Aznap este én is színt vallottam.

Bevallottam neked, hogy a férfiakhoz vonzódom.

Úgy éreztem, ez így fair.

Hiszen elmondtad nekem életed történetét; életed legnagyobb titkát.

Én pedig úgy éreztem, tartozok valamivel.

Tudtam, nálad biztonságban lesz minden; titkot cseréltünk titokra.

Akkor, ott, hirtelen felindulásból mondtam ki a szavakat, melyek onnantól fogva megpecsételték egész kapcsolatunk sorsát.

Megtettem - nem volt vissza út.

- Meleg vagyok - bukott ki belőlem, mire kikerekedett szemekkel néztél rám.

Tudtam, nem fogsz elítélni, hisz hozzám hasonlóként tengetted mindennapjaidat te is.

Mégis volt bennem egy kis félelem.

Hisz nem akartam, hogy úgy érezd magad, mintha egy játék lettél volna; mintha kihasználtalak volna egész idő alatt.

Döbbenten néztél rám, már azt hittem, ott fogsz hagyni, annyira idegen volt arckifejezésed.

De amikor könnyes szemekkel, reszketve hajoltál ajkamra úgy éreztem, az agyam is felrobban.

Lágyan, puhán érintettél meg, ahogy cirógatva, apró puszikkal halmoztál el.

A kezdeti sokktól nem is tudtam először reagálni, de ahogy kezed felcsúsztattad mellkasomon, mint egy villám csapott belém a felismerés - tényleg megtörténik az, amire hónapok óta vártam.

Amint elfogyott türelmem, gyengéden rántottalak magamhoz, derekadat átfogva szorítottam tökéletes tested ahogy ajkadra haraptam, majd nyelvemmel kezdtem bebarangolni szájüregedet.

Csukott szemeim mögött több ezer meg ezer apró lámpás gyúlt, úgy élveztem érzékszerveink táncát, úgy tudatosult bennem minden - tényleg itt vagy, tényleg velem vagy, tényleg engem csókolsz.

Ölembe mászva kezdtél el helyezkedni, majd nyakamat átkarolva simultál bele érintéseimbe - ajkam az előbbi hevesség ellenére lágyan, érzékien kényeztette tiedet.

Úgy éreztem, lelkünk összeforrásának kivetülése az, amit ajkainkkal teszünk.

Ott, abban a pillanatban hullott le rólam és rólad az évek óta fent hordott álca, védtelenül, sebezhetően markoltuk egymás derekát, ahogy apró csókokkal szórtuk be a másik testét.

De ez így volt jó, így volt tökéletes.

Sebezhetőek voltunk, mégis tudtuk, sosem bántanánk egymást.

Bűnös dolgokat tettünk, vétkeztünk.

Vétkeztünk Isten előtt, vétkeztünk az egyház előtt, vétkeztünk szüleink előtt is.

De engem ezek cseppet sem hatottak meg.

Hisz te minden áldozatot megérdemeltél, Han Jisung.

Mindent.

hello, guys
rémelem tetszett ez a soft rész
mi a vélemény? hogy alakul a sztori?