Hiszen minek az embernek egy barát? Csak kihasználják, és mikorra felnőttönek elfelejtik egymást, a családuk lesz fontos. Pedig ez nem így van, bármennyire is hittem olyan sokszor. Társaslények vagyunk, néha nekünk is beszélgetnünk kell xy-vel akár a legfurább dolgokról is.

Nem tudva azt, hogy most hol van Kirari, én próbálok az ő fejével gondolkozni. Amint megkaptam  az értesítést, hogy esetleg több hónapba telhet neki haza érkeznie, vészesen kellett rágódnom az akadémiai dolgokkal. Sosem voltam vezető, ez mindig is az ő dolga volt, meg persze Sayaka-é, hogy beossza a szüneteket, megbeszéljen dolgokat másokkal. Most még is nekem kell itt csöndben tervezgetnem dolgokat. Társaság nélkül, esetleg néha valaki benéz. Ilyenkor Mary mellett kéne lennem, mivel ígéretet tettem, bármennyire nem szereti hogy utána loholok.

- Ririka, keresnek! - zavarta meg a dolgomat Inaho.

- Nyugodtan engedd be. - maszkomat felvéve vártam a vendégemet, aki engem is meglepett eléggé. Yumemi lépett be, aki nem hogy engem, de még ikertestvéremet sem szokta keresni, maximum gyűléseken beszél bármelyikünkkel is.

- Azt csiripelték a madarak, hogy nincsen egy ideig az elnöknő! - ült le mellém az idol. - Gondoltam segíthetnék, ha elakadtál.

- Bökd ki miért is jöttél valójában. - tettem le a papírokat.

-  Nem igazán figyeled az eddigi állást igaz? - suttogta. - Ahogy elment az elnöknő, próbálnak az emberek a top-ban lévőkkel versenyezni, hátha addig leverhetik. De ezt te is tudod, hogy lehetetlen ugye?

- Tudom. Az meg nem érdekel, hogy Runa kiket sorsolgat ki hogy hanyadik helyen állnak. Mindenki tudja, hogy Kirari-t senki sem fogja legyőzni.

- Á-á-á!-mozgatta ujjait a szemem előtt. - Én a harmadik helyen vagyok, ezért ne csodálkozz majd ha én leszek az új elnök. Meg ott van az a Terano is, vagy akár ki tudja lehet Yumeko megint csodákat alkot. 

- A Momobami klán tagjai jól tudják, csak a rokonság közül fog tudni valaki nyerni. Hidd el nekem Yumemi, te is hamar ki fogsz esni.

- Mary pedig a negyedik helyen van, még a végén leelőz a te kis szavazataiddal... - suttogta a fülembe. Meglepődtem egy kicsit, de várható volt ennyi szavazattal. - Azt hallottam van egy szavazatod, és fogsz játszani valakivel. Szeretnélek én kihívni! - nyújtotta felém a kezét.

- A kis rajongóidtól elfogadhatod a szavazatokat, de tőlem nem nyersz el egyet sem. - utasítottam el. - És egyébként is csak Mary beleegyezésével játszok.

- Okay, engem nem zavar. Te tudod milyen döntéseket hozol, viszont még attól sok szeretettel várom a szavazatodat egy játék kíséretében. - állt fel, majd hagyott magamra.

Tudtam, hogy erre megy ki az egész. Nem szoktam nézni ki hogyan áll, de várható dolgokat mondott. Mary tényleg sok szavazattal rendelkezik.

*

Az ajtón berontva ült le mellém idegesen Mary, aki valószínűleg már végezhetett a mai óráival.

- Mit tervezel? - nézett rám.

- E-ezt hogy érted Mary-san? - hangom megremegett, de nem azért mert féltem volna. Csak zavarba jöttem, mert nem szokott így berontani.

- Ma egyszer sem voltál a közelemben... - motyogta idegességgel hangjában.

- Sajnálom, sok dolgom volt. Várjunk.. - kaptam fejemhez a kezemet. - Hiányzott hogy ott legyek?

A szívem hevesebben vert, meleg lágy érzés kapott el. 

- Ezt nem mondtam egy szóval sem! - vörös fejét elfordítva motyogott el még pár káromkodást.

- Zavarban vagy, Mary-san? - vontam fel a szemöldökömet miközben óvatosan vállaira vezettem a kezemet.

- N-nem! Baka.... - fordult vissza hozzám. - Mit csinálsz?

- Próbálom elrendezni a szüneteket...Kirari gondosan szokta beosztani ezeket, az ünnepekkel együtt. - lapozgattam a kis jegyzeteket.

- Pff... - próbálta visszafogni a nevetését a lány. - Tudod Ririka, addigra biztosan visszatér az a barom hogy ő tábláztassa be ezeket Sayaka-val. Ne felejtsd el, régen én is tagja voltam a diáktanácsnak, láttam ahogy az elnöknő mikor mit csinál.

- De hát Kirari nem barom...

- Hé, ne felejtsd el ezt sem! - fogta be a szám. - Te mondtad. Én vagyok a gyönyörű nő, nem ő.

- Igazad van.. - kezdtem el írogatni az ünnepeket, és próbáltam minél jobban beosztani az ünnepeket. - A nyakunkon van a Karácsony is...

- Miről beszélsz? Az még sokára lesz! - legyintett. - Egyébként kihagytál pár dolgot...

- Mire gondolsz?

