Faith szemszöge:

Reggel kiabálásra ébredtem.

Álmos tekintettel emeltem fel a fejemet a párnáról.

Louis hangja volt az.

Kikászálódtam az ágyból.

Pizsiben indultam el a földszintre, de a lépcsőnél megálltam.

-Nem érdekel Briana! Megcsaltál, ennyi!-Louis hangja dühösen csengett.

-De bevallottam! Most amiatt a kis cafka miatt csinálod ezt?-vágott vissza idegesítően magas hangon ezek szerint Briana.

-Ne merészelj így beszélni róla! A cafka legfeljebb te vagy, nem ő!

Louis ideges volt. Így még sosem láttam.

-De bébi...-kezdte megint a szőke ribanc, de Tomlinson félbeszakította.

-Ne bébizz itt nekem! Tűnj el innen, végeztünk!

Ezután már csak az ajtó hangos csapódását hallottam.

Akkor most szakítottak?

Lesétáltam a lépcsőn.

Louis a konyhában ült, és idegesen dobolt a konyhapulton.

-Reggelt-ásítottam.

-Jobbat-morgott.

Töltöttem magamnak egy pohár kávét, és leültem az asztalhoz.

-Mi a baj?-kérdeztem.

Belekortyoltam az italomba.

-Semmi-morgott továbbra is.

-Louis-néztem rá jelentőségteljesen.

Sóhajtott egyet,és a leült mellém. Arcát a tenyerébe temette, és szipogni kezdett. Tényleg szerette azt a libát?

1 hét múlva:

Louis idegesen rontott be a rendelőbe. Jegyzeteit és tollát ledobta az asztalra, ő pedig levágta magát velem szembe.

Felhúztam a szemöldököm.

-Mi bajod van?-kérdeztem értetlenül.

Kezdem magam úgy érezni, mint valami lelki szemetes.

-Briana terhes-motyogta.

-Védekezni kellett volna-rántottam vállat.

Louis hitetlenül megrázta a fejét.

-Nem segítesz! Téged tényleg nem érdekel mások gondjai igaz?-nézett a szemembe.

Megráztam a fejem.

-Nem nagyon. Az én gondjaim se érdekelnek senkit!-vágtam vissza.

Hangom egy kicsit éles volt, de ez az igazság.

Louis megdörzsölte az arcát.

-Jó, hagyjuk ezt a témát.-legyintett.

Végre, valamiben egyetértünk!

-Szeded a gyógyszereidet?-kérdezte.

Helyben vagyunk.

-Megmondtam, hogy nem fogom szedni őket.

Tomlinson szemforgatva vette a kezébe az asztalra ledobott jegyzeteit.

Szánalmas vagy!

Kellettek még nekem ezek a hangok, szerintem is.

-Faith,sajnálom hogy ezt kell mondan, de már csak 1 hónapod van...tudod...addig.-sóhajtott.

Nyeltem egyet.

1 hónap.

-Faith, muszáj beszélned addig!-jelentette ki határozottan.

Bólintottam.

-Tudom. Mennem kell, Louis-álltam fel, miután egy pillantást vetettem az órára.

-Mi? Hova? Faith, 5 perce kezdtünk!

Beharaptam a számat, miközben húztam egyet a copfomon.

-Beszélnem kell a szüleimmel.

Éreztem, ahogy tekintetét szinte a hátamba fúrja, miközben nézi, hogy eltűnök a folyosó végén.

Kis bónusz fejezet😂💓