"Az olyan gyilkos életéért pedig ne vegyetek el váltságot, a ki halálra való gonosz, hanem halállal lakoljon."
Számok könyve 35,31.

NINTH.

- Maria?- fogtam meg a magában szipogó hölgy vállát.Egyet bólintott.
- A nevem Bailey, Tim unokatestvére,szeretném szinte részvétemet kinyílvánítani!Mindenkit nagyon megrázta a halál híre.- simítottam meg a karját.
- Köszönöm!- méregetett furcsán.- Soha nem mesélt önről.- törölgette a szemeit.
- Nem igazán tarottuk a kapcsolatot az utolsó pár évben,sajnos.Remek ember volt.- néztem végig a gyászóló tömegen.
- Igen,az volt.- tört fel belle egy halk zokogás.- Jövő hónapban lett volna az eljegyzésünk.- zokogott fennhangon.
- Rettenetesen sajnálom.- karoltam át óvatosan a vállát.A következő pillanatban már arra lettem figyelmes,hogy a mellkasomhoz szorítja az arcát és erősen kapaszkodik a zakóm gallérjába.
Eleinte viszakozva bár,de viszonoztam az ölelését.Mikor sikerült kihámozzam magam a karjai közül,csalódottan konstatáltam,hogy ennél többet nem fogok tudni kiszedni belőle,így hát vissza tértem a motelbe.
Levettem a kikölcsönzött öltönyt és felmértem a kárt,amit a n a fehér ingemben tett,elmosódott sminkjével.Az ajtó kicsapódására kaptam fel a fejem.Cole viharzott be a szűk szobába.
- Mire mentél a temetésen?- kérdezte,miután levetette magát az egyik ágyra.
- Semmire.- sóhajtottam.- A pasas egyszerű ember volt,a helyi kisboltban elárusítóként dolgozott,semmi különös nincs körülötte.Még a halál okát sem tudtam kiszedni a barátnőjéből.- ültem le az ágyam szélére.
- Akkor ezek szerint én nagyobb sikerrel jártam.A kórházban sikerült kiderítenem a halál okát.- mondta kicsikét beképzelt hangnemben.
- Na és mi lenne az?- fordultam hátra.
- Mondhatni megcsonkították.Egy szerv rejtélyes eltűnése okozta...- Kezeit a tarkójára kulcsolta.
- Egy szerv?Csak nem a szíve?- kérdeztem elfehéredett arccal.
- De bizony,a barátocskánk szívét szószerint ellopták.Sehol a helyszínen nem találták.Semmilyen más sérülést nem szenvedett.Egyedül az az öt bemetszéssel készített lyuk a mellkasán.
- Egy eltűnt szív? Zsinórban a harmadik az elmúlt két hónapban.De nincs semmi összefüggés a helyszínekben,sem az áldozatokban,azon kívül,hogy férfiak.- kezdtem el agyalni.
- Meg az,hogy a helyszínekből kettőnél összefutottunk azzal a rohadékkal,akit már öt állam óta üldözünk.- mordult fel.
- Igen,de az alakváltókra nem jellemző efajta viselkedés,hacsak nem...- gondolkoztam el.
- Hacsak nem,mi?- sürgetett.
- Hacsak nem,valaki parancsba adja neki.- elmélkedtem.
- Jó,de ki?- ült fel az ágyon.
- Azt még nem tudom.- ráztam meg a fejem.
- Jobb lesz utánna járni.A zsaru barátaink nem fedeztek fel a hasonlóságokat a furcsa esetek között,nem is vártunk el tőlük mást...- fejezte ki nemtetszését a rendőrök iránt Cole,akinek már párszor sikerült velük összerúgnia a port.- Így míg csak a helyi kis rendőrcsapat dolgozik az ügyön,addig körülnézhetnénk a helyszínen.- vetette fel az ötletet.Bár sosem volt ínyemre betörni a bűnügyi helyszínekre,de be kellett valljam,ez a leghatásosabb módszer.
Becsaptam a kocsi ajtót,majd ráfontam a kormánykerékre az ujjaimat.Cole navigálásának köszönhetően hamar eljutottunk a kis, fehérre mázolt faházhoz.Kedves kis környéknek tűnt.
Míg Cole megkísérelte a helyszín feltérképezését,addig én a szomszédoknál kérdezősködtem.Azonban itt sem jártam különösebb sikerrel.Mindenki átlagos fickónak ismerte Tim Dashwood-ot,még csak konfliktusa sem volt egyetlen környékbelivel sem.
Az autónál megvártam,amíg Cole átmászik a kerítésen,majd amikor beült beletapostam a gázba.
- Na?- kíváncsiskodtam.
- Plazmát találtam a helyszínen.- dörzsölte össze az ujjait.
- Tudtam...tényleg egy démonnal állunk szemben,mostmár csak azt kell kideríteni,hogy milyennel.- örvendeztem az első kézzel fogható nyomunknak.
- Meg azt,hogy hogy tudjuk eltenni láb alól,és akkor még ott van az alakváltó barátunk is.Jobb lesz előbb tőle megszabadulni.- javasolta Cole.
Az első utunk a közeli könyvtárba vezetett,annak reményében,hogy ott találunk valami használhatót.

