Reggel mentem haza a gardonlakásomba. Elegem van ebből az esti életből. Úgy igazából az életből is, de nem adhatom fel. Legszívesebben mennék és a sínek elé vetnénm magam, de apám mielőtt meghalt azt mondta, hogy élvezzem az életet és éljek. A baj csak az, hogy nem élvezem és, ha így folytatom soha nem is fogom.
Fogtam magam és a mini szoknyámba, a topomba bedőltem az ágyba. Úgy aludtam, mint akit leütöttek, és késő délutánig fel sem keltem.
Miután kikánszálódtam az ágyból letusoltam és felvettem végre egy olyan ruhát, amiből semmim se lóg ki. Elindultam, hogy lemenjek egy fincsi turmixot inni, de mikor kinyitottam az ajtót megtorpantam. A tegnapi srác állt az ajtómba, akik azt mondta én leszek a következő hercegnő.
Kócos haja alól félmosollyal nézett rám.
-Mit akarsz?-kérdeztem durván.
-Annyit kérek, hogy hallgass meg.-lépett be mellettem a szobába.
-Ha a hülyeség, amit tegnap mondtál akkor nem érdekel.-nevettem fel.
Alaposan szétnézett a pár négyzetméternyi lakásomba aztán a szemembe. Némán nézett rám, ettől pedig elakadt a lélegzetem.
-Jó, mondjad.-fordultam el.
-Na tehát. Az a problémám, hogy mivel én vagyok a legidősebb a családban pár hónap múlva át kéne vennem a trónt, de ehhez semmi kedvem. Ezt elmondtam a szüleimnek is, akik úgy döntöttek, hogy ha öcsém talál magának három hónap alatt feleséget, akkor én lemondhatok és ő viszi tovább a kormányzást.-ült le az ágyamra.
-Ahha, ez mind szép és jó, de hogy jövök én a képbe?-sürgettem.
-Hetek óta járom az ország területeit, hogy találjak egy olyan lányt, mint te.-rántott vállat.
-De miért olyat, mint én? Én egy senki vagyok, egy kurva.-csattantam fel idegesen.-Szerinted a király és a királyné értékelné, ha én lennék a hercegnő? Mert én kétlem.-már kezdtem unni,amit mond mivel semmi értelme nem volt az egésznek.
-Hogy is hívnak?-váltott hirtelen témát, én meg egy kis reakciókéséssel válaszoltam.-Na, Emily figyelj. Ezt senki nem fogja megtudni. Senki nem ismer téged. Nekünk pedig ez kell. Egy senki.-nevetett fel büszkén, hogy ezt mind ki tudta találni.
-Takarodj innen.-mondtam visszafolytott dühvel, mire felkapta a fejét és rám nézett.
-Most mi...? Em nem úgy értettem.-nevetett még mindig idiótá.
-Tűnj innen és soha a büdös életbe többet ne gyere a közelembe.-ordítottam rá.
-Ha mégis meggondolod magad, gyere holnap este tizenegyre a kastélyhoz és mindent megbeszélünk.-hadarta el, de én már csaptam is rá az ajtót.
A fene vinné el az idióta kis herceg fejét.