Június utolsó napjai voltak. Mindenki elment vakációzni, ameddig én egy réten forgolódtam a társaságában. Hangulatos volt. A nap sütötte az arcomat, amit most élvezhettem, viszont majd amikor paradicsom vörösre égek akkor majd irritálva emlékszek vissza a nap sugaraira.

- Szeretnék normális lenni. - szólaltam fel halkan a lány mellett fekve.

- Mhm? - fordította fejét felém óvatosan.

- Átlagos akarok lenni mint a többiek. - motyogtam. - Szeretnék normálisan a folyosókon beszélgetni. Az osztályterembe járni, és legfőképp maszk nélkül akarok élni. - hunytam le a szemeimet. - Olyan akarok lenni mint ők. Akikről nem suttognak olyat hogy az elnöknővel rokonságban van, vagy esetleg hogy ő az alelnök.

- Tehát egy szóval szeretnél megszabadulni a régi énedtől? - hangján hallatszódott hogy mosolyog.

- Olyasmi... - sóhajtottam fel. - Bárcsak egy kisebb családba születtem volna...valami kis eldugott helyen ahol a kutya sem jár...

- Szerintem nem olyan rossz így sem. - dőlt le mellém. - Legalább is az én szememből. Az elnöknő ikre vagy, egy különleges személy.

- Számodra is különleges? - tettem fel halkan.

- Nem csókolóztam még. - suttogta. - Nem tudtam hogyan kell csinálni, így csak próbálkoztam.

- Ez azért meglepett. - mosolyodtam el. 

- Nem annyira mint amiket te mondasz. - halkult el.

- Így kell megismerkedni, nem?

- Milyennek képzeled magad normálisan? - hagyta hátra kérdésemet.

- Talán minden szünetben a folyosókon lógnék. A nagyobbakban pedig kint az udvaron beszélgetnék ahogy ők. - húztam mosolyra a szám újból. - Szeretnék Senpai lenni. - fordultam felé.

- Te Senpai-nak? - kuncogott fel. - Még Ririka-sannak sem neveztek egyszer sem életedben fogadjunk!

- Megtetted most. - csavartam ki a szavait.

- Ririka Senpai! - mondta ki nagy nehezen nevetve.

- Szeretnék változtatni sok mindenen. Szeretném ha olyan lehetnék mint te Mary-san. - raktam kezemet övére. - Inkább azt szeretném hogy olyan lehessek akit szeretni tudsz...

- Olyan sosem leszel! - nevetve próbálta eltakarni zavarát.

- Majd meglátjuk! - jelentettem ki. - Mary. - ültem fel.

- Mhm? - követett szemeivel.

- Szeretném ha hozzám érnél. - motyogtam.

- H-hogy tessék? - lepődött meg hirtelenjében.

- De nem olyan simán... - mondtam ki halkan. - Nem tudom hogy kéne megfogalmazni, de Sayaka mesélt egy nagyon jó érzésről így gondoltam megtapasztalnám...

- Nem gondolod hogy Sayaka néha túl gondolja ezeket? - tekintetét az égre vezette lassan. - Mármint nincs oda túlságosan is Kirari nagyságáért?

- Nem hinném.. - mosolyodtam el. - Lehet néha túlságosan is oda van érte, de szerintem ezt nevezik igaz szerelemnek. Boldog vagyok ha ők is azok, még ha ily furcsa módon is. - tartottam halk szünetet. - Egyébként tegnap olvastam egy mangát, és ott is volt hasonló... - motyogtam az orrom alatt.

- Te mangát olvasni? - nézett rám. - Ki sem nézném belőled...

- Mhm...

- Na, mondjad már mi a neve annak a mangának, hátha ismerem! - ült fel mellém lassan.

- Nem szeretnék róla beszélni! - fordítottam oldalra paradicsom vörös arcomat. - N-nem lett volna szabad még bele sem olvasnom...

- Olyan durva? Vagy csak istenhívő vagy? Azok nem az eseteim, jegyezd meg. - sóhajtott fel. - Naaa, Ririka! - közeledett felém hangjából ítélve.

- Nem vagyok az, csak még Kirari is leszedte majdnem a fejemet miatta... - fordítottam hátra a fejemet, hogy megbizonyosuljak biztos közelít-e a lány felém.

- De én nem Kirari vagyok. - csúszott oda hozzám. - Elmondok egy titkot ha cserébe te is elmondod a címét.

- Nem! - fordítottam vissza fejemet.

- Ririka... - mászott elém a lány hogy azért is a szemembe nézhessen. - Nem mondanád el Mary-nek? - húzta végig ujját állkapcsomon. - Pedig azt hittem kedvelsz... - vészesen közeledett arca az enyémhez.

- N...nem mondtam hogy nem kedvellek! - fordítottam oldalra arcomat. - Csak nem volt helyes elolvasnom azt a mangát...

- Akkor legalább az én véleményemet kikérhetnéd. - sértődve húzódott el.

- Momoiro Shimai. - suttogva álltam fel a fűből.

- Hogy mi? - nézett rám felvont szemöldökkel, majd megismételve mozdulataimat tolta közelebb fejét, hogy jobban hallja.