Több mint három órája voltunk abban a dohos teremben,amikor Cole lerogyott a mellettem lévő székre.
- Semmi.- dobta le az asztalra a könyvet,amit eddig bújt,ezzel nagy port kavarva az orrom eltt.
- Azt hiszem én találtam valamit.- mondtam,miközben különböző weboldalakat böngésztem.- Eléggé gyenge lábakon álló elmélet,de egyelőre nem találtam jobbat.- Továbbra is a cikket olvasgattam.
- Remek,a "gyengelábakon álló elmélet" beválhat.- jegyezte meg cinikusan.
- Van jobb ötleted?- vágtam vissza,de nem válaszolt.
- Mire gondoltál,amúgy?- hajolt közelebb érdeklődve.
- Talán egy Kuminho-val állunk szemben.- jelentettem ki bizonytalanul.
- Hogy mivel?- értetlenkedett.
- Kuminho,a női alakot öltő kilenc farkú róka,a koreai kultúrában jelenik meg az alakja,de más helyeken is vannak hasonló lényeket emleget történetek.- olvastam fel a cikket.- A legenda szerint férfiakat csábít el,majd megeszi a májukat,vagy a szívüket.- Cole arcán ocsmány fintor jelent meg.- Több verzió van,hogy miképp veszi fel egy nő alakját.Elvileg egy gazdatestre van szüksége.Azonban a szíveket kell gyűjtenie,hogy vissza kapja az erejét,így vadászi tudjon.Kiválaszt magának egy szolgálót,aki beszerzi neki az áldozatokat,majd megszállja a kiválasztott lány testét.- magyaráztam,Cole pedig figyelmesen hallgatott.
- Mi alapján választ lányt?- hajolt ő is közel a képernyőhöz.
- Fiatal kell legyen és életerős.- keresgéltem a sorol között.
- Az nem szkíti le a kört túlságosan.- dőlt hátra.- Gondolod,hogy egy démonűzéssel vissza küldhetjük a pokolba?- dülöngélt a székével.
- Valószínüleg.- helyeseltem.- Szerinted az alakváltó neki dolgozik?- kapcsoltam ki a gépet.
- Nekem nagyon úgy tűnik.- sóhajtott.- Hány szívre van szüksége,mielőtt beköltözhet a csaj testébe?- kérdezte,amint beültünk az autóba.Ezuttal ő ült a volánnál,miközben én a kinyomtatott cikket olvasgattam.
- Pontosan négyre.- vágta rá.
- Szóval már csak egy esélyünk maradt elkapni,míg sebezhet állapotban van.Jobb lesz ha elkapjuk a szemétládát,aki a szíveket gyűjti és aztán elintézzük a dögöt is.- szorította meg erősebben a kormánykereket.
- Itt azt írja,hogy a Kuminho képes néhány percig felvenni a kiszemelt gazdatest alakját,azonban az ereje csekély részét tudja így mozgósítani.Mindezt azért teszi,hogy megjelölje a férfi áldozatokat,fontos számára,hogy közvetlen kapcsolatba kerüljön velük, legtöbbször megsebzi őket valamilyen módon.Miután az utolsó szívvel véglegesen elfoglalja a lány testét,kezddik a vadászidény.- tanulmányoztam tovább.Hirtelen eszembe jutott valami.- Fordulj meg!Vissza kell mennünk a kisboltba!- utasítottam.
- Mi? Először ki kell iktassuk az ürgét,aztán bevásárolhatunk, Cam.
- Csak fordulj meg,így is szorít az idő.Elmagyarázom közben.- ígértem meg.- Szóval,ha közvetlen kapcsolatba kerültek,akkor az valószínüleg a kisboltban történt,ahol holtan találták,a raktárakban,ahol természetesen nincsenek kamerák...- kicsit kusza volt az elméletem.
- De a boltban,a kasszánál vannak kamerák,és ha ott találkoztak,akkor a felvételeken is rajta kell legyen.- fején találta a szöget.- De mégis mennyi az esélye?- hamar lelankadt a lelkesedése.
- Nagyon csekély,de nincs más nyom,amin elindulhatnánk.- jelentettem ki csalódottan.Beleegyezen bólintott.
Nagy nehezen sikerült rátennünk a kezünket a felvételekre.Másfél órája nézhettük őket,amikor valami furcsát véltem felfedezni.Egy fiatal lány kicsit többet időzött a kasszánál.Bár audió nem volt,de azt láthattuk,hogy túlságosan sokat beszélnek.Mintha a lány flörtölne a pasassal.A hátánál álló emberek dühösnek tűnnek.A lány elneveti magát.Egy cetlit nyújt át a férfinak.
- Közelíts rá!- szóltam rá Cole-ra.Egy telefonszám volt.Miközben oda adta,a lány ujján lévő gyűrű megvágta Tim kezét.- Ezaz!- kiáltottam fel.Bár nem voltam biztos magamban,ez volt hosszú ideje az első előre lépés az ügyben.
- Gondolod,hogy lehet az?- állította meg a felvételt.
- Nem tudom,de jobb utána nézni.Ki kell deríteni ki és megvédeni a démontól,esetleg körülötte is szaglászni egy kicsit.- keltem fel az ágyról.
Keresgéltem egy kicsit az interneten.Túl egyszerű volt rátalálni az adataira,a telefonszáma segítségével.
A lány neve Harriett Wilder,17 éves és a nagymamájával él,nem messze a várostól,egy erdei út szélén,a helyi gimibe jár.Látszólag teljesen átlagos lány,talán kicsit tulságosan is az.
Ártatlan kislány,a kedves nagymamával..tiszta Piroska és a farkas...Így vagy úgy,de meg kell látogassuk.
- Megtaláltam.- fordítottam Cole felé a képernyőt,amin ott villogot a lány képe.
- Hűha.- szólalt meg Cole.- Úgy értem,ez gyors volt.Szép munka!- köszörülte meg torkát.- Kicsit többnek tűnik,mint 17.- hunyorgott a képernyő irányába,olvasgatva az adatokat amiket összegyűjtöttem.
- Nekem is gyanús.Lehetséges,hogy a lány is beavatott,esetleg már el is kapta,mindenesetre óvatosnak kell lennünk és amennyiben lehet megmenteni őt.- zártam le a laptopomat.
Gyors ruhacsere után elindultunk az úttalan utakat róvva,hogy hátha megtaláljuk az öreg házat.A földes út nagyon próbára tette az autónkat.
- Biztos,hogy erre kell jönni?Ez az út nem vezet sehova.- mérgelődött Cole.
- Nincs más út,ez kell legyen az.- nyújtogattam a nyakam.- Ott, nézd!- mutattam a régi ház felé.- Parkolj ide le!- böktem egy félreeső ösvény irányába.- Jobb lesz,ha itt hagyjuk az autót.- javasoltam.
Elgyalogoltunk az öreg házhoz.Méretes volt,viszont annál idősebbnek tűnt.Talán több száz éves is lehetett.Bekopogtattam.Néhány próbálkozás és pár perc várakozás után mocorgásra lettünk figyelmesek,majd egy idős nő nyitott ajtót.
- Jó napot,miben segíthetek?- tolta feljebb a szemüvegét.
- Jó napot kívánok!A nevem Thomas Brooks,ő pedig itt a társam, Peter Danch.A rendőrségtől jövünk,Harriet Wildert keressük.- az asszony arca láthatóan elfehérdett.
- A kisunokámat?Miért,ugye nem keveredett bele semmibe?- rémüldözött.
- Nem,erről szó sincs.Mindössze néhány kérdést szeretnénk feltenni neki.Bizonyára ön is hallott a Tim Dashwood ügyről.- próbálta megmagyarázni Cole a helyzetet.
- Természetesen,ez egy kis város,az ilyesmi hamar terjed.De mégis mit akarnak az én unokámtól?
- Dashwood halála napján,az ön unokája is ott volt a kisboltban,csupán pár órával mielőtt megtalálták a holttestet.- léptünk beljebb.A ház belül is idejemúlt berendezés volt,mégis nagyon ízléses.
- És ugye nem Harriett-et gyanúsítják?- kérdezte aggodalmasan.
- Nem,nem.Ez az eljárás asszonyom,elnézését kérem.Fel keressük azokat az embereket,akikkel Mr.Dashwood aznap érintkezett,minden részlet fontos lehet.- igyekeztem megnyugtatni.
- No ,de ilyenekkel zaklatni egy kislányt,nem szép dolog.- ingatta a fejét rosszallóan.- Bizonyára őt is felkavarta az ügy,mint mindenkit a környéken.
- Sajnáljuk,bárcsak lenne más módja.- Látszólag tényleg normális,bár kissé nehéz felfogású öreg hölgy.
- Lehívom őt,addig kérem foglaljanak helyet biztosurak.- invitált be a nappalinak tűnő helyiségbe.A kanapén ücsörögve vártunk.Nehány röpke perc elteltével visszatért az öreghölgy,immáron az oldalán egy fiatal lánnyal.Úgy tűnt,mintha is meg lenne rémülve.
- Jó napot!Harriett Wilder!- nyújtott kezet.
Tényleg kicsit idősebbnek tűnt a koránál,de teljesen átlagos lány volt.Megkértük,hogy mesélje el a találkozást őszintén beszélt,nem próbált semmit takargatni.Bár amikor a telefonszámcserére terelődött a szó,a nagymamája meglepődve hallgatta,majd közbe vágva kicsit megdorgálta,minek hatására fülig pirult.Végig zavarban volt,egyszer tinilánynak nézett ki.Csak ritkán pillantott fel ránk, kifejezetten szégyenlős volt.
- A lány tisztának tűnik.- mondtam miközben a poros úton gyalogoltunk az autó felé.Észre vettem,hogy Cole elmerült a gondolataiba.-Cole?- kérdeztem,ezzel megállítva gondolatmenetét.
- Ja,hogy a csaj...igen,szerintem is.Mindenképp meg kell védenünk.- nézett maga elé szigorú tekintettel.- Viszont bejöttél neki, Cam!- nevette el magat és hátba vágott.
- Mi,hogy én?- lepdtem meg.- Ez baromság.Foglalkozzunk az üggyel.- ráztam le a kezét a vállamról.

