Deláni szemszöge:

Mivel az angyalok nem igen akartak segíteni így fogtam az összes démont és hazamentünk. Mikor ismét találkoztam Michael anyjával, Dinával már nem egy jó hír közlése miatt tettem azt.

-Királyném egy rossz hírt kell közöljek önnel.-nem tudtam így a szemébe nézni, amiben segített az, hogy le kellett hajtanom a fejem.

-Ugyan mi lenne az a rossz hír?

-Michael..-elcsuklott a hangom.

-Mi van vele?-picit megemeltem a fejem és láttam, ahogy egyből eltűnt az a pici boldogság is arcáról és csak félelem maradt.

-El.. Elrabolták..-mondtam ki nehezen mire ő pedig megszédült, és ha nem kaptam volna el, akkor a földön találta volna magát. Odavittem a kanapéhoz és leültettem rá.

-Hogy? Ki volt az a merész, aki elrabolta?-emelte meg kicsit a hangját és láttam egy kis szikrát szemeiben majd láttam a tüzet is bennük. Nem lennék az elkövetők helyében annyi szent.

-Nem tudom, hogy ki lehetett. Nem láttunk semmit belőle.

-Az embereknél rabolták el?-tette fel az újabb kérdését.

-Igen az iskolában.

-Éreztem, hogy baj lesz ott. Ezért is hívtam vissza őt, de nem akart jönni. Mért is kellett nekem oda küldenem?-mondta fejét fogva.

-Királyném kérem, nyugodjon meg. Visszahozzuk épségben. Erre még a saját életemet is felteszem.

-Kérlek, igyekezzetek. Ez a harc, ami most is zajlik az angyalok és köztünk egyre jobban kezd mindenre kiterjedni.

-Értettem.-mondtam majd meghajoltam és elhagytam a szobát. A palota előtt a velem jött démonokkal találkoztam.

-Na, van valami segítség?-kérdezte az egyik lány.

-Nincs. Magunk kell, megoldjuk. Nem tudjuk mi lehetett az, ami elvitte, de ha a sötétbe tudott burkolózni úgy, hogy ne tudjuk kivenni, hogy ki is lehet, akkor tuti benne van a Sötét lények könyvében.

-De az nem eltűnt?-szólalt meg most az egyik srác.

-Nem tűnt el..-hallatszódott mögülem Michael anyjának a hangja mire mindenki kérdőn tekintett rá, még én is.

-De..-kezdtem volna, de félbeszakított.

-Az angyalok.. Pontosabban apám vitte még innen el.-mindenkinek a szája tátva maradt. Egyrészt egy angyal se jutott még le ide úgy hogy nem halt bele vagy pedig nem bukott el..

-Na, jó akkor megvan a feladat. Vissza kell szereznünk azt a könyvet az angyaloktól.-fordultam vissza a társaság felé határozottan. Nem szabad meginognom!

-De csak Michael tud úgy eljutni az angyalokhoz meg..-mondta volna egy viszonylag fiatal lány mikor megint megszólalt Dina.

-Mindjárt üzenek neki. Addig kérlek, készüljetek fel hisz amint hazatér egyből indulni kellene. Épp elég időt vesztegetünk a visszatéréssel.-mondta majd elment.

-Akkor, míg vissza nem tér az urunk addig mindenki hazamegy a családjához és mindennap 8-tól edzünk a lávatengernél.-mondtam nemes egyszerűséggel.

Mindenki helyeslően bólogatott, de látni lehetett, hogy félnek ettől az egésztől, de meg kell védenünk Michaelt. Mikor mentem volna én is haza apámhoz megláttam a magasban szárnyalni egy főnixet. Biztos az vitte az üzenetet.

Kevés az idő és nagyon fel kell készülni. Muszáj lesz, megszerezni a könyvet vagy nem tudjuk kiszabadítani Michaelt.. Ettől a naptól kezdve keményen edzünk.

Este röviden annyi volt, hogy nagyon örült nekem apám és elmesélte, hogy mik voltak, míg én az embereknél voltam és nem volt a helyzet a magaslatán.. Amióta a gyerekek elmentek minden megcsappant. Az emberek munkakedve a saját fia/lánya miatt és kevesebb is lett a harcos. Nem hittem volna, hogy ennyire számítunk..

Másnap reggel korán keltem, ahogy a többi démon is. Elmentem a megbeszélt helyre ahol már mindenki ott várt felszerelkezve a gyakorlásra.

-A mainaptól kezdve keményen vesszük a dolgokat és nincs lazsálás. Egy gyereket mindennap fel fogunk küldeni az iskolába, hogy tudják, hogy mért nem vagyunk ott, és hogy tudjon értesíteni minket, ha változás van, vagy ha valamelyik csapatban mozgások vannak.-mondtam a tömeg felé fordulva a levegőben.

