Hunter

Figyelmeztetett Axell, hogy ne csináljak jelenetet, de esküszöm, ennek a nőnek a közelében képtelen vagyok visszafogni magam.
Mondhatni zsigerből jön, hogy belém marjon, én pedig ő belé.
Már az első találkozásunknál kialakult az ellenszenv egymás iránt.
Akkor megfogadtam magamban, hogy ha a klubbomba fel akarok venni bárkit is, azt saját magam fogom intézni, Pinkyblue, pedig maradhat az italok leltározásánál az üzletvezetői posztja helyett.

"Ahogy láttam a kamerán, hogy balhé készülődik és Kai-ék nem tudják magukat időben átverekedni a tömegen, hanem egy kislányhoz hasonló méretű lány veti be magát a behemót farkasok közé, közbe kellett lépjek. Aki ide beteszi a lábát, mind tudja, hogy kinek a területén jár, és tudják a szabályokat is.
Megszoktam, hogy az emberek tartanak tőlem, pontosan ezért nem lepődök meg, ahogyan szétválik előttem a tömeg, és sorra halkulnak el az emberek, ezzel teret hagyva az új lány hangjának. Fülledt torokhangja teljesen betölti hallójárataimat, ahogy a Dangerous Womant énekli.
Közeledve a pulthoz, aminek a tetején ringatja magát, egyre élesebb lesz arca, hosszú, barna, hullámos haja, és fekete szeme.
Gyönyörű, azt meg kell hagyni, bár nem az én ízlésemnek való.
Ahelyett, hogy a balhé csomópontjához sétálnék, egyenesen előtte állok meg, és kimérten rászólok.
-Azonnal gyere onnan le!

A dalt abbahagyja, semmitmondóan végig fut rajtam szeme, majd mikor találkozik az ő zöldje az én kékemmel, abszolút lekezelően nyilvánul meg.

-Nahát, egy újabb nagymenő. Miért is?-
   Keresztbe fonja maga előtt a karjait, miután leugrott, ezzel kiemelve dekoltázsát, de nem izgat annyira, hogy oda nézzek. Az már annál inkább, hogy fel kell hívjam a figyelmét, kinek az alkalmazottja.

-Mert nem tűröm, hogy a pultomra bárkinek a mocskos cipője felkerüljön. Ha szerepelni akarsz, arra van külön színpad.

-A pultodra? - Kérdez vissza felhúzott szemöldökkel.

-Ha jól tudom, téged azért vettünk fel, hogy kiszolgáld a vendégeket, nem azért, hogy kellesd magad.

 Arca lassan ölti magára a piros árnyalatot, ahogy szépen húzza fel magát, és újra tetőtől talpig végig mér.

-Szóval te vagy itt a főnök. Már egy hete itt dolgozom, de még egyszer sem láttalak. Majd most, mikor az embereid helyett próbálom csitítani a kedélyeket, méltóztatsz megtisztelni a figyelmeddel, és még be is szólsz.
Örvendek főnök! - Ejti gúnyosan a főnök szót.

Nagyszerű! Nincs nekem erre időm, hogy még tinilányokat is nevelgessek.

-Ha továbbra is itt akarsz dolgozni, ajánlom, hogy tartsd magad a munkarendhez, különben repülsz.

A feszültség ami közöttünk áramlik, már-már kézzel is fogható, ezért nem törődve vele tovább, esélyt sem hagyva a visszaszólásra, a vendégek felé fordulok.

-Tudjátok az itteni rendszert. Nincs balhé, nincs bunyó, nincs erőszakoskodás az alkalmazottakkal. Aki nem tudja magát ehez tartani, azt többet nem látjuk itt szívesen!