Ezra

- A francba!- huppantam le a kanapéra.Hari az ablakban ült és figyelte,amig a fekete autó elhajt.
- Csapni való vénasszony vagy.- sóhajtozott a teáját kortyolgatva.
- Ők sem valami hiteles zsaruk.- nevettem el magam.- De úgy tűnik bevették.- indultam el a szobám felé,hogy lecseréljem az öreglány ruhákat,amik ezen formámon már nem néztek ki olyan természetesen.Megálltam az autóban és hátra néztem Harire,akinek lerítt az arcáról,hogy erősen töri a fejét valamin.- Mégis miért nem végeztél egyszerűen velük?- kérdeztem kíváncsian.
Felpillantott rám.Láttam,hogy azon morfondírozik,hogy elmondja-e.
- Mert lehet,hogy még szükgésem lesz rájuk.- válaszolt ködösen.- Talán ők tudnak majd nekem segíteni.- fordult vissza az ablak felé.
- Ezek a bájgunárok?Hisz még nagyon zöldfülüek...- Vajon mit láthat bennük,amit én nem?Nem válaszolt,de tudtam,hogy már ezt rég eldöntötte,így hát kár volt ezt taglalnom vele.
Mielőtt bezártam az ajtót magam mögött,utánam kiáltott.
- Ezra!- nézett fel újra rám.Kérden húztam fel a szemöldökeimet.- Köszönöm!- mosolygott kedvesen.
- Rá se ránts!- legyintettem.

Cameron

- Újabb gyilkosság történt.- csapta le elém az újságot Cole.
- Ugyanazzal a módszerrel?- kérdeztem,amire csak bólintott.
- Viszont ez szokatlanul közel történt az előző helyszínhez,mindössze néhány utcányira.- ült le velem szembe.
- Oda kell mennünk.- kaptam fel a dzsekimet és elindultam az ajtó felé.A házzal szembeni kávézóban várakoztunk,amíg a rendőrség helyszinelt.
- Jobb lenne,ha teázgatás helyet elkapnánk azt a szemetet.- dohogott Cole.- Ki tudja már merre jár a pali szívével,lehet már átadta a démonnak.- türelmetlenkedett.
- De mégis merre induljunk?- kérdeztem dühösen.- Nézd,az utolsó rendőr is elhagyta a házat!- pattantam fel.
Hátul,a kerítést átmászva surrantunk be.A házban a vérfoltokon kívül semmi nem maradt.
- Ezt nézd!- hívott az ablakhoz.- Vérfoltok,méghozzá nagyon híg vér.Túlságosan.- húzta bene végig az ujját.
- Az alakváltó...- következtettem.
- Bizony.Nagyon úgy tűnik,hogy a barátunk nem adta egy könnyen a szívét és az alakváltót megsebezte,aki itt iszkolt el.- nézett ki az udvarra.- Tüntesd el a nyomainkat,addig én megyek ki és körülnézek.- dobott felém egy zsebkendőt.
Letöröltem az ujjlenyomatokat és mégegyszer körülnéztem.
- Hé,Cam!- hallottam meg Cole hangját.
- Mi az?- hajoltam az ablakhoz.
- Gyere ki!Azt hiszem jó nyomon járunk.- kiáltott fel.Valóban jól kivehető volt az alakváltó menekülési iránya.Kivezettek a vércseppek és a véres lábnyomok a város szélére,aztán eltűntek.
- A fenébe,elveszettük!- fújtattam.
- Oda nézz!- mutatott a fák közé,amik mostmár sűrűn övezték az utat.