Mivel senki nem mondott semmit így ezt egy beleegyezésnek vettem. Leszálltam a talajra majd elővettem egy üvegcsét a dobozból, amit otthonról hoztam. Az üvegcsében egy keverék van, aminek a segítségével jobban bírjuk, majd a szentelt dolgokat. Körém jött mindenki és kérdőn néztek rám.

-Ebben egy olyan keverék van, ami lehetővé teszi, hogy jobban bírjuk a szentelt dolgokat.-mutattam fel nekik a kékes folyadékot.

-Mitől vagy ebben olyan biztos? Honnan tudjuk, hogy nem árt?-szólalt meg az egyik srác.

-Onnan hogy én is ittam tegnap belőle, és ahogy láthatjátok élek és onnan vagyok ennyire biztos benne, hogy én magam és a családom fejlesztettük ki. Viszont ha nem akarod, akkor nem kapsz..-mondtam flegmán.

Utálom mikor kételkednek bennem.

Mindenkinek adtam egy üveget.

-Csak egy napig tart, de azonnal hat. Na de akkor igyekezzünk azokkal az edzésekkel.-mondtam majd szétoszlott a tömeg.

Mindenki keresett magának egy párt, aki játszotta az ellenfelet így mindkét fél ugyanannyira gyakorolhatta a technikákat.

Először az erőlét következett majd jött a gyorsaság és mára csak ez a kettő volt. Felváltva ment a két gyakorlat egészen estig. Ma csak démoni fegyverekkel harcoltunk így nem okoztak egymásnak nagy károkat viszont ezen javítani kell. Jobban kell védekeznünk és támadnunk is. Mikor összeszedtük a felszereléseket már csak egy dolog volt az indulás előtt.. A felmenő illetőt kiválasztani.

-Az oké hogy kell valaki, de ki legyen az?-fordult felém az egyik lány. Volt egy választási technika a családomban, ami most nagyon is kapóra jött. Aki kérdezi az volt.

-Hát te.-mondtam mosolyogva neki mire nagyot nézett.

-Én??

-Aha.-mondtam nemes egyszerűséggel majd megnyitottam neki az átjárót es ő pedig nagyot sóhajtva, de visszament az emberek világába. A többiek fáradtan és izzadtan, de hazavánszorogtak, míg nekem volt még mára egy dolgom mielőtt én is mentem volna haza.

Elmentem Dinához. Pechemre nem lehetett, mert nem ért rá éppen de amit észrevettem az az hogy olyan volt mintha egy hurrikán ment volna itt végig. Akivel az előbb beszéltem az is ingerültebb volt, mint amennyire szokott.

Itt valami nincs rendben..

Beljebb mentem a folyosókon és be mentem néhány terembe. Törött vázák, képek, bútorok és minden nyoma a dulakodásnak. Elővettem hát pengéimet és szinte hangtalan léptekkel haladtam a nyomok mentén.

Egyszercsak az egyik teremből hangokat hallottam.

~Ezt nem teheted!

~Oh és mért is nem? Talán a kis hercegnő megbüntet? Úgysem félek tőletek..

~Ezt nem úszod meg szárazon!

~Oh, igaz is. Nem szárazon, hanem véresen fogom megúszni.-hallottam ezt majd egy esést és hörgést hallottam.

Nem vártam tovább, hanem inkább berontottam a szobába ahol az a szolga volt, akivel beszéltem. Közelebb mentem és mikor mellé értem észrevettem, hogy a vérében állok. Nem ijedtem meg hisz nekem már ez megszokott volt pláne mostanában.. A hullára nézve nem hasonlított az eddigi áldozatokra hisz ennek csak a torka volt elmetszve. Legugoltam hozzá és megnézve a sebét a széle kissé marva volt, ami egyet jelentett. Egy angyal pengéje végzett vele..

-Hogy jutott be egy angyal ide?-kérdeztem magamtól kissé hangosan. A vérben megláttam még egy dolgot. Egy angyal tolla volt az de nem volt teljesen fehér hanem fehér és fekete volt.

Mi a frász?! Ez tuti átverés hisz ilyen tollai csak Michaelnek vannak. Michael pedig tuti nem tenne ilyet! Vagy.. Nem!

Sikítás törte meg a nagy csendet mire felkaptam a fejem és gondolkodás nélkül a hang irányába rohantam.

Mikor odaértem gondolkodás nélkül berúgtam az ajtót mire a lény eltűnt egy újabb holttestet hagyva maga után. Viszont ennek a testnek már olyan szaga volt mintha fél éve itt rothadna.. Lépteket hallottam majd mikor hátra fordultam, hogy szembe nézhessek az illetővel a királynő dühös és vádló tekintetével tudtam csak szembe nézni.

Jó nyarat mindenkinek! 😄 Aki meg dolgozik, annak hamar legyen szünete!