...Nem is én lettem volna, ha nem megyek neki valakinek.

-Jól vagy?-nyújtotta kezét az ismeretlen fiú.
-Persze, bocsánat, hogy neked mentem.
-El van nézve. Hova ilyen sietősen?
-Néhányan kimegyünk kviddicsezni. És ha lemaradok, nem találok ki a pályához.
-A válogatásra edzel?
-Igen, de honnan tudod, hisz te nem is vagy hollóhátas.-néztem végig a fiú sárgás ruháján.
-Moderátor vagyok, én közvetítem a meccseket. Amúgy Theodor vagyok. Vagyis midenki Theo-nak hív.
-Én pedig Daisy.-fejeztük be egyszerre a mondatomat. Fel is nevettünk ezen.
-Jól áll neked a kék, de már várom, hogy azért sárgában lássalak.
-Hát köszi.-kínosan éreztem magam. Ekkor ért oda hozzám a kis griffendéles csapatom. Tiff átkarolt az egyik kezével, majd megállt mellettem.
-Mizu?-pörgött a lány, mint mindig.
-Gondolom velük mész.-nézett szét a társaságon Theo.
-Neked nincs kedved jönni?-ha jól számoltam még pont egy emberre volt szükségünk.
-Nem igen játszottam még.
-De hát tudod a szabályokat, és meccseket közvetítettél, ebből adódóan nem lehetsz olyan elveszett.
-Nem is tudom.
-Ez nem kérdés volt. Jössz te is!-jelentette ki Tiffany. Meg sem várva a fiú válaszát, elkezdte kihúzni a teremeből. Én ezt a jelenetet mosolyogva figyeltem végig. A könyvtárból kiérve a lány gyorsan el is engedte a fiú kezét, és enyhe pír szökött mindkettejük arcára.
-De aranyosak.-jegyezte meg Luna.
-Azok.-helyeseltem.-Én most már tényleg megyek, a pályán találkozunk.-intettem még egyet, s azzal a lendülettel a hollóhát tornya felé tartottam. Még a lépcsőkön összefutottam a többiekkel.
-Daisy! Azt hittem eltévedtél.-lelkesedett Jenna, amint meglátott.-Itt a seprűd!-nyomta a kezembe az említett tárgyat.-Irány a pálya!-indult is meg a lány szélsebesen.
-Sikerült szerezned még néhány embert?-jött oda hozzám Sam.
-Igen. Néhány griffendélessel és egy hugrabugossal fogunk játszani. Pont tizennégyen vagyunk, így kijön a két csapat.
-Remek. Remélem azért tudod, hogy te velünk leszel egy csapatban.
-Majd meglátjuk.
Az út minden egyes szakaszát megjegyeztem, hogy legközelebb már egyedül is letaláljak. Jenna úgy közlekedett, mintha a saját háza lenne a folyosó. Igazából a Roxfort a második otthonunk. A végére már én is úgy fogom ismerni, mint a tenyeremet.
Odaérve nagyon tetszett a pálya. Hatalmas volt és csodálatos. Mindkét oldalán három-három karika állt, az egészet a lelátók vették körbe.
Szinte Tiffany-ékkal egyszerre érkeztünk meg.
-Nos, velük fogunk játszani.-mutattam be egymásnak a két társaságot.
-Hogy legyen a csapat beosztás?-kérdezte Tiff.-Mi csak hatan vagyunk.
-Én veletek leszek.-ajánlottam egyből.
-Ááá, ácsi!-lépett előre Jack-Daisy velünk lesz.-jelentette ki határozottan. Úgy érzem egy jó kis vita elé nézünk, ha most nem teszek valamit.
-Hogy ne legyen probléma, kérek két kapitányt.-a többiek csak furcsán meredtek rám, de mindkét csapatból előállt valaki. A baloldalamon John, amíg a jobbon Jack feszített. A többieket elhívtam magammal, s a jó kis mugi módszerrel kiosztottam mindenkinek egy számot, ami alapján kiválasztják őket. Elég vegyes csapatok születtek.
John-hoz került Tiff, Mike, Theo, Bratt, Tina és Rob.
Jack csapatába kerültem én, Sam, Jenna, Luna, Mark és Josh.
Felálltunk a kezdéshez és kiengedük a labdákat. Egyedül a cikesz maradt a dobozban, mert azt tilos meccsen kívül, tanár engedélye nélkül használni. Beálltam őrzőnek, és védtem a karikákat. Nagyon jól játszottak a többiek. Tinán és Jack-ken egyértelmű volt, hogy a kviddics csapat tagjai. Theo, mint említette nem játszott még, és ezt észre is vettem rajta. Tiffany és John nagyon jó összejátékot játszottak, csak sajnos, legalábbis nekik sajnos Sam és Jack párosa jobb volt. Luna hasonló képpen játszott, mint Jenna. Inkább a trükközésre mentek, hogy elvonják az ellenfél figyelmét. Josh, Rob és Mike, mindhárman terelők lettek. Volt egy-két rossz lövésük, ami miatt szorult helyzetbe került a saját csapatuk. Bratt meg az én figyelmemet próbálta elvonni. Ő is őrzőként szerepelt, és belesett a saját csapdájába nem egyszer. Amíg velem törődött, a többiek felvitték a labdát a karikához, és már be is dobták, mire a fiú védeni indult.
A meccs végére mindenki fáradt volt. Nem gondolták volna, hogy ennyire izgalmas lesz a mérkőzés. 210:130-ra nyertünk. Rengeteg támadást kellett mindkét csapatnak kiviteleznie és kivédenie is. Most az enyém bizonyult jobbnak, és ez mindannyiunk érdeme. Még beszélgettünk egy kicsit arról, hogy ki min tudna javítani, majd a késői idő lévén ki-ki a saját hálókörlete felé indult. Jenna az egész utat végiglelkendezte, hogy egy milyen szuper meccs volt, és mindenfékeképpen meg kell majd ismételnünk. Ez a lány tényleg mindig pörög. Josh, Rob és Mike még leléptek ételt lopni a konyháról, a maradék két fiú meg egymással beszélgetett.
A klubhelyiségben még egyszer megálltam a nagy plakát előtt, és vettem egy mély levegőt.
-Várunk holnap a selejtezőn. Tartogatunk számodra egy helyet.-állt mellém Jack. Jól estek a szavai. Elmegyek már csak azért is, mert veszíteni valóm nincs.
-Ott leszek.-ígérem neki. Ő int még egyet, és felvonult, gondolom a szobájába. Így én is követtem ezt a példát. Az J.s.31-t gondosan az ágy mellé támasztottam, s alig vártam, hogy újra ráülhessek.
Nem számítottam rá, hogy ez hamarabb történik meg, mint vártam.