Egy ingdarab és további vért találtunk az egyik lekopaszított fa csonkjaira akadva.Egyetlen kitaposott ösvény vezetett a farengetegbe.

Cole biccentett,jelezve,hogy induljunk el rajta.
A fegyveres táska kicsit már húzta a vállamat,ugyanis majdnem egy félórája gyalogoltunk befelé,amikor megpillantottunk az ösvény végén lév,elhagyatott vadászházat.

Nagyon leroggyant állapotban volt a kis faviskó.Néhány helyrl hiányzott a korhadt deszka.
Elkapartam az ezüstgolyóval töltött revolveremet és átadtam Cole-nak a táskát,hogy is választhasson egy fegyvert.Óvatosan betoltam a bejárati ajtót,ügyelve,hogy ne csapjak zajt.
Az öreg ház padlója nyikorgott a talpunk alatt,ahogy megpróbáltunk Cole-al beosonni.A fegyveremet szorongatva megálltam az ajtófélfának támaszkodva.
Benyitottam az első szobába.Egy férfi teste hevert a földön.Körülötte minden csupa vér volt,de akár a víz folyt végig a padlón és tűnt el a résekben.

- Megvan az alakváltó.- sóhajtott Cole és mellé lépett.
- Úgy néz ki.- mentem én is közelebb.Biztosra akartam menni,így felemeltem az ingét.- A négyágú csillag.- álltam fel mellle.A négyágú csillag minden alakváltó hátán megjelenik.A csillag négy ága négy alapelemet jelképezi,és az ötödik elem hiányát feltételezi,azaz a lélek hiányát.Legalábbis a legendák szerint így van.Azonban erre a csillagra valaki rákarcolta az ötödik ágat.
- Elvágták a torkát.- jelentette ki Cole.- Szerinted a pasi tette? Önvédelemből?- kérdezte,de hallottam a hangján,hogy ezt sem tartja valószínűnek.
- Azt erősen kétlem.Valaki olyan tette,aki érti a dolgát,ugyanis a csillagot is befejezte,ezzel véglegesen elpusztította.- magyaráztam és újra félrehúztam az ingét,hogy ezúttal Cole is megnézhesse.
- A démon végzett vele.- Én is erre gyanakodtam.- A rohadt életbe!Ezek szerint sikerült meglépnie...- dühöngött.
- Azt kötve hiszem.Odasüss!- mutattam az asztalra,ahol egy véres fa doboz díszelgett,benne egy emberi szívvel.
- A negyedik szív.- csodálkozott Cole.- Ezek szerint vissza fog térni ide a mocsok.- emelte fel a dobozt.
- Igen,mi pedig itt fogjuk várni és végzünk vele.- mondtam elszántan.Elkészítettük a terepet és elrejtőzve vártunk.
Cole a falnak lapulva ásítozott.
- Tuti,hogy vissza jön?- kételkedett és az első óra után már lassan én sem voltam biztos a válaszban,de bólintottam.
Amikor már majdnem feladtam az utolsó reményt is,mintha hallottam volna az ajtó nyikorgását.Kicsit nehezebbé vált a légzésem rendszerezése.Idegesen pillantottam ki a rejtekhelyemről.A másik ajtó is kinyílott és belépett rajta egy ismerős alak.Harriet Wilder.
Megböktem Cole vállát.
- Szóval elkapta...- suttogta maga elé.- És most eljött a negyedikért is,hogy elfoglalja teljesen.- magyarázta szinte csak magának.
- Ipiapacs!Gyertek csak el fiúk!- szólalt meg hirtelen.Éles és határozottan cseng hangjától megfagyott a vér az ereimben.Izzadó tenyerekkel és gyorsan kalapáló szívvel léptünk elé.Megvártuk,amíg közelít felénk.Felemeltük a fegyvert és irányába szegeztük,remélve,hogy elérjük a célunkat.

- Nocsak,micsoda szerencse,megint csak találkozunk,fiúk.- vigyorgott önelégülten és egyre közelebb lépdelt hozzánk.- És mi a terv? Lelőttök?- nevette el magát.
- Nem.De ha már megkérdezted,szólók,hogy most sétáltál bele.- biccentett a plafon irányába.- Megvagy ribi!- viszonozta a vigyorát.Harriett felkapta a tekintetét és átsuhant az arcán egy pillanatnyi pánik.
- Egy salamonkulcs.Eszes!- bólogatott elismeren.- És hogyan tovább?Lehet,hogy elkaptatok,de nem ácsoroghatunk itt örök időkig.- még mindig fölényben érezte magát,bár nem tudott az ábrán túl hatolni és,amíg ott állt,ereje is kevés volt.Valamiért a mosoly az arcán mégis nyugtalanító volt.
Talán megpróbált álarc mögé bújni,hogy elbizonytalanítson...
- Nagyon jól tudod most mi következik.- lépett közelebb hozzá Cole.- Megszabadítom ezt a szegény lányt tőled és vissza küldelek a pokolba.- fortyogott.
- Ugyan,miért vagy ilyen szigorú velem?Még a végén azt fogom hinni,hogy nem kedvelsz...- biggyesztette le az ajkait.
- Hozd a széket Cameron!- utasított.
- Semmi előjáték, Cole?- továbbra is jól szórakozott,mint,aki nem fél a pokoltól.Lekötöztük a karosszékhez,közben végig Cole vállát simogatta,ezzel is jobban felhergelve őt.
A dühtől remegtek a kezei,amiben a régi sárgás lapot tartotta.
- Na és ehhez mit szólsz?- fogta le a lányt és hátra huzta a fejét,majd erőszakosan letöltött egy fél üveg szenteltvizet a torkán.Köhögni kezdett,majd üvöltözni fájdalmában.A szeméből patakokban folytak a könnyek és fuldoklott.Hirtelen mintha forró gőzt lehelt volna ki.Égett a benne lakó démon.
- Te rohadt szemét!- köpött le a földre,majd újra köhögés tört ki ajkai közül.

