Cindy szemszöge:

Alice meghalt, és már csak én meg Ziggy maradtunk.

Együtt kell ezt végig csinálnunk, még ha nem is élem túl, úgy legalább Alicesszel lehetek majd.

-Cindy siessünk, a többiek, lehet van még itt valaki és ha van akkor csak mi menthetjük meg őket!-mondta a húgom.

-Rendben, de gyorsnak kell lenned! A testet a kézzel kell egymáshoz raknunk, akkor megtörik az átok.-mondtam miközben kettő ásóval kezdtem el futni.

Miután oda értünk elkezdünk ásni de megláttuk őket, a gyilkosokat.

-Csak ás tovább kérlek.-mondtam neki.

De mivel még mindig csak jöttek és jöttek teljesen kétségbe estem csak Christine  maradjon élve.

-Mit akarsz Sarah Fier, ezt akarod, itt van tessék?!-üvöltöttem, miközben körül néztem és láttam a gyilkosokat.

-Csak csak hagyjáztok életben a húgomat, csak a húgomat!-üvöltöttem a megszálltak felé.

De ezek után szintén még mindig közeledtek felénk ezért az egy ásót a kezembe vettem, a kezet a földre dobtam úgy, hogy ne sérüljön.

Először elkezdtem futni miközben Ziggyt megragadtam és elkezdtem vele futni aztán a gyilkosok már túl közel voltak így elengedtem a húgom, azért, hogy megmentsem az életét.

-Fuss!-mondtam neki majd Tommy felé kezdtem el futni majd arcba vágtam az ásóval, egy ideig hátra felé dőlt, azt hittem sikerült végre gyöznöm, de tévedtem úgy ahogy mindig, soha nem sikerült jól döntenem és most meghalok, így 16 évesen úgy ahogy a legtöbb Saydisaidi akiket Tommy meg a többi megszált gyilkos ölt meg 1666 óta.

Tommy amint vissza nyerte az eggyensúlyát ütött, de most nem olyan erősen. 

Fáj, rettenetesen ilyen erős lüktető fájdalmat még soha nem éreztem, még akkor sem mikor anya elvert miután leestem a biciklimről ami miatt eltört az egyik kezem és az egyik lábam, vagy amikor Alice barátai bosszút álltak rajtam egy kés kíséretében amit a lábamba szúrtak, de mivel tudtam, hogy csak rosszabb lenne nem szóltam senkinek róla amit már bánok, hisz mint ma minden jel szerint én is meghalok, amit nem bánok ha Ziggy élete a tét.

Az ütést még egy darabig bírtam, én is tudtam még egyet ütni de kaptam egy nagyobb ütést a fejemre ami miatt összeestem.

Éreztem ahogy minden erőm kezd elszállni, ahogy a vér folyik ki a testembők, föleg a számon, érdekes ezt kicsit fájdalmasabbnak képzeltem, bár lehet, hogy a vér hányás azért nem fáj nekem annyira mert a Tommy álltali seb elvonja a figyelmem, viszont még van erőm, nem annyi, hogy tovább küzdjek de annyi még viszont van, hogy Ziggy felé fordítsam a fejem.

A húgom háta mögött a tej árus gyilkos ment, egy késsel amit egyenesen a gyomrába szúrt, Ziggy felüvöltött a fájdalomtól és a földre esett, nem olyan messze tőlem.

Miután már nem bírtam nézni a húgom szenvedését visszább fordítottam a fejem.

Még teljesen nem is fordultam vissza miközben jött a következő ütés régi szerelmemtől a mellkasomba ami következmény az lett, hogy csak mégtöbb vért köhögtem fel, ami fájt, olyan hideg de mégis meleg volt a vérem, mondhatni még kicsit csikizett is, éreztem mindent de  egyben nem is, már nem fájt, energiám meg már csak pár szónyi és talán egy kevés mozgásnyi volt amit annak köszönhető, hogy a testem mindent bele fektet abba, hogy túl éljem, ami lássuk be nem fog összejönni neki, de nem baj megbékéltem már ezzel a tudattal, így is láttam, át éltem olyan dolgokat amiket mások csak öregkorukra tudtak csak.

Tudtam azt is, hogy bár minden erőmet bele tettem Ziggy is itt fog meghalni, de legalább nem egyedül fog meghalni és még a tudtára szeretném adni mennyire szeretem, és bár ezt soha nem fogják a szüleink tudni szeretni fogoom öket még úgy is, hogyy én meghalok, anya alkoholista és apa lelépett, és persze nem utolsó sorban Ziggy végül nem  kerül börtönbe, bár már azt mondom bár oda kerülne inkább mint itt meghalna.

-S...semmi sem állhat közénk...so...ha...böbbé...-mondtam de már nem volt elég erőm végig mondani, és megpróbálni megfogni a kezét, amit ő is próbált.

A baltával való halált lehet túl fájdalmasnak mutatták be a horror filmekben amiket Ziggy nézett annó velem, hisz csak az eleje fáj nagyon, de az csak nagyon rövid idő, azután már nem érek fájdalmat se semmi egy idő után.

****

Epilogus:

A halál furcsa, de valamit nem értek. Egy plázában vagyok és négy ember vesz körül.

702 szó