-Szóval-kapott be egy sültkrumplit a sötét hajú fiú-Pontosan miért is kellett a pszichológus?
-Se-Semmiség.-húztam ingem ujját a kézfejemre félénken.
-Na,ne már!Mondd el,ha már ilyen őszinték lettünk egymással.
-Kérdezz inkább mást.-haraptam bele hamburgerembe.
-Volt már valaha barátnőd?-folytatta kíváncsiskodását.
-N-Nem,még nem volt.-kezdtem bele szokásos dadogásomba.
Igazából nem vagyok tisztában a szexualításommal.Soha nem volt semmilyen testi kapcsolatom senkivel,egyedül a szüleim értek hozzám eddig,és azt is csak erővel tették.Igaz,a húgom folyamatosan nyomul rám,de tőle minden lehetséges formátumban undorodom.
Kicsit elgondolkodtam,ezért azt vettem észre,hogy az új barátom a kezét mozgatja tekintetem előtt.
-Jimin !-nevetett fel.
-Bocsi,csak kicsit elgondolkodtam..-húztam el a számat,mikor hirtelen elvékonyodott hangon szóltam hozzá.
-Gyerünk,most te kérdezz tőlem.-dőlt hátra kényelmesen a székében.
-Még a nevedet sem tudom,pedig én bemutatkoztam.-kontráztam vissza neki.
-Jungkook.Jeon Jungkook.-húzta fel féloldalasan szemöldökét,ami tudat alatt nagyon bejött nekem.
[...]
A beszélgetés szüntelen volt még akkor is,amikor kiléptünk a kajáldából.
-Ez nagyon jó volt,Jungkook,de nekem muszáj hazamennem.-fordítottam magammal szembe a fiút.
-Ne már,eltölthettem egy délután Park Jiminnel,legalább hadd vigyelek haza.-tolta ki nyelvével belülről arcbőrét(you know what i mean).
Ez nem volt jó ötlet.Akármit megláthat.Megláthatja a családom.A környéket.
Akárhogyan is akartam neki nemet mondani,abban a pillanatban egyszerűen nem sikerült.
-Na gyere !-ragadta meg csuklómat,majd a jármű felé kezdett el húzni.
-Szép kocsi.-álltam meg a jármű előtt.
-Ez a tragacs?Nektek tuti ezerszer jobb kocsitok van.Sőt lehet nem is egy.-legyintett óriási kezeivel,majd kinyitotta előttem az anyós ülés ajtaját.Illedelmesen helyet foglaltam bent,majd becsatoltam magam.
Megvártam míg ő is beül.
-Jungkook,tényleg nem kell-
-De,kell.-tette mutatóujját ajkaimra,amitől kicsit megrezzentem,majd megragadta a kormányt és végre elindultunk.
Ez fura volt.Tudta merre lakom.Vagy lehet,hogy a városban mindenki tudja?Nagyon ritkán szoktam kimerészkedni az emberek közé.
-Tessék,megjöttünk.-parkolt le a házunk előtt egy önelégült mosollyal.
-Jungkook,honnan tudtad,hogy..-kezdtem bele ismét,de megint félbeszakított.
-Na na,ezt tartogasd a következő találkozásunkra.
Kiszállt,majd udvariasan ismét kinyitotta előttem az ajtót.Búcsúzáskor egy darab papírt nyomott a kezembe,amin a száma szerepelt,ezzel a szöveggel;Ha megint szeretnél látni,akkor csak hívj,cica.;)
Ezt most minek vegyem?