-El onnan! -szólalt meg hangosan. A lány látni vélte, ahogy bájitala a szükséges mályvaszín helyett lilává változik. Elnézett tanára felé, aki éppen a sliccét húzta fel, persze minél diszkrétebben és Pottert rángatja a sarokba. -Maga is Miss Dawson! -szólt a lány után, de az nem reagált. Visszanézett a főzetre, amelyről úgy gondolta, hogy még menthető.

A tüzet lejjebb vette, de közben véletlenül beleejtett egy ott pihenő hozzávalót, mire a főzet újra színének megváltozásával válaszolt. A lilából fekete lett, mint az olaj és hasonló állagú is. Hangosan bugyogott és a lány továbbra sem mozdult el az üst mellől, pedig kellett volna.

Piton tudta, hogy már nem mentheti meg a lányt. Ha nem Harryvel lett volna elfoglalva sikerült volna neki, de nem. A bájital füstölni kezdett, miközben a szobát megtöltötte annak undorító, kesernyés szaga. Sokan köhögőrohamot kaptak tőle, de egyébként nem volt veszélyes rájuk. Az egyik sarokban összegyűlve álltak, míg Piton a másikban és hátával Harryt szorította a falnak, aki még mindig köpenyét hordta.

Végignézte, ahogy a főzet újra erős bugyogásba kezd és fellövelnek belőle az első csóvák, akár csak egy vulkánból a kövek. Először látta, ahogy az egy padot ér, majd az felgyullad. Ezután az egész környezete is meggyulladt a lánnyal együtt.

Annak üvöltenie kellett volna fájdalmában, de nem. A morfium a fájdalom nagy részét megállította és szinte csak bizsergést érzett a bőrén. Ezt okozhatta az is, hogy korábban bevett még egy nyugtató bájitalt is. Sokkolva állt tovább és Piton végre észhez kapott. El kezdte oltani a kialakult tüzet, melybe a diákok is besegítettek. Majd utána meglátta, ahogy a mindenki által utált lány égett teste hátraesik, meghalt. 

Ezért őt ki fogják rúgni! Hogy magyarázhatná ki magát? -töprengett idegesen, miközben diákjai félelemmel telve visítoztak.

-Kifelé! -kiáltott, mire az ajtó kicsapódott és a diáksereg kimenekült. Egyedül ő maradt bent, aki hatástalanította a bájitalt és az egyre növő tüzet, amely mindent hamuvá égetett maga körül, közte a lány testét is. Mikor minden elaludt szélesre tárta az ablakokat és az ajtót, hogy kiszellőzzön a füst és diákjaival mit sem törődve rohant fel az igazgatói irodába. 

Basszus, basszus, basszus! -járt a férfi fejében.

-------------------

Ennyi is lenne ez a kicsit sem komoly, de rettenetes kis könyvecske, melyet egy félreértés okozott. Márpedig az, hogy egy klisékről szóló könyvben a csja leégette magát az osztály előttöt szó szerint értelmeztem. Azért remélem szórakoztató volt és bocsánatot kérek a rövid fejezetekért. Ez a tipikus mondat, de hát jó ötletnek tűnt....