 Ezzel én ott is hagyom őket.
Viszont még így is, az egyre élénkülő hangzavar ellenére is hallom, ahogy a névtelen lány még egy "seggfej" kíséretében elátkoz. "

Az egyedüli alkalmazottam, aki megengedi ezt a szemtelen stílust velem szemben azóta is. Nem ijesztette el a kimért stílusom, nem hunyászkodott meg a beszólások, és figyelmeztetések hatására sem. Nem egyszer sarokba szorítottam, de ő szemrebbenés nélkül kivágta magát.
Tény és való, nem egy gyámoltalan kislány, akinek elsőre hittem, és be kell valljam, ez valahol tetszik, mégis bosszant. De az, hogy a munkán kívül, még a társaságban is el kell viseljem, na az már sok.
Nem kell félteni, szabadszájúságát nem rejti véka alá, talán ezért lopta be magát a többiek szívébe, mégis minden alkalommal én vagyok rendre utasítva, holott ő ugyanúgy belém áll.
Inkább én magam is helyre rázom a fejem, hiszen éppen Tristan és Axell eljegyzését ünnepeljük, ráadásul karácsony van.
Túl a gratuláción, és a laktató vacsorán, meghitt hangulat száll a csapatra, és beszélgetünk. Tristanék persze sokszor elfelejtik, hogy ők a házigazdák, és hogy vendégek is vannak körülöttük. Úgy falják egymást, mintha életük utolsó percét töltenék együtt.
Sosem értettem ezeket a túlzott érzelem kinyílvánításokat, de hát minden ember más.
Nem olyan furcsa őket egy párként látni. Már akkor észre lehetett venni bizonyos jeleket, mikor még ők maguk sem tudták igazán, mit is éreznek a másik iránt.

-Annyira aranyosak. - Nézi őket mosolyogva Luna.

Mikor belépett az ajtón, egy pillanatra megfeledkeztem róla, hogy ki is ő. Csak egy nőt láttam. Egy gyönyörű nőt, aki egyszerűen, mégis annál szexibben öltözött fel, ezzel kikészítve a fantáziámat. Ruhája olyan szinten simul a testére, mintha egy második bőrréteg lenne, és így minden idoma tökéletesen kirajzolódik. Csak úgy mint az én fejemben a képek, ahogyan kezem végig markolássza azokat a domborulatokat, és felfedezem minden hajlatát. Na de ez csak addig tartott, míg ki nem nyitotta a száját.

-Nem kellett volna eljönnöd. - Vetem oda szárazon, Tristanékat figyelve közben.

-Kössz a bókot, én is örülök, hogy látlak. Jól nézel ki!

-Az, hogy hogyan nézel ki, még nem másítja meg a tényt, hogy nem kellene itt lenned. - Fordulok most már felé.

-A barátaim meghívtak, úgyhogy kénytelen leszel azzal a tudattal álomra hajtani azt a beképzelt fejedet, hogy márpedig, ha hívnak, én ott leszek.

Már épp nyitnám a számat, mikor Tristan figyelmeztetően kiejti a nevem, Axell pedig gyilkos szemekkel méreget.

-További jó mulatást. Élvezd ki a műsort, ha már úgysem lehet benne sosem részed.

Persze ezt még magam sem hiszem el. A darknessben is már kész rajongó tábora van, és majdhogynem az összes férfi örülne, ha legalább egy éjszakára is, de az ágyában tudhatná őt.

♤♠︎♤♠︎♤

-Gyere! - Kai lép be az irodába, mögötte pedig Isaac.

-Herceg, itt van Salvatore. Téged keres.

