"Reggel észre sem vettem, hogy valami megváltozott. Vagyis inkább valaki. "

~Annabeth~
Épp legkellemesebb álmaim(és egyben legritkább, tudvalevőleg, hogy szinte mindig a valóságról álmodunk valamilyen formában...) közepette jártam, mikor valaki megsimogatta a karom, majd az arcom is. Aztán ez a valaki meg is szólalt:
- Annabeth! - suttogta. - Gyere, ideje felkelni, csináltam reggelit is!
A reggeli hallatán - mondanom se kell-, egyből kipattant a szemem, és megpillantottam Percyt, 15 centire az arcomtól.
- Neked is jó reggelt, zsenikém! - köszöntem. - Valami kaját emlegettél?
- Igen, igen. Egy erdélyi kisváros van felettünk, legalábbis a rengeteg szecessziós épületből, székelykapukból következtetve. Van ott egy kis piac, onnan hoztam tojást, paradicsomot, meg még maradt egy kis kenyér.
- Akkor a mai menü tojásos paradicsomleves szikkadt kenyérrel a'la Percy? - kuncogtam, miközben felkeltem és elindultunk a templom eleje felé, ahol a többiek már vártak minket.
- Dehogyis! - tiltakozott azonnal, mikor meghallotta az egyébként tényleg rémesen hangzó kaját. - Rántottát eszünk paradicsommal és igen, szikkadt kenyérrel.
- Na az már egy fokkal jobb! - akartam mondani, de mikor megkóstoltam, inkább ezt mondtam:
- De hisz ez finom!
- Miért ne lenne finom? - értetlenkedett a kis szakács.
- Mert hát össz-vissz három alapanyagból hogy tudsz ilyen ízletes kaját csinálni?
- Azt hiszem, túl régóta nem ettél, csak az lehet az oka, hogy így dícséred. Egyél csak többet, majd meglátod, milyen. - próbált viccelődni Roger, ám sajnos inkább tűnt epés megjegyzésnek, mint szimpla poénnak.
Ma reggel még furcsábbnak tűnt. Az eddigi vicces, jókedélyű Roger szinte egyik napról a másikra változott meg: hallgatag és.... és még valami. Valami furcsa dolog, amit nem igazán tudok szavakba önteni. Gondolatmenetemből Percy zökkentett ki:
- Na akkor dobja mindenki ide a szemetet, majd felszaladok vele és keresek egy kukát.
- Ez most komoly? - kérdezte gúnyosan Roger.
- Hát tudod, a természetvédelem nem vicc!
- Jól van srácok, nem kell, hogy ennyin felhúzzátok magatokat, inkább induljunk már! - sürgettem őket, ugyanis rossz előérzetem támadt.
- Igazad van. - nézett rám Nicole. - Mrs. O'Leary szerint ugyanis közeledik valami. Kb 700 m-re.
- Akkor viszont gyerünk, gyerünk, mindent pakoljunk el és indulás! - szólt Percy.
Másfél perc múlva már úton is voltunk. Vagyis inkáb rohantunk. Nyomunkban az ellenséggel. Tehát ez csak egy átlagos félvér napja.

- - - - - - - - - - -
Sziasztok! Végre itt van ez a rész is! Hoztam volna gamarabb is, de volt egy szerencsétlen találkozásom a kiskésemmel, ésa telefon nem érzékeli a sebtapaszos ujjamat, így egy kézzel írtam... :D Na de a lényeg, remélem tetszett, hamarosan pedig jön a következő rész!!