– Tessék? – Peter döbbent hangja pár perccel azután érkezett, hogy Myra bejelentését követően mély csend lepte el a helyiséget. Senki nem mert megszólalni, kérdést feltenni, vagy bármi hasonló. Nem tudták, hogy mire számítsanak, hogy mit jelentettek a lány halk, reszkető szavai.

– Az a szöveg ott a papíron ógörögül van – mutatott Myra a megsárgult fecnire, ami még mindig Mr. Stark kezében volt. – Én írtam rá, s ez tulajdonképpen egy jóslat, amit pár éve kaptam a saját sorsommal kapcsolatban.

– Egy jóslat? – kérdezte egy magas, hosszú szőke hajú férfi, aki egész eddig némán hallgatta őket. – Ilyenek még vannak a Földön?

Myra egy percig zavartan figyelte őt, aztán leesett neki a dolog. Annyira nem lepődött meg, mint az várható lett volna, de ez érthető, hiszen a mitológiával találkozott minden egyes nap.

– Maga Thor – mondta egyszerűen, mintha csak az időjárásról beszélne. – Amiket hallottam, nem így képzeltem el.

– Hát hogyan?

– Nem fontos – rázta meg a fejét gyorsan Myra. Peter egy rövid pillanatra úgy látta, mintha a lánynak egy nevetést kéne visszatartani. (Hey, Magnus :3!)

– Nos, oké – felelte zavartan az isten. – De igen, én Thor vagyok, ő pedig itt Loki – mutatott a mellette állóra, aki azon kívül, hogy felvonta az egyik szemöldökét, semmi egyebet nem tett.

–  És mit mond a jóslat? – kérdezte Tony, igyekezve visszaterelni a témát.

– Arról nem beszélhetek. – Nos, ez sem teljesen igaz, de Myra nem akarta elmondani, hogy mennyire veszélyt jelent az emberekre. Tudta, hogy ezzel csak még jobban gyanakodni fognak rá, de vállalta a kockázatot. Ha kiderült volna a titka, mindenki élete veszélybe került volna a helyiségben, még a sajátja is.

– Figyelj, Myra – sóhajtott fel Tony fáradtan. – Nem gondoljuk azt, hogy valami veszélyes szekta vagy bármi tagja vagy, de tény, hogy egyre gyanúsabb vagy. Mikor próbáltak meggyógyítani, utánad kerestünk, de szinte semmit sem találtunk rólad azon kívül, hogy mi a neve az édesanyádnak. Egy tizenhat éves lány nem élhet szellemként manapság.

– Én képes vagyok rá. Nekem pont így tökéletes. Nincsenek barátaim, akkor minek legyek fent a közösségi médián?

Peter már tényleg nem tudta, hogy mit gondoljon. Egyre jobban azt érezte, hogy Myra valami nagyot titkolt, de biztosan nem bántana senkit, s nem is rossz ember. Csak rosszkor volt rossz helyen, ahogy ő maga is. Nem tetszett neki, hogy a családja ennyire támadta a lányt. Hiszen Myra semmi bajt nem csinált! Csak megmentette az életét egy pokolkutyától, amiről éppenséggel tudta, hogyan kell legyőzni. Oké, kicsit talán furcsa, hiszen nem minden könyvben írnak arról, miként ölj meg egy mitológiai lényt. Arról meg már ne is beszéljünk, hogy Peter egy szót sem szólt Myra különös nyakláncáról, ami a harc hevében karddá változott.

– Szerintem ennyi elég lesz – állt Peter végül Myra elé. – Myra talán kicsit más, mint a többiek, de nem egy félbolond sorozatgyilkos. Ne nézzetek úgy rá, mintha bármelyik pillanatban kardot ránthatna.

– Peter – kezdte volna Tony újra, de nem tudta befejezni.

– Igaza van, Tony – lépett melléjük egy másik szőke férfi, akit Myra történetesen azonnal felismert. Ki más, ha nem a híres Steve Rogers. – Ő csak egy gyerek, ne láss bele semmi rosszat.