- Elegáns.- fintorgott Cole.
Talán kicsit elragadtatta magát,ezért sürgettem,hogy kezdje.A latin szavak ismerősen csengtek.Eleinte sértetlennek tűnt a lány,azonban,amint Cole a démonűzés szövegének harmadik sorához ért fennakadtak a szemei és hátravetve a fejét visitani kezdett.Mintha csak jobban feltüzelte volna Cole-t.Újra és újra felolvasta.

Hariett kinjában hányta-vetette magát.Megfeszült minden izma és torka szakadtából ordított.Hatalmas kínok között vergdött.Veríték gyöngyözött a homlokán,erősen küzdött.
Egy kis idő után mintha elhagyta volna az ereje,már szinte alig mocorgott és tehetetlenül nyögdécselt.A feje az ölébe hullott és egész teste elernyedt.Cole már a Miatyánkot mormolta.
- Mert Tiéd az ország,a hatalom...- nem küzdött már.- és a dícsőség.- Mostmár vége...ennyi volt.- Mindörökké...- zárta le Cole.
- Ámen!- nevetett fel Harriett.Elborzadtam.Hiszen nem sikerült volna?Az lehetetlen...Úgy álltam ott,mint akit leforráztak.Moccani sem mertem.- Ez remek volt srácok.- nevetett jóizűen.- De ez a kis mondóka nincs hatással rám.- vérfagyasztó volt a tekintete és megállapodott Cole-on.Vörösen izzott mindkét szeme,akár a frissen ontott vér.A fal felé fordította a fejét,és ugyanazzal a lendülettel Cole a falnak csapódott.Mi a fene?Földbe gyökerezett a lábam.Cole rongybábúként rogyott a földre.
Mielőtt bármit is tehettem volna,engem is falhoz vágott.Pusztán a tekintetével...Minden csontom ropogott.A polc ami felfogta az esésemet,most szörnyű reccsenéssel zuhant rám.Felnyögtem fájdalmamban.
A szemem sarkából láttam,ahogy puszta erővel eltépi a köteleket.Kicsit megdörzsölte a csuklóit,majd a legnagyobb egyszerséggel kilépett az ábrából.Ilyen vörös szemeket még soha nem láttam...

Észre vettem,hogy Cole lassan feltápászkódott,anélkül,hogy felvonta volna magára a figyelmet.Szerettem volna én is segíteni,de nem tudtam megmozdulni.
- Ne próbálkozz!- emelte fel a kezét Cole irányába és ezzel az egy suhintással a falhoz nyomta.Cole kapálozott, de mind hibába.Úgy nézett ki,mint aki megunta a macska-egér játékot.
Leengedte a földre,viszont a felette lévő tartóban árválkodó cserepet egyetlen mozdulattal lelökte rá.Ezzel újra tehetlenné tette.Odalépett mellé és felhúzta a földről,majd a székre helyezte.Micsoda ereje van!
- Vedd le róla a mocskos kezed!- próbáltam kihúzni magam a polc súlya alól,de tudtam,hogy esélytelen.
- Miért,mit teszel ha nem engedelmesedek?Ne álltasd magad!Még magad sem tudod megvédeni,nem hogy őt.Soha nem voltál jó a szeretteid megvédésében,ugye Ronie?- gúnyosan nevetett.Bár minden erőmmel küzdöttem,be kellett látnom,hogy neki van igaza.Honnan tud ennyi mindent rólam ez a rohadék?Így csak a húgom szólított... Lehet,hogy tud róla valamit.
Kikötözte az eszméletén kivüli Cole-t,majd odajött hozzám,hogy leemelje rólam a polcot.
- Ne próbálkozz semmivel,vagy kinyírlak!- fenyegetett meg.Kiszabadított,én pedig megragadva az alkalmat,a cipőmben tartott apró pengével támadtam rá.Lomha volt a mozgásom, pedig nagyon is formában volt,így azonnal elkapta a kezem.- Kezdem elveszíteni a türelmemet,fiúk!- mordult rám,majd felrántott a földről és a Cole mellé kihelyezett székre ráncigált.Rá fonta a kötelet a kezeimre és a lábamra.
- Tudjuk mi vagy!- sziszegtem dühösen.
- Azon nagyon meglepdnék.- fejezte be a kikötözésem.- Először azt hittem jó móka lesz,de amikor a szentelt vizet bevetette a társad,na akkor dühbe gurultam.Hát így kell bánni egy lánnyal?- újra az az öntelt vigyor ült ki az arcára,amitől felfordult a gyomrom.- Viszont most játszunk egy másik játékot.Ti számoltok,én addig jól elbújok.- nevetett,majd a pengét a zsebébe nyomta és megbizonyosodott arról,hogy nem tudunk kiszabadulni.- Még találkozunk,szépfiúk!- intett vissza az ajtóból és rám kacsintott.
- Arra mérget vehetsz.- kiáltottam utána.Sértetlenül kibírta a démonűzést...ilyet még soha nem tapasztaltam...
- Cole!Cole!- ébresztgettem,de nem reagált.