- Momoiro Shimai. - ismételtem meg.

- Mhm?

- Mondom Momoiro Shimai, ez a manga címe! - emeltem fel a hangomat. Arcom erős pírrel lett tele, megszólalni sem mertem.

- Hallottam először is, csak meg akartam győződni róla, hogy biztos azt mondod-e. - győzedelmeskedve mosolyodott el. - Nem hittem volna, hogy mint te, az ilyen kis ártatlanok is kanosabbak mint a fiúk!

(Írói megj.: Aki látta a Citrust, tudja miről szól a manga és honnan szedtem. De ha nem láttad volna itt van gyorsan összeszedve: Yuzu, a főszereplőnk ugye az animében ezt a mangát olvassa. A lényege az egésznek, hogy két lány testvér közötti kapcsolat van benne.)

- M-mary! - kezdtem el kapálózni. - Ez nem az!

- Ugyan, ugyan, Ririka! Ha Senpai leszel, akkor nem kéne ilyeneket olvasnod az iskola területén. Én is olvastam, és bevallom jó manga. - köszörülte meg torkát. - Viszont nem néztem volna ki belőled. Jó tudni, hogy ilyen oldalad is van! - kacsintott. 

- Végül melyik vonatot nézted ki? - váltottam más témára.

- Ennyire szeretnéd hogy elmenjek? - nézett sértődötten.

- N-nem! - kaptam a fejemhez. - Csak hogy hogyan osszam be az időt...

- A hétfői vonaton gondolkozom.

- Tehát négy nap múlva már mész haza... - hajtottam le a fejemet.

Szerettem volna a szünet alatt több időt tölteni Mary-vel. Megismerni jobban, és csak úgy vele lenni, kettesben.

Amikor Mary itt van mellettem, fényesebbnek érzem magam, és megannyi pozitív érzés ölel át. Mikor dühömben felpofoznék bárkit, már csak pár szó is megnyugtat tőle, ha szomorkásabb hangulatom van, már csak a keze érintése is megvigasztal. Nem szerettem volna, hogy hamar vége legyen ezeknek. 

Hiszen a szünet után ő újra padba ül, én meg bújhatok megint az alelnöknő szerepébe. Újra Kirari rideg parancsait hallgathatom majd, és figyelhetem a versenyt is. 

Ezek nélkül még is, minden nyugodtabb. Kellemesebb, és lágyabb. 

- Miért szomorkodsz ennyire? - emelte meg államat. - Augusztusban például muszáj jönnöm, még a végén sírni fogsz hogy kihagytam a szülinapodat! Meg gondolom majd te is meglátogatsz ha Kirari-val megbeszéled.

- Nem is lenne így! - tartottam vele szemkontaktust.

A szőke lány szemei még a csillagoknál is szebben csillogtak, bőre enyhe pirosas árnyalatot vett fel.

Óvatos léptekkel futtattam fel fakó kacsómat arcára, mely az ő árnyalataihoz képest rikított. Íriszeim akaratlanul is ajkára vándoroltak, majd vágyakozva figyelték azt.

Mary jobb kezét lassan arcomra vitte, majd hüvelykujjával kezdte el simogatni. Bal keze mind eddig a vállamon állapodott meg, majd finoman a derekamra helyezte. 

Bizsergő, lágy érzés kapott el. A testem felmelegedett, és a pulzusom is az egekbe emelkedett. A lány egyre közelebb került hozzám, annál hangosabban hallottam a saját szívverésem. Sokszor elgondolkoztam hogy ez nem-e Mary-é, még is a sajátomon állapodtam meg.

Ajkaink egymáshoz dörzsölődtek, majd finoman irányította csókunkat. Sosem voltam Istenhívő, most még is úgy éreztem, hogy a mennyekben, fellegekben járok.

Felismertem. Amint a lány bejutást nyerve folytatta csókunkat, felismertem amit Sayaka mesélt. Azt a gyönyörű érzést, melyről álmodni sem tudnál.

Mindent a csókok alatt úgy csináltunk, mintha tudnánk hogy kell, még is, mindketten tudtuk hogy amatőrök vagyunk, és először csókolózunk valakivel úgy, hogy egymás szájában járunk. 

Talán ezt szerette volna elmagyarázni Sayaka. Mikor gyengéden hozzád ér, majd normálisan csókolóztok. Többe nem is mertem belegondolni, hogy még mire utalt jó érzésekkel. Azért annyira még nem vagyok elől!

Most még is....

Egy tudósnál is okosabbnak éreztem magam, vagy akár nagyobb rendűnek Kirarinál. Egyedül, neki köszönhetően.

-

Él még ez a könyv is, igen hahah. Mostanában nagyon nehéz a suli, és alapból is sokszor elkezdtem tovább írni az új fejezetet, még is pár mondatnál tovább nem ment. Most is kb 300 szót írtam hozzá ahhoz ami eddig megvolt, még is vagy másfél órája ezt írom...igazi szerencse csomag vagyok :,D

Viszont lenne egy kérdésem. Legyenek részek Mary szemszögéből is? (reméljük valakit érdekel is-)

Na de remélem tetszett nektek ez a rész, pusza van <3