Myra hálásan tekintett a férfira, de azért nem vetette volna magát a karjaiba. Tény, hogy egy kis időre megnyugtatott mindenkit, de attól még a lány nem volt biztos abban, hogy a titkaival együtt is mellette állna, ha azok kiderülnének. Mégis, most örült annak, hogy eloszlatta a hullámokat.

– Persze, persze – legyintett morogva Mr. Stark, majd vissza leült az egyik kanapéra. – Akkor hát biztos jól fogod itt érezni magad, Myra Jackson.

···

Meg a fenét. Myra egyáltalán nem érezte jól magát, holott már három órája egyedül ült a gyengélkedőn, s Peter volt az egyetlen, aki időnként benézett hozzá, hogy biztos jól van-e. Mindenképpen haza akart menni, de senki sem adta meg neki erre az engedélyt. Persze, a nevelőanyja egyáltalán nem aggódott érte, egyszer sem próbálta meg elérni, hogy életben van-e még. Mégis, egy kicsit hiányzott neki az otthoni kuckója, a biztonságos és megnyugtató szobája.

– Többet is tudsz a mitológiákról, mint pár pokolkutya ismerete, nem igaz?

Myra ijedten kapta fel a fejét az idegen hangra, de csak a két skandináv istennel találta szembe magát, akik várakozva álltak az ajtó mellett. Myra úgy érezte, hogy nekik talán beszélhetne, de ettől függetlenül nem bízott bennünk. Ők mégiscsak istenek voltak, azok meg aztán mindig több oldalon játszanak.

– Talán – vonta meg a vállát a lány. – De az is lehet, hogy nem.

– Látszik rajtad, hogy láttad már a valós világ titkait – felelte Loki, egy pillanatra sem habozva. – A szemed elárul téged, Myra.

– Nem tartozom magyarázattal az isteneknek.

– Pedig nem sokkal ezelőtt még egy követ voltál Asgard, az Olimposz és Egyiptom mélységei között, ha nem csal az emlékezetem – vette át a szót Thor.

– Ez igaz – bólintott Myra kelletlenül. – De már hónapok óta más van a helyemen.

– Mert mindenki azt hitte, hogy a küldetéseden meghaltál. Ha minden igaz, a Táborban a lepledet is elégették.

Myra néma maradt, nem reagált Loki szavaira. Azt hitte, hogy a régi társai már teljesen elfelejtették őt, s nem is emlékeztek arra, hogy valaha velük élt és gyakorolt. Szerette azt mondani, hogy senki sem gondolt rá, de egy pár barátja azért volt. Nem sok, de éppen elegendő.

– Ha az előbb sem mondtam el a titkaim, akkor most végképp nem fogom – mondta végül Myra, elfordulva a két férfitől.

– Mi segíteni akarunk – ült le mellé Thor. – Volt már dolgunk pár félvérrel, nem te leszel az első.

– Segíteni? Én nem egészen ezt hallottam.

– Tudjuk, hogy a hírek nem mindig azonosak azzal, amivel a való életben is találkozhatsz – lépett közelebb Loki is. – De néha el kell fogadnod a segítséget, ha felajánlják.

– Ti egy csapat vagytok, nem fogtok a társaitok ellen szervezkedni – rázta meg a fejét Myra, s közben elővett egy apró kavicsot a pulóvere zsebéből. – Meg egyébként is, nem vagytok itt igazán! – morogta, majd az apró követ Loki és Thor felé dobta, ami végül akadálytalanul átszaladt a két isten testén.

Tény, hogy ők nem voltak ott, de láthatatlanul egy alak ott bújkált a helyiség árnyaiban. Még tétovázott ugyan, hogy jelentse-e az új információit vagy sem, de abban biztos volt, hogy a személyes döntését már meghozta a lánnyal kapcsolatban.

···

És itt is a folytatás. I know, hogy a Magnus Chase sorozatban Loki nem egy jóságos hercegnő, de ettől most tekintsünk majd el, oké? Lesz ennek az egész zavarnak egy célja, nyugalom.

:33