Hari

- Pakolj,Ezra!- rontottam be a házba.
- Vakációzni megyünk?- kérdezte,fittyet sem hányva felszólításomra.
- Mondhatjuk így is.- kezdtem el bepakolni a fontos dolgokat.- Egy időre fel kell szívódnunk.- magyarázta meg kurtán.
- Megzakkantál?Mégis hová mennénk?- nem mozdult meg még most sem.
- Azt bizd rám,te csak pakolj!Most!- sürgettem.Feltápászkodott a kanapéról.- Remélem nagyon jó okod van rá.- sóhajtott és munkához látott.
- Jobb lesz ha pár napra meghúzzuk magunkat,míg a vadászok lenyugodnak,mert így nem hiszem,hogy fogunk tudni egyezkedni és ez lesz az első hely,ahol keresni fognak.Nehéz úgy tárgyalni,hogy fegyvert fognak rám.- próbáltam megértetni vele a helyezetet.
- Mivel sikerült őket ennyire felhúzni?- nevetett magában.
- Azt hitték,hogy valamiféle démon vagyok és szerettem volna tisztázni velük,de persze,ők nem akartak meghallgatni.- tudta jól,hogy nem ez a teljes történet,de nem kérdezősködött tovább.Hamar sikerült összepakolni és elvezetni Ezrát egy közeli, földalatti erdítménybe,amit ilyen esetekre tartogattam.Nem fogadtak túl jó körülmények,viszont túl lehet élni és jól el van rejtve.
Már tudtam,hogy csak egy dolgom maradt,így hát ellátogattam Sandy-hez.Különösen odafigyeltem,hogy ne kövessenek.Kopogtattam.Az édesanyja nyitott ajtót.
- Jó napot!- köszöntem kedves mosollyal az arcomon.
- Szervusz,Hari!Kerülj beljebb!- invitált be.Megvártam,amig kihívja Sandy-t a szobájából.Lassan elkecmergett én pedig felpattantam,hogy átöleljem.
Amint elhúzódtam észre vettem a feldúzzadt arcát.
- Te jó ég!Mi történt?- hüledeztem.
- Semmi különös,elcsúsztam a fürdben és a kád keményebbnek bizonyult.- magyarázta meg egyszeren.Bár szerettem volna többet tudni az incidensről,de tudtam,hogy nem sok időm van.
- Jellemző.- ráztam meg a fejemet rosszallóan.Sandy elnevette magát a csipkelődésemen.- Hiányoztál!- sóhajtottam.
- Te is nekem.- válaszolt,majd lehuppant a kanapéra.
- Az a helyzet,hogy most is búcsúzni jöttem.- ültem le mellé.
- Hogy búcsúzni?- ráncolta a homlokát.
- Most egy kis időre el kell tűnnöm a nyilvánosság elől.- suttogtam,hogy nehogy meghallja az anyja.
- Mi?De miért?- szemeiben aggodalom csillogot.- Bele keveredtél valamibe?- kérdezte halkan.
- Nem,erről szó sincs.- vettem egy mély levegőt.- Még mindig a régi nóta.- füllentettem kicsit.Bár utálok neki hazudni,de néha elkerülhetetlen.
- Biztos?Ha szeretnéd beszélhetnék Barnabas-al,hogy csináljon valamit,hogy ne üldözzenek többet Belial emberei...- ajánlotta fel.
- Nem,nincs akkora baj.Csak míg elül egy kicsit a vihar eltűnök.Ne aggódj!- nyugtatgattam.
- Mennyi időről van szó?- pillantott fel rám.
- Néhány hét.- saccoltam.
- Az nagyon sok.Veled megyek!- erősködött.
- Nem lehet,neked itt kell meghúznod magad,csak ígérd meg,hogy nagyon vigyázol magadra és,amikor vissza térek,vissza költözhetsz hozzám.- ígértem meg.
- Vigyázok,de te is vigyázz magadra.Ezra is veled megy?- kérdezte.Bólintottam.
- Rohannom kell,bocsáss meg.- álltam talpra és meg egy utolsó ölelésre nyújtózkdotam.

