Fushimi bosszúsan sóhajtott fel, miközben Andy beszámolóját olvasta át. Már az első bekezdésben, több mint harminc hibát szúrt ki... és hol volt még a vége?! Feszült lassúsággal dörgölte a halántékát, mindkét oldalon. Szegény Andy, aki előtte állt, ideges nevetést hallatott a keze munkáját vizslató felettese reakcióját látva.

- Akkor ez ... - kezdte volna de Fushimi félbe szakította:

- Ez egy abszolút használhatatlan szemét. - Ahogy a vörös hajúra nézett, lesütött a tekintetéből, hogy kicsit sem bánja amiért nem ért a legépelt szöveg végére. Sőt, inkább hálás volt, hogy a megszólalásával megkíméli a hátra lévő két oldal baklövéseitől. Andy zavartan pillantott a földre.

- Akkor most megyek, és...

- Ne! - vakkantott a fiúra Fushimi kelletlenül. - Majd én megírom újból... Mert nagyon úgy tűnik, hogy írni azt nem tudsz!

Andy arcán fájdalom suhant át a megjegyzésre. Azonban nem szólt semmit, csak sarkon fordult és távozott az irodából. Fushimi ügyet sem vetve rá, a papírt átrakta a másik oldalára, és visszatért az előtte végzett munkájához. Ahogy telt telt az idő és dolgozott kegyetlen köhögés tört föl belőle. A váratlan lendülettől kezét a torkára simította. Nehezére esett rendesen lélegezni, ám egy nehézkes sóhaj után folytatta a korábbi elfoglaltságát.

Hosszú órák teltek el, mégis csak a jelentések feléig sikerült eljutnia. Ebben az a tény sem segített, hogy nem hagyta munkatársainak hogy a segítségére legyenek. Ők pedig félve a következményektől, inkább nem zargatták a Kapitány második jobbkezét. Mindemellett, még az iszonyatosan hasogató migrén is társult a fiú átlagon aluli kedélyállapotához. Így pedig, észre sem vette, hogy elrepült felette az idő...

- Fushimi, ugye tisztában van vele, hogy végetért mára a munkaideje? - kérdezte Seri mikor az irodába lépett, s szembesült a Fushimi papírköteg melett gubbasztó alakjával. Fushimi válaszolni akart az észrevételre, ám mondandója elnyomta a tüdejét rengető köhögést. Seri közelebb homlokráncolva közelítette meg a fiú asztalát. A fiú arcán kirajzolódó vörös árnyalat rögvest szemet szúrt neki.

- Jól érzed magad? - kérdezte aggódva a Hadnagy. Fushimi homlokára szelíd tapintású kéz feküdt fel. Fushimi érezte hogy teste jóval melegebb, mint amilyennek lennie kellene, de a törődés sosem volt kenyere. Levette magáról Seri kezét, és felciccent.

- Jól vagyok - felelte kelletlenül. Hangjában azonban éles krákogás vegyült. Vélhetőleg a köhögés miatt, ami mai nap folyamán többször is rátört.

- Azt hiszem, ideje lenne pihenned - mondta szigorúan Seri. Fushimi szemében vitatkozásra utaló fény csillant, ám mielőtt még kinyithatta volna a száját, a nő belé fojtotta a szót.  - Ez parancs volt, Fushimi - szögezte le, s lecsapta a fiú előtt a laptopot.

Fushimi morogva, és szembetűnően nehézkes légzéssel állt fel az asztalától. Köszönés nélkül elcsoszogott a nő előtt, majd elhagyta az irodát. Útja immáron a kollégiumi szobája felé vezetett. Szánt szándékában állt, hogy befejezze a munkáját, de tudta, hogy Awashima az efféle ügyekben hajthatatlan. Épp ezért, esélyese lenne ellene.

A szobájába érve, hirtelen kapta el a hányinger, s a vele járó kótyagos szédülés. Lassan ereszkedett le a padlóra, fejét pedig képlékenyen tartotta. Pár másodpercig visszatartotta a levegőt, majd  megpróbálta visszanyerni a saját teste fölötti uralmat.

Talán valóban szüksége volt a pihenésre. Ezt viszont ha fizettek volna neki, se vallotta volna be. Az imbolygás érzetének csökkenésével pizsamára cserélte a hivatalos egyenruhát, majd megfontolt léptekkel elmanőverezett az ágyhoz. Mikor magára húzta a puha paplant, szinte azonnal elnyomta a szentmihályira ereszkedő álom békés homálya.