Isaacre esik a pillantásom, aki szintén kérdőn néz vissza rám.
Ő az egyik olasz maffia csoportnak a feje, és nem szokott csak így felbukkanni, egyeztetés nélkül, ami azt jelenti, történt valami.
Remélem nem Nicoló próbál ügyeskedni megint. Egykor az ő emberei közé tartozott, de a hatalomvágy elvette a vezéréhez való hűségét, és a józan eszét is. Csak úgy mint Cole-nak.
Aki mára már halott.
Akit a barátaimtól néhány méterre öltem meg.
Sose voltam büszke arra, hogy életeket veszek el, de nem is hatott meg különösebben. Az érzelmeket hamar megtanultam kiiktatni az életemből, de a család az számomra mindig szent és sérthetetlen volt. Márpedig Cole veszélyt jelentett a családomra, akik nem mások mint a barátaim. Tudtam, hogy előbb utóbb fény kell derüljön arra, ki is vagyok valójában, de nem ilyen körülmények között akartam tudatni velük.
Féltem, hogy ezzel eltaszítom őket magamtól, de bebizonyították újfent, hogy történjen bármi, akkor is ott lesznek mellettem, ahogyan én is mellettük.
Mégis, akkor ott, abban a pillanatban átfutott rajtam egy érzés, hogy talán nem kéne megtennem. Vagy legalábbis nem olyan formában, ahogyan akkor tettem.

-Köszi Kai.

Rápillantok a képernyőre, és szinte azonnal kiszúrom őket. Oldalt a fal mellett járatja a szemét a tömegen, körbe véve magát az embereivel.
Amint elindulok, Isaac és Kai is szó nélkül követnek.
Csak a kordonig megyek, de a másik kidobó emberem már vezeti felém az olaszt. Nagyjából az ötvenes éveiben jár a fickó, és az öltözéke egy mezei üzletember hatását kelti, itt sokan mégis tudják, hogy ki ő.

-Üdvözöllek Salvatore! Gyere menjünk le. - Fogok kezet vele, majd kinyitom a lift melletti ajtót, ami egy kisebb folyosóra nyílik.

Mivel sokszor ide vannak megbeszélve tárgyalások, találkozók, és néha még kisebb, szűkebb körű póker partik is, ez a rész szigorúan alkalmazott mentes terület.
Tudják néhányan, hogy mi szokott itt zajlani, de szerencsére ugyanúgy tudják a szájukat is tartani, és úgy tenni, mint akik nem látnak és nem hallanak.
Piros padlószőnyegen sétálunk a terem felé, a plafonról aranyozott mini csillárok adják a fényt, viszont a tárgyalóban semmi különös nincsen. Egy kör alakú üvegasztal, fekete székekkel.

-Nem szoktál csak így beállítani. Mi történt? - Térek egyből a lényegre, meg sem várva hogy helyet foglaljunk.

-Valaki robbantott az egyik raktárunkban. Rengeteg export áru veszett oda, és ráadásul az egyik legjövedelmezőbb, legkomolyabb cégnek az áruja semmisült meg, de nem is ez a lényeg. Sikerült elkapni kettőt.

-Szerinted ki áll emögött?

-Nicoló.

Valahogy éreztem. Nem kerüli el a figyelmem, ahogyan Isaac minden izmával megfeszül. Biztosan sejti, hogy a fekete leves még hátra van.

-Azok súgtak, akiket elkaptatok?

-Akiket elkaptunk... csak két kiskölyök volt. Tizenöt éves suhancok, comprende? Ez nagyon nem jó.
Hallottam mi történt Cole-lal, ahogyan azt is, miért. Valahogy el kell kapjuk.

Valaki idáig süllyedjen, hogy gyerekekkel végezteti el a piszkos munkát, elég szánalmas. Nagyon jól tudom mi a célja. Most kezdett bele igazán a játékba. Cole csak az előétel volt, egy figyelmeztetés, hogy tudjunk róla, igenis jelen van. Ez a robbantás, sem más, mint figyelem elterelés. Enyém az egész északi part, ami nem kis terület. Az én kontrollom alatt létezhetnek a "bandák".

Sokan, ha meghallják a szót, hogy maffia, egyből öldöklés, drogok, fegyverek, emberkereskedelem, és hasonló borzasztó dolgokra gondolnak. Na ez, az én irányításom alatt nem fordulhat elő.
Persze az emberölés van hogy elkerülhetetlen, hiszen aki megszegi valamelyik szabályt, vagy lázadásba kezd, annak a következménye halál.