Cameron

- Cam,elszökött a liba.- jelentette ki fájdalmasan Cole.
- Igen ez nekem is feltűnt.- mocorogtam.Azon ügyködtem,hogy kiszabaduljak.
- Laposra vert,Cameron.- érceldött rajtam.
- És téged is,Cole...- sóhajtottam.
- Jogos.- köhintett.Feszültségoldásnak vagy felvidítási kísérletnek igencsak gyenge volt.- Nagyon jól összecsomózta a ribanc.- dörmögte a kötéllel bíbelődve.- Nincs meg a pengéd?- kérdezte reménykedő hangon.Szinte láttam,ahogy megvillan a villanykörte a feje felett.
- Elvitte.- közöltem fáradt hangon.Káromkodott.
- Várj,van egy a bokámhoz erősítve,de nem érem el.- próbált valamennyire nyújtózkodni érte.Arrébb szökdécseltem a székemmel,már amennyire a kötél engedte,de még így sem tudtam eléggé lehajolni.Amikor a kudarcomat elismerve felegyenesedtem egy pisztolycsővel találtam szemben magam.
- Kik vagytok?- mordult rám a cső másik végén álló ősz hajú férfi.
- Kérem,uram,meg tudjuk magyarázni!Kérem, csak oldozzon el!- kérleltem.
- A fenét,előbb beszéljetek!- semmi elfogadható magyarázat nem jutott eszembe.Végigsiklott a tekintete a szobán és megállapodott a foldozott fegyveres táskán,ami a sarokban hevert.A fegyvert még mindig ránk szegezve,de odaoldalazott és belelesett.- Szóval ti is vadászok vagytok,mh?- nézte át a táska tartalmát.
- Kérem?- kérdeztem vissza.
- Szóval az alakváltó a másik szobában a ti művetek?- kíváncsiskodott.Nem mertem eleinte válaszolni.Mégis ki ez a fickó?
- Nem,épp ez az.- válaszolt Cole helyettem.- Eloldozna kérem?- kérlelte.
Bizonytalanul elsétált hozzánk,majd lassan elkezdte kibontani a kötelet,miután látta,hogy puszta kézzel nem megy,előkapart egy rugós bicskát a zsebéből és elvágta a kötelet.
- Ön is vadász?- érdeklődtem.
- Igen,ráhibáztál kölyök.A nevem Marvin Shulz.- bólogatott.- Nos,meséljetek!Mi történt itt?- lépett hátra.Kinyújtóztattam a végtagjaimat.
- Hallott,már olyanról,hogy egy démonon nem működik a démonűzés?- kérdezte Cole,miközben összepakolta a fegyvereket.Az öreg nemlegesen rázta a fejét.
- És mit tud a vörösen izzó szemekről?- Ha eszembe jutott az a tekintet,még mindig kirázott tőle a hideg.Vámpíroknál láttam hasonlót,de azok fele ennyire sem voltak élénkek.
- Rubinvörös szemek?- kérdezett vissza ijedten.Hevesen bólogattam.- Hát fiúk,kemény fába vágtátok a fejszét az biztos...- ült le és levette a baseball sapkáját,majd megvakarta kopasz foltját,ami a feje búbján ékeskedett.
- Ezt hogy érti?Csak nem találkozott már ilyennel?- kérdezősködtem tovább.
- Nem ilyennel,hanem ezzel és a válaszom igen.Bár ritkán találkoztam vele szemtől szemben,de lassan 32 éve őt üldözöm.Így már értem,miért nem ment a démonűzés...- meredt maga elé.Kérd tekintetünk láttán folytatta.- Az akit láttatok,nem egy démon volt.A fél életemet azzal töltöttem,hogy őt hajkurásztam.Az a dög végzett a társammal és azóta is terrorban tarjta a környéket,azonban elkapni lehetetlen.- sóhajtozott.
- Ha nem démon,akkor mégis mi?- értetlenkedtem.
- Egy bukott angyal,méghozzá Szeráf.- számomra ez még mindig értelmezhetetlen volt,ezért tovább faggatóztunk.- A Szeráfok,Isten kiválasztott angyalai.Időközönként feltűnik egy ilyen félisten,azonban nem tökéletesek.A legenda szerint el fog jönni az a Szeráf,aki győzelemre vezeti majd Isten népét,de addig is az újabb Szeráfok sorra jelennek meg és buknak el,amíg a kiválasztott meg nem születik.- nem tudtam mennyire hihetek neki.
- Azt akarja mondani,hogy ez a valami egy angyal? - kérdezte Cole hitetlenkedve.Tudtam,hogy egy pillanatig sem hisz az ürgének.
- Ez már nem,már egy bukott angyal.De a Szeráfok angyalok,csak sokkal erősebbek.- bizonygatta.
- Még hogy angyalok...- morgott magában Cole.
- És mit akarhat egy ilyen Szeráf?- próbáltam összekötni a szálakat.
- Pusztulást,káoszt a földön.Lucifer-t a Pokolra ítélték,ezt pedig a Földre száműzték a hiedelmek szerint,de nagyon keveset tudni róla.Csak az elszigetelt,szinte kihalt kultúrák ismerik el a létezését.Felfordulást akarnak,bosszút és vért.- Egy pillanat,mutatok valamit.- fordult sarkon és kiviharzott a házból.
- Te elhiszed ezt a sok maszlagot?- kérdezte Cole,szkeptikusan.
- Nem tudom,Cole. lehet többet tud róla mint mi.Tényleg kicsit elrugaszkodottnak hangzik a meséje,de lehet van benne valami.- rántottam meg a vállam.
Pár perc várakozás után visszatért egy sárgás tekerccsel a kezében.
- Ezt nézzétek!- terítette ki az asztalra.- Ez egy ősi prófécia.- magyrázta meg.
- Én ebből semmit sem értek!- forgatgatta Cole.
- Az ott egy csillag.- mutattam a jobb fels sarkába.
- Az a Nap.- szólt rám Cole.
- A Nap is egy csillag.- mordultam rá.
- A társadnak igaza van.Ez egy csillag,hajnalcsillag.Lucifer jelképe.A neve is azt jelenti,hogy fényhozó,a Nap és Vénusz istene.Mellette van egy homokóra.Az jelöli Leviatánt,a végtelen idő kígyóját.Amott pedig Belzebub jele,a viharok fejedelme.Ők hárman voltak az első bukott angyalok.Lucifert követte a Föld istennője,a földi élvezetek és bűnök istene.A legjobb tudomásom szerint vele kerültetek szembe.Itt pedig a Hold áll a Mars takarásában,egyedül erre nem tudtam rájönni.- fejezte be a jelek olvasását.- Viszont ez csak egy darabja a teljes próféciának.Egy sarka.- tette hozzá.
- Honnan szerezte ezt a cuccot?- vette fel a lapot Cole.- Honnan veszi,hogy igazi?- vizsgálgatta.
- Egy könyvtárból,Ilinois-ban.- válaszolt félvállról.
- Áh,szóval egy könyvtárból...- mosolygott rá bárgyúan.- Maga hülyének néz minket?Biztos,hogy egy könyvtárból szerzett hiteles prófáciát...jó,hogy nem a közértből szervózta,legközelebb meg azzal fog jönni,hogy a Föld lapos,mert azt olvasta egy helyi szennylapban.- fakadt ki Cole.Szerettem volna emlékeztetni,hogy mi is könyvtárakból szerezzük az infók nagy részét és,hogy most is mi tévedtünk a démonnal kapcsolatban,de inább csak a vállát szorongatva csititgattam.
- Csigavér fiam.Nem akármilyen könyvtár ez.Régen azon a helyen egy templom állt,amit a Pokol átjárójának is hívtak.Ez még onnan maradt ott...de ha nem hiszel nekem,akár el is mehetek.- sértődött meg.
- Ne,kérem!- igyekeztem maradásra bírni.
- De ha mégis ilyen Szeráf,akkor,hogy lehetséges,hogy reagált a szenteltvízre?Talán akkor is a bolondját járatta velünk?- fogta vissza magát Cole.
- Nem hinném.Ez nekem is szemet szúrt,hogy lehet neki ártani a szentelvízzel,de ezt nekem sem sikerült kideríteni.Én már öreg vagyok ahhoz,hogy el tudjam kapni,de ha segítenétek...- kibújni látszott a szög a zsákból.
- Nem,felejtse el,mi nem dolgozunk másokkal.- vágta rá Cole,meg sem várva a mondat végét.
- Cole!- szóltam rá.- Jobb lenne ezt előbb megfontolni.- néztem rá szúros tekintettel.- Egy kis türelmet kérünk.- keltem fel az asztaltól és magam után húztam Cole-t.
- Ez a vén ember zakkant,nincs mit megbeszélnünk.- makacskodott továbbra is.
- Lehet,hogy bolond,viszont csak ő vezethet el hozzá.- érveltem mellette.Lassan megtörni látszott.- És ez a rohadék tudhat valamit Madison-ról.- szorult el a torkom.
- Igazad lehet,de jobb lesz,ha nyitva tartjuk a szemünket.- óvatoskodott.
Vissza tértünk a szobába.
- Segítünk elkapni.- ültem le vissza mellé.
- És hogy lehet megölni egy ilyen Szeráfot?- Cole nem teketóriázott.
- Nem tudom.- ingatta szomorúan a fejét,az öreg.
- Semmi gond,kiderítjük.- igyekeztem elkerülni a konfliktusokat.- Marvin,maga mit gondol,miért hagyott minket életben?- kérdeztem,miközben kisétáltunk a kisházból.
- Talán terve van veletek,fiacskám.- húzta meg a vállait.
Akármi is az oka,elég bajlósnak tűnik...

