Faith szemszöge:

Másnap délelőtt Louis rendelőjében ültem, és vártam hogy kezdődjön a kezelés, amikor Tomlinson belépett a szobába, és letett egy gyógyszeres dobozt az asztalra.

Felhúzott szemöldökkel néztem, ahogy újabb dobozokat pakol elő.

Mikor befejezte a pakolást, rám nézett. Ahha, tehár erre reagálnom kéne?

-Ehm, ezek mik?-hirtelen nem jutott jobb az eszembe.

-Ezek-emelt fel 3 különféle dobozt-további gyógyszerek a pánikrohamaidra. Ez a 2-mutatta tovább-arra van, hogy a hangok eltűnjenek a fejedből.

Rezzenéstelen arccal bámultam rá.

Ez tényleg ennyire hülye? Méghogy diplomás szakorvos.

-Ugye tudod, hogy nem fogom beszedni őket?-húztam fel a szemöldököm.

-Kénytelen leszel-biccentett mindentudóan.

Csak szimplán felálltam, és kisétáltam a rendelőből.
Leszarom, hogy még csak 2 perc telt el a kezelésből, de már felidegesített.

-Faith!-kiabált utánam "valaki."

-Louis neked nincs életed?-fordultam meg idegesen.

-De van.

-Akkor? Akadj már le rólam!-förmedtem rá és elindultam.

Naiv voltam, hogy azt hittem, nem jön utánam.
Nem szólalt meg, így csak sétáltam tovább. Úgy negyed óra múlva egy eldugott kis tisztáshos értünk.

Leültem a kis patak partjára, és felhajtottam a nadrágom szárát.

Lábamat a kissé hideg vízbe lógattam.

-Miért jöttél utánam? Nincs szükségem arra, hogy a problémáimról beszéljek valakinek. Se arra, hogy halljam a nyilvánvalót....-motyogtam, és tekintetemet a mellettem ülő fiú felé fordítottam.

-Nem érted, Faith! Nem azért vagyok pszichológus, hogy a betegeim életét tegyem tönkre.-mondta.

-Pedig az enyémet szépen lassan sikerül-legyintettem.

Felkaptam magam mellől egy kavicsot, és a sekély vízbe hajítottam.

-Faith, vannak dolgok amiket nem tud az ember egyedül feldolgozni. Azért vagy a betegem, hogy segítsek neked. A szüleid ezért küldtek téged pszichológusokhoz.

-Nem fogok a szüleimről beszélni.-jelentettem ki.

Louis sóhajtott egyet.

Talán feladta.

-Egyet ígérj meg nekem!-fordult hirtelen felém.

Felvontam a szemöldököm.

-Mit?

Lábamat kivettem a vízből és visszahajtottam a farmeremet.

-Mondd el mi történt veled,még mielőtt késő lenne!-nézett a szemembe, mert időközben felálltam.

Visszavettem a cipőmet, amit a "pancsikolás" előtt levettem.

-Vagy inkább mik történtek- javítottam ki.

Részleteket akar?

Hát most megkapta.