- Vigyázzatok magatokra az úton!- intette őket óvatosságra Jay, közben mind a két fiút megölelte, s Louis tincsei közé egy csókot is nyomott.

- Nem lesz baj, anya. Amint oda érünk hivlak.- nyugtatta meg Lou édesanyját, majd egy hangos köszönés után mosolyogva szállt be a göndörrel az autóba.

Az út több mint egy óra volt, de mindezt Harry nem bánta, hisz végre bemutathatta ő is családjának szeretett angyalkáját, ki csak idegesen, ugyanakkor izgatottan ficcergett az ülésben. Kezét a kicsiny combra tette, ezzel magára vonva a kékszemű figyelmét.

- Ne aggodalmaskodj annyit. Bárki aki csak rád néz teljesen elalél azoktól a pozsgás pofiktól.- nevett fel megcsípve gyengéden a másik arcát.

- Ezt csak úgy mondod Harry..- dörzsöli meg kezével az előbb érintett területet.

- Én csak is a tényeket közlöm. Na meg persze az igazat.

A göndör látta amint a kék szemek dacosan fordulnak egyet a duzzogás erejétől, de legalább már nem a stresszelés miatt dobolt annyit lábával.

Az út további része csendesen telt. A rádió nesze hallatszott csak az ülések között. Harry az ujjaival játszotta el a 80-as évek egyik leghíresebb zenéjét, még Louis halkan dúdolászta. Így volt minden tökéletes.

S remélték mindig így is fog maradni.

*

Már a csillagok az eget díszítették amikor Harry a szülei háza elé hajtott. Időközben Lou bealudt, óvatosan emelte ki a testét a göndör, melyet az útközben kabátjával fedett le a hűvös idő ellen.

Az ablakokon sárga fény szűrődött ki, s Harry már tudta:

Hazaérkezett.

Azt hiszem újra itt vagyok. Egyenlőre ez csak bevezető volt, hogy én is visszaszokjak, de igyekszem hosszabb részeket és tartalmasabbakat is hozni. 

luv ya guys! Hiányoztatok!:))))❤️