- Kirari születésnapjával együtt augusztusban a tiéd is lesz. - firkantotta fel a nevemet. - Kár hogy már az enyém volt, de nem baj következő évre felírjuk...És egyébként Karácsony után ott van az Új év meg a Valentin nap is. Meg június van már, szépen be kéne írnod hogy huszadikától szünet. - döntötte hátra a fejét.

- Valentin nap? - foglalkoztatott az ünnep.

- Jesszus hol élsz? Kirari mindig kitalál rá valamit, vagy mi az nem tudod mi az?

- S-sajnálom, én nem úgy értettem....mármint tudom hogy Kirari mindig valamit csinál, csak tudod nem igazán foglalkoztam ezzel az ünneppel még...tudom, hogy a szerelem ünnepe vagy ilyesmi ugye? - éppen hogy csak ő hallhatta amiket kimondtam.

- Béna egy ünnep, meg hát unalmas. Mindenki nyálas ajándékokat ad a másiknak, és vele tölti a napot. Undorító..

- Nem lehet hogy még csak te nem élvezted Mary? - tapintottam a lényegre.

- Nem szeretem ezt az ünnepet. Amúgy sem fogja senki sem örökké szeretni a másikat, csak egy ostoba ígéretet tesznek egymásnak...baromság.  Egyszer amúgy is elválnak, és mást fognak szeretni. - tartott egy kis szünetet. - Szerelmes leszel, de amúgy is az egyik fél kiszeret a másikból. Ameddigre lesz gyerekük is szét válnak az útjaik, ezzel a gyermekük szívét összetörve. Mindannyian azt szeretnénk hogy szeressen valaki örökre minket, és a szüleinknek is szurkolunk...de amúgy sem lesz minden rendben.

- Tehát elváltak a szüleid?

- Azt egy szóval sem mondtam. - rázta meg a fejét. - Visszatérve szerintem hülyeség hogy Valentint választunk magunknak.

Bennem ez csak még nagyobb figyelmet keltett. Tudtam az ünnepről, eddig még sem gondolkodtam el nagyon rajta.

- Miért nézel így? - lökte meg a homlokomat.

- És erre igen-t szoktak mondani az emberek? Mármint arra hogyha megkérik őket. - zavaromtól elpirultam, végül is most ezzel zaklatom Mary-t.

- Nagy részben. - kerekedtek ki hirtelen a szemei. - Mármint én sosem mondanék igen-t bárkinek is! - vágta be az úgymond "durcát". - Nem házasodnék vagy esetleg csak randiznék is egy férfival, aki megkér hogy legyek a valentinja.

- Akkor az enyém lehetsz! - szaladt ki hirtelen számon ez a gondolat. Kezeimet ajkaim elé kapva fordítottam el pírral rendelkező arcomat.

- Majd ha esetleg legyőzöd Kirari-t egyszer is. - tette keresztbe kezeit.

- Kiskoromban egyszer ment... - motyogtam. - Tehát már sikerült.

- A-akkor sem szándékozom románcba kerülni, még mindig marhaságnak tartom ezt a napot. - rázta fejét. - Baka Ririka, baka!

- És ha Jabami kérdezné? - szemkontaktus kerülve kérdeztem rá.

- Yumeko az utolsó akinek igen-t mondanék! 

- Tehát én előtte vagyok?! - arcomhoz kapva kezemet öntött el a melegség. Ameddig mások mellett halk vagyok maszk nélkül és nyugodt, Mary mellett szabadnak érzem magamat. Próbálok kitörni a kalitkámból minél hamarabb, hogy szabad lehessek.

Sosem voltam szerelmes, de mindig érezhettem milyen. Kirari és Sayaka mellett megtanultam hogy milyen ilyenkor az ember, hiszen ők is már több ideje érzik egymás iránt ezt. Sokat mesélt róla, és emlegette hogy majd ha engem ér el a szerelem büszkén fog nézni a nővérére. És végre azt érezhetem hogy ha itthon lesz büszkén fog rám nézni. Megtaláltam azt, aki iránt esetleg érzéseket táplálhatok. 

- Tudod szerintem nem marhaság a szerelem...azzal az ünneppel együtt. - néztem rá a lányra. - Nem tudom miért nem kedveled ennyire ezeket, de remélem egyszer megérted a lényegét.

- Szeretni hülyeség. - halk beszélgetésünket folytatva hajtotta le a fejét.

- Miért tartod annak?

- Mert nem tudom, hogy milyen lehet igazán szeretni. Engem sosem kapott el az az érzés hogy pillangók repkedtek volna a hasamban. - nyílt meg előttem. - Bolondságnak tartom, hisz mindig csak összetörik egymást az emberek.

- Én sem tudom pontosan milyen ha szeretnek szerelemből, de tudod Mary... - csúsztattam ujjaimat kezére. - Szeretném megmutatni neked mi is valójában a szerelem, és megtalálni közösen ennek az egésznek a lényegét! - mosolyom fülemig érhetett éppen, talán még tovább is hatolt.

- Te képes lennél velem ilyenre?-jött ki halkan a szőke lány szájából.

-------------------

Él még ez a story is! Egyébként mini szünetem volt, bc nyaraltam a hétvégén előtte meg írtam folyamatosan a story-t, csak egy ideig nulla ötletem sem volt. Viszont mostantól próbálok majd a suli alatt is aktív lenni uwu (bár a többi story-nál az vagyok ahhoz képest lol) Na de puszika mindenki pocijára <3