Jó néhányuknak szúrja a szemét, hogy sok állam tartozik hozzám, köztük Nicolónak is. Mindig vezér akart lenni, de úgy tűnik ennyivel már nem elégszik meg. Ő a koronára pályázik.

-El fogjuk kapni, efelől ne legyenek kétségeid.

Tudja, hogy ha bármi történik, az emberek hozzám fordulnak, és ezt akarja kihasználni.

-Nem hagyhatjuk, hogy ez elvonja a figyelmünket. Arra számít, hogy majd most kizárólag a károkra, és annak okára fogunk koncentrálni, valamint, hogy hogyan tudjuk minél előbb pótolni, és ezt kihasználva akar majd váratlan pillanatban és helyzetben lecsapni. Nem volt konkrét célpontja. Az egyes egyedül én vagyok.

Ismerem már ezeket a játszmákat. Kíváncsian várom a következő lépését.

-Ki kell találjuk, hogyan csalogassuk elő.

-Herceg már azóta ezen dolgozik, hogy Cole kinyögte Nicoló nevét. Idő kell mire elő tudjuk szedni, de a veszte felé közeledik. - Felel Isaac.

Annyira nem örülök, hogy bekerült ő is ebbe a világba, de az egyetem első éve óta konkrétan a másik felem lett. Sejtette, hogy valami nem kerek a történetemben, és ahogy tudomást szerzett a "munkámról", mondhattam bármit, semmivel sem tudtam távol tartani. Mostanra pedig már olyan szinten beleolvadt, hogy sokszor helyettem intéz dolgokat.

Féltem őt, hiszen ha célpont vagyok, és nem tudnak fogást találni rajtam, akkor jön a még mocskosabb húzás, ami annyit jelent, hogy a családra mennek rá, azon belül is arra, aki a legközelebb áll az ember szívéhez. És ez nálam, a bácsikám után, Isaac.

-Ez így van. Azóta ezen ügyködöm, hogy elkaptuk Cole-t. Nem ígérem, hogy nem lesznek további veszteségek, esetleg halál esetek, mert biztosra tudom, hogy sajnos igenis benne van a pakliban.

-Ezzel mindannyian tisztában vagyunk. - Bólint rá nem túl lelkesen Salvatore. Mindenki tudja, hogy mivel jár.

-De nem árt, ha összehívjuk az összes fejest, és együtt átbeszéljük a részleteket.

-Legyen így. Én értesítem Massimot, és Lucianékat.

Hátra dőlök a széken, ujjaimmal közben az asztalon dobolok.
Annyira nem örülök, de sajnos muszály elfogadnom, hogy Lucian is be lesz vonva. Elég fiatal, és nem tudom mennyire érzi majd a súlyát az elkövetkezendő időszaknak. Nem volt vele eddig gond, és nem is törhetek pálcát felette, de nem tudok feltétlen bizalmat szavazni neki.

-A családodat jobb lesz, ha biztonságba helyezed. Anno hozzád tartozott, így nem kizárt, hogy neked is megpróbál komolyabban ártani.

Fekete szemei haragot tükröznek, és a gondterheltségtől a ráncok jobban elmélyülnek arcán.

-Természetesen erre én is gondoltam.
Bármiben tudunk segíteni, akkor csak szólnod kell. A nagybátyád is rengeteget segített rajtunk régen. Ijesztő, de rendes ember volt, és olyan tiszteletet, tekintélyt szerzett magának, amit nagyon kevesen tudnak elérni. Jó úton jársz, hogy a nyomdokaiba lépjél, és éppen ezért mindenki melletted van.

