem egyet, és csináltam egy vágást a karomra.

Így ment ez egy ideig, aztán viszont kezdtem rosszul lenni.

Kiesett a kezemből a penge, és fázni kezdtem.

Az utolsó emlékem az, hogy félájultan fekszem a földön, amikor valaki beront a fürdőbe.