-Ébredezik!-hallottam a nevelőanyám, Megan hangját- Cat, kicsim, ébredj fel kérlek!!
-Mmmmmmmmm...-morgolódtam, és fordultam volna oldalra, de leestem a kanapéról. Arccal lefelé érkeztem volna, de valaki megfogott...
-Óvatosan!! - szólt egy ismerős hang... Úristen! Az a srác!

Maradék büszkeségem megőrzésének céljából, gyorsan felpattantam a kanapéról... és azzal a lendülettel vissza is estem. Ennyit  a büszkeségemről... Jellemző...

- Uhh... Hirtelen álltam fel... hozom a formám...-hablatyoltam össze-vissza

- Csak nyugodtan Catie, már megszoktuk!- válaszolt a bátyám, Jason, bosszús hangon.

Elengedtem a fülem mellett gúnyos megjegyzését. Ekkor hirtelen úgy éreztem, mintha fojtogatnának. Az emlékek, amiket próbáltam kizárni, a nyakamba ömlöttek, egy jeges vödör módjára. 

- Catie, mi a baj?- hallottam a nevelőszüleim hangját- Catie, kicsim, válaszolj már!

-Cat, nem komolyan mondtam!-szólt Jason.

-Szerintem egy kicsit hagyják... most ugorhattak be a tegnapi este emlékei.- Ez a srác honnan került ide? Várjunk egy pillanatot... Én mit keresek otthon? Biztos ez az ismeretlen lehetett...

- Ki... A... Halál... Vagy?- préseltem ki magamból nagy nehezen.

- Catie! Kedvesebben! Ő mentett meg! Az orgyilkosok valószínűleg már épp a megbízójukhoz tartanának veled, ha...- kezdte nagymonológját a bátyuskám, mikor a „megmentőm" a szavába vágott.

- Azért őt sem kellett félteni! Az egyiket ő és a kutyája intézte el, úgyhogy...

Mintha szükségem lett volna elismerésre.

- Meddig nem voltam magamnál?- érdeklődtem.

- Több mint egy fél napig nem reagáltál semmire... Nagyon ijesztő volt, hogy nem keltél fel...- hallottam Sarah húgocskám vékony hangját. –Ne csinálj többet ilyet! Pötyi is nagyon aggódik érted!

- Kiengednéd a szobámból, Sarah? És ne haragudjatok! Sajnálom... - szóltam a családomhoz - De még mindig nem árultad el hogy ki a fészkes fene vagy!- intéztem a szavaimat az idegen sráchoz.

- A nevem Peter, és az Őrzőktől jövök, hogy biztonságba eljuthass Ezrába, lehetőleg a 17. születésnapod és a Holdünnep előtt, ahol az apád megtesz téged trónörökössé. Rémlik valami?

Micsoda?? Az én szüleim itt állnak előttem! Ők neveltek fel minket, mióta az eszemet tudom! Másfél éves koromba magamra hagytak, ahogy a húgomat is most meg jó lennék?? Ez már több a soknál.

- Ők nem a szüleim, és ezt tudniuk kéne! Amúgy nem én vagyok a soron következő, hanem Jason! És NEM MEGYEK SEHOVÁ! ÉRTHETŐ?? – ordítottam torkomszakadtából. És még van bőr a képükön egy újabb Őrzőt a nyakamba varrni... - Nekem itt van életem, nekik ott. Törődjenek bele! Amúgy is nincs az a pénz, amiért itt hagynám a családom és a fiúmat, úgyhogy a tervük már most megbukott. De kár!

- Mindenkinek velünk kell jönnie, aki szorosabb kapcsolatban van veled.

- A népednek szüksége van rád, Catie! – Szólt bele Jason.

- Ne szólj bele! Te vagy az idősebb, neked kéne trónörökösnek lenned, de te mindig csak kibújsz a felelősség alól és rám rakod ezt a terhet! Nem veszitek észre, hogy én ezt nem akarom?

- Én a helyedben vigyáznék, Őrző! Élesek a körmei! – hallottam a fiúm, Michael hangját.

- Mike!!!! – visított a húgom és a fiúm nyakába vetette magát. – Sziaaa!

- Szervusz, tündérkém! Mizujs?

- Arra várok Pötyivel, hogy Catie mikor esik neki Petert kibelezni.

- Elhiheted, Mike hogy közel állok hozzá...- tettem hozzá, miközben felé sétáltam hogy üdvözöljem álmaim lovagját.

- Szia cica! – köszönt Mike, amit én egy csókkal jutalmaztam.

A csók kezdetben finom volt, majd egy kicsit elvadult... A nyaka köré fontam a karjaimat, miközben ő a derekamra kulcsolta a kezét. Örökre így tudtam volna maradni... De meg kellett szakítanunk a csókot, mert köhécselést hallottam mögülünk. Ha az a bolond Őrző volt, akkor tényleg kibelezem.

- Szia! – válaszoltam, miközben egy kicsit elhúzódtam tőle, reméltem lazít a szorításán, de esélyem sem volt. De nem tagadom, élveztem!

Mike egyidős volt Jasonnel, míg én egy évvel fiatalabb voltam náluk. A bátyám volt a legjobb barátja a fiúmnak, Sarah egyenesen imádta. Az apám, Jack volt a focicsapatuk edzője, Mike volt az irányító, míg a bátyám a futó. Mind a ketten a nagymenők klikkjébe tartoztak. Nos, a mi engem illet, nem igazán. De az tény hogy a suli két szépfiúja közül az egyik a bátyám, a másik a pasim. Mégsem én vagyok a suli plázacicája. Ezt a posztot egy Kacey nevezetű liba foglalta el, szerencsémre és egyben szerencsétlenségemre.

- Csáó tesó! Mi a szitu? Kinek drukkolsz? – érdeklődött Jason.

- Egyértelműen Catnek. Az Őrzőnek esélye sincs.

- Egyet kell értenem, pedig nem szoktam. De ezúttal kivételt teszek! – vigyorogtam a világ egyik legjobb fiújára.

- Hűűű! Karácsony van? Vagy mivel érdemelted ezt ki?

- Hát különleges ez a mai nap...

- Visszatérhetnék esetleg a témához Catherine? – kérdezte Peter.

- Mi lenne ha befognád?

A poharak megcsörrentek a vitrinben, az idegességemtől. Ki akartam kaparni a szemét. Megérdemelte volna!

- Hé, cica nyugalom!- suttogta a fülembe Mike. Mihelyst kimondta a szavakat éreztem hogy lenyugszom. De a poharak tovább csörögtek a vitrinben.

- Mi folyik itt? - kérdezte anya felénk fordulva.

- Nem tudom, nem én csinálom!- válaszoltam.

Peter hirtelen felpattant a fotelből és kirohant az előszobába.

- Mégis hova a fenébe mész?- futottam utána...

Nem voltam felkészülve arra ami kint várt minket...

____________________________________________________________________________________

Sziasztook!

Tudom hogy jó sokáig nem írtam, de szerintem megérte !

Ha tetszett nyomj a csillagra vagy oszd meg !

Sietek a folytatással! Véleményeteket várom szeretettel! 

Pussz:

                     XxX Lola XxX