Sandy

Két nap otthoni lábadozás után vissza tértem az akadémiára.Nehéz volt elrejteni a sebeket otthon,de úgy tűnt,hogy nem vették észre,kivéve azt az egyet,ami az arcomat díszítette,viszont azt sikerült kimagyarázni.
Az első órámat Mephistoteles-el tartottam.A fegyverismeretről oktatott és megtanított a revolverek használatára,majd a revolverezés hasznosságáról beszélt,azaz a revolver kakas nélküli használatáról.
- A célzást még később átvesszük.- pakolta el a fegyereket.A két nap alatt alig beszéltem Barnabas-al.Bár Mephistoteles megnyugtatott,hogy ilyenkor Barnabas belemerítkezik a munkába és,hogy nincs miért aggódjak,mégsem tudtam kiverni a fejemből,egyetlen pillanatra sem.Tudom,hogy csak meg akar felelni az apjának,de a "munka" fogalma ezesetben sok minden takarhatott és ez megrémített.
Még enyhe fájdalommal és izomlázzal kullogtam a Játékok Csarnokába.A nyomomban Jaydan baktatott.A legutolsó beszélgetésünk óta,mintha kerülné a társaságomat,már amennyire tudja,így,hogy hozzám van láncolva.
Sierra már az ajtóban várt.
- Hogy érzed magad?- kérdezte köszönés helyet.
- Már teljesen rendbe jöttem.- füllentettem kicsit.
- Örülök,mert minden erődre szükséged lesz a felvételi próbákra.- veregette meg a vállamat.
- Mégis milyen próbákról beszél,Mester?- szöktek fel a szemöldökeim a hajtövemig.
- A herceg nem mesélt róla?- talán nálam is meglepődöttebb volt.- Gilipolla!- káromkodott.- Ennyire felelőtlen nem lehet...- morgott magában.- Minden újoncnak át kell essen ezeken a próbákon,hogy ki szűrjük a gyengéket.Ezek évszázados hagyományok.- oktatott.- Addig nem fogadhatlak tanítványomnak,amíg ezeket a próbákat ki nem állod.Minden résztvevő egy hónapot kap a felkészülésre,mielőtt bejönnek ide.Minden évben ugyanakkor tartjuk őket,s ezt egy két napos fesztivál követi,ahol megünnepljük a győzteseket.- mesélte.
Jaydan figyelmesen hallgatta.
- De engem nem készített fel senki és nem is hallottam ezekről.- mondtam kétségbeesetten.
- Micsoda?- lépett közbe Jaydan.Sierra a fejét vakargatta,valami megoldáson töprengve.
- Sajnálom, Sandy a szabályok téged is köteleznek.- rázta meg a fejét hitetlenkedve.
- Nem baj,kiállom a próbákat.- jelentettem ki elszántan,de Sierra tekintetében láttam,hogy esélytelennek véli.Fogalmam sem volt,hogy mire vállalkoztam,ráadásul még mindig gyengélkedtem.- Hány próbáról van szó?- kérdeztem nagyot nyelve.
- Öt.A Levegő,a Föld,a Víz,a Tűz és a Lélek Próbái.Nagyon nehezek és senkinek sincs könyörület.- válaszolta kemény tekintettel.
- Tudtam,hogy nem lesz egyszerű,amikor válalkoztam,de innen már nem hátrálhatok meg,a becsület kötelez.- szónokoltam,bár lassan éreztem,hogy én is elbizonytaladok magamban.
- Nem csak a becsület,hanem ha ide beléptél és játszottál is,nem léphetsz vissza a Próbák elől.Mert akik meghátrálnak,automatikusan veszítenek.- szólt közbe Jaydan.
- Mennyi időm van felkészülni?- néztem fel Sierra-ra.
- Legfeljebb három napot tudok neked adni.- sóhajtott.
- Az nagyon kevés!- förmedt rá Jaydan.- A halálába üldözöd!- kiáltott rá.- Már a felkészülés is nagyon nehéz és egy hónap is alig elég rá,ráadásul az utolsó két napot csak pihenéssel töltik a harcosok.- szűrte ki a fogai között.
- Ne aggódj,a legjobb kezekre bízom,Aidrix fogja edzeni és persze én is segítek,amennyiben tudok.- válaszolt nyugodt hangon.
- Jól tudod,hogy az édes kevés!- Jaydan még így is forrt a dühtől.Ennyire azért nem lehet vészes...vagy mégis?
- Sandy-nek erős az akarta.Én hiszem,hogy sikerülni fog neki,bízom benne.- a hangja a higgadt maradt,hiába üvöltözött vele Jaydan.
- Mindketten tudjuk,hogy nem fogja,ennyi idő alatt lehetlen!- nem engedett a magáéból.
- Nos, ezesetben elbukja a próbákat.Ez ellen semmit sem tehetünk.- fonta össze a karjait a háta mögött.
- Mi történik azzal,aki elbukja a próbákat?- kérdeztem félve.A hangom elvékonyodott egy kicsit az izgatottságtól.
- Porrá ég a Pokol tüzén.- válaszolt hidegvérrel.A lábam a földbe gyökerezett és éreztem,hogy elvesztettem a hangom.
Porrá égni?Az nem történhet meg...Ki fogom állni mind az öt Próbát!
.
.
.
to be continued...

.