Szavai jól esnek. Tudom, milyen hatalmat szerzett magának Sam, és mindenki kedvelte őt. Vagyis majdnem mindenki.
Már két és fél éve, hogy meghalt, és természetesen az volt a logikus, hogy én veszem át a helyét. Kiskoromtól kezdve erre készített fel, azonban, mikor sajnos ennek eljött az ideje, valahogy nem éreztem magam készen erre a feladatra.
Belül mardosott a fájdalom, hiszen a pótapámat vesztettem el. Kétségbeesett voltam, mert nem voltam biztos abban, hogy tovább tudom vinni azt, amit ő több évtized alatt felépített. Féltem, hogy elszabadul a pokol a király távozásával, és nem fogom tudni megakadályozni. Tartottam attól, hogy nem fognak elfogadni.
Féltem, hogy elbukom.
De a tisztelet és a szeretet, amit iránta éreztem, arra késztetett, hogy megembereljem magam.

-Köszönöm Salvatore. Ez természetesen fordítva is áll. Ha bármire szükségetek van, tudod hol találsz meg.

Halvány mosollyal az arcán áll fel a székről, és kezet nyújt nekem, amit el fogadok.

Ahogy visszalépünk a klubba, Luna hangja azonnal eljut hozzánk.
Valami most más. Tele van fájdalommal, félelemmel, és daccal. Messziről is látni arcán, hogy zaklatottság uralja az érzelmeit.
Ez az érzelem cunami, amit hangjával is közvetít... telibe talál.
Minden második este a színpadon van, és egy órás műsort ad a vendégeknek. Ilyenkor mindig lejövök, és messziről figyelem.
Kizárólag csak azért, nehogy egy részeg idióta túl lőjön a célon, mert hiába vannak ott Kai-ék, tudom, hogy annyira makacs, és vakmerő, hogy a biztonsági embereket figyelmen kívül hagyva, szembeszáll bárkivel.
Igaz, nem nagyon volt még erre precedens. Mindenkit az ujja köré csavar, engem kivéve, de nem árt ha a közelben, ugrásra készen vagyok.

Az olasz távozása után nem csukódik vissza az ajtó, hanem újabb vendégek érkeznek, de egy valaki kitűnik közülük. Az emberek nagyrésze mit csinál, ha betér egy ilyen helyre?
A bárpultot veszi célba, vagy leül egy asztalhoz, bokszhoz és átnézi az italkínálatot, majd amíg várakozik, addig felméri a környezetet. De ő nem. A színpad köti le minden figyelmét. Magas, szikár termetével indul közelebb, zsebrevágott kezekkel, ámulattal hallgatja a lányt.
Egy újabb rajongót szedett össze a mi kis pacsirtánk.

-Holnap Beugranak Axelék. Valamit meg akarnak beszélni velünk, ezért azt kérte, hogy mindenki legyen jelen.

-Majd szólok a fiúknak, hogy küldje fel őket.

Isaac keresztbe fonja maga előtt a karjait, és komolyan néz rám.

-Ugye tudod, hogy a mindenkibe Luna is beletartozik?

-Luna műszakban lesz. Majd megkeresik, mikor szabadnapos.

Felhorkantva masszírozza orrnyergét, majd ő is a lány felé fordul.

-Nem értem mi bajotok van. Azt a feszültséget, ami folyamatosan körbe leng titeket, nem lehet sokáig elviselni. Nektek dugnotok kéne egyet. Egymással.

Nyálamat majdnem félrenyelem kijelentésétől.

Még csak az kéne nekem. Lehet még a Nicoló ügyön jár az esze, ezért fel sem fogja mik hagyják el a száját. Több a valószínűsége, hogy orgazmus helyett, öldöklésbe fulladna a dolog.
El tudom képzelni, ahogyan fordulok az óvszerért, ő a párnája alól kihúzott machetével simogatná az oldalam, mondván, hogyha nem rózsaszín gumit húzok, kibelez.

-Nem ilyen típusú nőket szoktam ágyba vinni, ezt te is tudod.

-Az elég beteges, ahogyan azt te intézed, barátom. Egyébként meg sokuknál jóval jobban néz ki, és ezzel te is tisztában vagy.

