Cindy szemszöge:

A rendőrök azt mondták hogy biztos ő is bekattant mint a lánya, Ruby Lane.

De miután elmentek a rendőrök és a mentősök kezdődött a vacsora ahol mindenki a nővérről és a lányáról beszélt.

-Azt mondta vagy így vagy úgy ha éjjel meghalok.-mesélte a többi itt dolgozó sulis társunknak Tommy.

-Amúgy igazuk van a nővér tiszta boszisan viselkedett.-mondta Shela nővére.

-A boszi nem létezik, biztos van erre egy logikus magyarázat.-mondtam nekik.

-Például?-kérdezte Tommy.

-Például...pédául...talán kábítószerezet.-mondta miközben Joanra néztem aki éppen a füves cigit tekert.

-Ez itt a béke szere nem az erőszaké.-mondta mondta Joan.

-Nem marihua!-mondtam neki.

A nap további része egész jól ment, a többiekkel még a szín háborúra készültünk majd láttam, hogy esteledik így szótlam Tommynak hogy menjünk Lane nővér szobáját átkutatni hátha találunk egy ésszerű indokot mért akarta a nővére megölni Tommyt.

-Mehetünk?-kérdeztem.

Elkezdtünk keresgélni és egy kis idő után találtam is valamit de nem volt rajta címke.

-Valamit tényleg bevett!-mondtam miközben oda mutattam Tommynak de hangokat kezdünk hallani.

-Csak nem pucolásra akarsz rávenni Berman?-mondta Alice. Tehát ő volt a hang forrása.

-Ez nem neked lesz!-mondtam neki szúrós szemmel.

-Nem is tudtam, hogy használod a cuccot.-mondta Arnie aki Alice pasija volt.

-Nem!-mondtam dühösen.

-Akkor?-kérdezte Alice.

-Én csak...én csak a rendőröknek le akarom adni...!-mondtam.

-Tehát Lane nővér is beárulod!-mondta Alice is dühösen.

-Szedett valamit!-vágtam rá.

-Ez mi?-kérdezte Alice majd egy könyvet felvett és olvasni kezdett belőle.

-A zizi Lanenek van egy zizi naplója is.-modta Alice.

-Van benne egy térkép is.-mondta Arnie.

-Menjünk megnézni az x-eket!-mondta Alice és elindultak engem egyedül hagyva így én futhattam utánuk.

-Alice szerintem nem jó ötlet forduljunk vissza!-üvöltöttem a lány után aki Arnieval már olyan messze voltak, hogy már nem láttuk őket.

Egy ideig még mentünk majd Alice sikitott majd mikor láttuk, hogy egy gödörbe beesett.

Miután Alice kimászott találtunk egy barlang szerű helyet ahová bemásztunk.
Olyan volt mint egy szentély, tele gyertyákkal ami Alice szerint még melegek voltak, egy könyves polcot ami furcsa régi könyvek voltak. Mivel kíváncsi voltam milyen könyvek vannak ott oda mentem de miután feemeltem az egyiket láttam, hogy mögötte is van valami.

-Menjünk vissza.-javasolta Tommy.

-Igen gyere Alice Joan biztos adna a füvéből.-mondta Arnie.

Mi még Aliceszel néztük az alagutat miközben a fiúk már felmentek, de egyszer csak hallottam egy hangot ami olyan volt mintha valaki egy baltát lengetett volna teljes erőből majd valami elkezdett folyni és hirtelen csend lett. 

A csend sem tartott sokáig mert lejött Tommy egy baltával a kezében. A szokásosnál egy kicsit gyorsabban indult el felénk majd a baltát felénk lengette de nem volt elég gyors ezért a könyves polcot eldöntöttük ahol volt egy kis rés ahol át tudtunk jutni de Tommy utánunk jött viszont nem volt elég helye így mi tudtunk csak rendesen menni. Az alagút viszont beomlott épp, hogy csak nem rénk hullottak a sziklák viszont Tommy a törmelék alá került. 

Miután volt a támadás elindultunk a kőtől egyenesen a község háza felé, de Aliceszel találtunk valami bordos trutyihoz hasonló anyagot amihez Alice hozzá ért és nem tudom mit látott de körbe körbe sikitott és látszott rajta a rémült de amikor rám nézett akkor csak megjobban megijedt. Elkezdett futni de nem figyelt és egy kőben elesett, amit egy reccsenés kísért.
Azonnal oda futottam hozzá és csak suttogott félve.

-Az áldozatok...láttam őket.-mondta rémülten.

-Tessék?-kérdeztem furcsálva.

-És te is köztük voltál...-mondta félve ami már engem is megijeszetett.
-Volt egy pár gyerek...Ziggyvel egy korosztály...a szemük ki volt vésve...egy lányt akinek a nyakán sérülések voltak...mintha felakas kikztották volna...néhány tinédzser akik nyaka és kezeinél az erek fel lettek vágva... és te neked a mellkasodon és a fejeden ütés nyomok...amit fejsze okozott...-mondta de itt megállt bár láttam rajta, hogy több embert is látott.

-Nyugi én élek, nem haltam meg és ezt is túl éljük!-mondtam miközben megnéztem a lábát amin nyílt törés volt.
-Tudod soha nem kértem bocsánatot...sajnálom, hogy amikor 13 évesek voltunk téged beköptelek és nem álltam melléd amikor lebuktunk...csak féltem hogy anyám megtudja és akkor a pasija egy ilyesztő alak volt akitől csak tavol akartam lenni...sajnálom te vetted el helyettem a balhét és bár elárultalak nem mondtad el senkinek, hogy én is benne voltam.-mondtam amit már rég el kellett volna mondanom neki, és jól is jött most hisz így csak a beszédemre figyel, így helyre raktam a csontját ami miatt fájdalmasan felüvöltött.
Egy kicsit vártam, hogy normálisan vegye a levegőt és már nem számít a ruhám hisz szakadt, saras, a piros moha is befogta...tehát egy kis darabot letéptem belőle és a lábára kötöttem.

-Gyere menjünk...a wcknél kijut kijutunk...-mondtam neki az ötletet.

-Menj előre kerek. Én csak lassítanálak és meg kell mentened a többieket!-mondta.

-Nem.-ellenkeztem hisz fontos nekem.

-De.-vágta rá de utána hozzá tette.
-Mondj egy nyomós érvet mért ne menj előre.

-Mert SZERETLEK!-vágtam rá gondolkozás nélkül ami miatt nagyon lepődött.

737 szó

Egy kicsit késtem a résszel pedig hamarabbra terveztem viszont a szóbeli közbe szólt.