A kócos tincsek a párna finom anyagába süllyednek, még ajkai lágyan elnyílva egymástól csábítják el a göndört, kik feléjük hajolva egy lágy csókot hint azokra, mielőtt távozik régi szobájából.

A konyhába veszi az irányt, hallja amint édesanyja tüstén foglalkozik továbbra is a gázon lévő étellel, s már el is felejtette; mennyire hiányzott neki ez az energia.

Harry a pulthoz lépdel, ujjaival egy szál sült krumplit lop el a tálból, mire Anne egy suhintással inti türelemre gyermekét.

- Ez igazságtalanság!- biggyeszti le alsó ajkát.

- Hamarosan kész lesz és úgy az igazi, ha együtt eszik a család. Ha csak nem holnap reggelig szeretne az új vendégünk aludni - kavar bele egyet a lassan felforrni készülő levesbe, közben mindent sejtően vonja fel szemöldökét.

- Hát, nála sosem lehet tudni. Tele van meglepetésekkel.- arcára egy kedves mosoly derül, még egy sült krumplit lop el a tálból, persze megint csak dorgáló nézést kap, lepattanva a szemben lévő pultra.

- Szóval Ő lenne az a fiú, aki elcsavarta az én fiam fejét?

- Igen, azt hiszem ő lenne az - tűz füle mögé egy kósza tincset.

Anne félszemmel ugyan, de látja a boldogságot, mely Harry arcára költözött, s amit már réges rég nem látott.

A ház ajtaja pedig ismét becsapódik, majd a zöldszeműt hátulról két erős kar öleli át és hamar ismerős illat szökik orrába.

- Hiányoztál öcsi!- arcán a szeplők is ragyogásra kéltek, amint elengedve drága testvérét konstatálja, továbbra sem adott le kinézetéből.

- Téged is jó látni Gemma - mondja szemét forgatva.

- Na és hol van a lovagod? Vagy inkább a hercegnőd?- cukkolja Harryt, kinek gondolatai igen élénkek kezdeni lenni, Louis valójában mennyire is hercegnő.

Az Ő hercegnője.

- A régi szobámban alszik. Eléggé kimerült volt, útközben sikeresen elaludt, de a vacsorára ébren lesz.

- Ha rajtad múlik biztos.- nevet fel sejtelmesen.

Harry mindig is szerette a nővérét. Sokat tanult tőle, akárcsak édesanyjától, akit ugyan olyan gyönyörűnek gondolt, mint húsz évvel ezelőtt, s úgy vélte; egy napot sem öregedett.

Gemmával pedig sokszor az idegeire mentek, de Anne jószívű volt. Néha talán túlságosan is.

Ám büszke volt két gyermekére.

_

Lassan a nap utolsó sugarai táncoltak még egyet a selymes bőrön, apró visszaverődéseket okozva a nyálcsíkok tekergős útvonalán.

Louis arca homályba merült, s a kis tündérek, kik álomba merítették lassan elköszöntek tőle egy kis időre.

Arra az időre, még megismeri szerelme családját.

És bár félelme még gyomrában kavargott egy titkot nem tudott:

Mindenki sertepertélt körülötte.