-Sosem állítottam az ellenkezőjét. Ahhoz viszont nem elég, hogy kielégítése az igényeimet.

Hitetlenkedve csóválja a fejét.

-Testvéremként szeretlek, de néha igen hülye tudsz lenni. Én csak annyit mondok, hogy addig gondold át, míg le nem csap valaki más a lehetőségre.

A bárpult felé mutat, ahova az éneklés után visszatért, és azzal a fazonnal beszélget, akit a beléptekor én is kiszúrtam.
Szemüvege mögül lesi árgus szemekkel minden mozdulatát, és talán még kicsit el is pirul, mikor a bestia elé teszi mosolyogva a kért italát.
-Szegény bajuszhuszár. - Nézem a jelenetet lesajnálóan.

-Ez a nő elevenen felfalja reggelire.

Nem érkezik semmi ellen reakció, ezért magam mögé lesek, de Isaacnek már hült helye.
Mindenesetre remélem a srácnak sikerül felszednie, és eltölteni vele egy cuki, romantikus éjszakát, hátha lenyugszik utána kicsit a lány.

Most viszont fontosabb dolgom van, mint velük foglalkozni. És nagyon remélem, hogy Tristanék nem azért akarnak csapatgyűlést tartani, mert valaki újabb fenyegető üzenetekkel traktálja valamelyiküket.
Mindenesetre az embereimet nem állítottam le róluk. Tisztes távolságból ugyan, de szemmel tartják a gerlepárt. Elég sok szenvedésen mentek keresztül, mire ide eljutottak, és ebben a mi kezünk is benne volt, de csak a biztonságuk miatt.

Úgy, ahogyan anno Axel exe figyelte őket, én is figyeltem Cole-t. És valamelyest megkönnyebbültem, mikor Rosie felbukkant Axel életében, és reménykedtem benne, hogy majd az a barom is feladja, ha látja, Tristan már nincs a képbe. Mert akkor, ott, sajnos az is közre játszott, hogy, habár már nem voltak együtt, és Axelt lekötötte az amerikai foci, és a beilleszkedés, boldog kapcsolatban élt egy szép nővel, a másik fél a maga beteges módján, de még mindig szerette. És rohadtul bökte a csőrét Tristan.
A hatalomvágy és a szerelmi bánat együtt veszélyes fegyvert tud alkotni.

"-Nektek dugnotok kéne egyet. Egymással. "

Visszhangzik fejemben újra Isaac kijelentése. Teljes képtelenség. Nagyon jól tudja, miként szoktam rendezni a szexuális ügyeimet. Hogy a francba jutott egyáltalán ilyen eszébe?
Amúgy is. Ha meghallána a kis dalos pacsirta, hogy mik a feltételek, hanyatt-homlok menekülne az ellenkező irányba. Persze csak miután beküldött egy jobb egyenest.
A nők, akikkel összefekszem, mind egy teszten mennek keresztül. Könyörtelen vagyok és ez nem csak a birodalmam vezetésére igaz. A hálószobában sem fogom vissza magam.
Tudnom kell mekkora a partnerem fájdalom küszöbe, mennyire befolyásolható, és nem mellesleg, mennyire tapasztalt.
Csak és kizárólag gondosan kiválasztott nőket dugok meg.

Fejemet megrázom, hátha így ki tudom űzni ezeket a felesleges gondolatokat. Nem vonhatja el a figyelmem, most meg aztán végképp nem. Nyakunkon egy újabb háború!

♤♠︎♤♠︎♤

Na hát íme az első fejezet 😊🫣
Nem lett valami hosszú, de most ennyit tudtam kihozni belőle.
A részeket nem tudom milyen időközönként fogom tudni hozni nektek, de szerintem hetente egy tuti lesz.
Véleményeket hallgatom 😁😁😁
Illetve olvasom.
Puszi 😘
Ui.: Vagy hatszor átolvastam, úgyhogy ha szembe jön veletek néhány hiba, akkor sry🙈