Jack szemszöge (angyaloké):

-Jack biztos megbízzunk ezekben a démonokban? Hogy is mondjam.. Nem épp a megbízhatóságukról híresek..-mondta Lion.

-Igen biztos. Ismerem Michaelt és tudom, hogy nem hagy cserben. De inkább gyere és küldjük haza Lénát a családjának.-mondtam a lányra nézve.

Szegényke.. Michael kérlek, siess..

Miután hazavittük a mennybe a lányt majd elmentünk a szobámba megtárgyalni, hogy ki lehetett ez.

-Michael tette ne védd már őt Jack!-csapott az asztalra Jenna.

Jenna alapból forró természetű, de most gondolom mivel a testvérét ölték meg emiatt még inkább az.

-Nem védem! Te is tudod, hogy észre veszem, ki hazudik és ki nem! Nem láttam annak egy jelét, se hogy hazudott volna!

-Ugyanmár! Ezek simán hazudnak úgy, hogy még te se tudod megállapítani!-szállt be a vitába egy másik angyal. Fájt, hogy ennyire nem hisznek nekem, de számítani kell ilyenekre.

-Ha a bátyám nem tudja megállapítani mikor, hazudnak vagy mikor nem akkor ti mégis hogy tudnátok?-lépett mellém a húgom.

-Már te is kezded ezt Elizabeth?!

-Nem. Én épp befejezem és ajánlatos lenne nektek is! Bízok benne, hogy megfelelően döntött és ti nektek is ezt kéne tenni! Vagy talán elfelejtettétek atyánk egyik tanítását? Mindig bízz a társaidban.

-Nem Eliz nem felejtettük el..

-Induljon inkább mindenki aludni..-mondtam egy sóhaj után. Bólintott mindenki bár látszott, hogy nem törődtek ebbe az egészbe bele.

-Mond, Jack komolyan hiszel neki?-kérdezte Elizabeth mikor épp aludtam volna.

-Persze hogy hiszek. De ha csak kijátszotta a bizalmam, akkor pedig nagyon ráfázott.

-Remélem tényleg most jót éreztél.-mondta hallkan majd hallottam egy ajtó csukódást és csend honolt a szobára.

Elizabeth szemszöge (angyal):

Gondoltam sétálok kicsit, hogy kiszellőztessem a fejem így elmentem az udvarra. Mikor a szökőkúthoz értem az amellett lévő fánál suttogást hallottam. Minél észrevétlenebbül próbáltam hallgatózni hogy mit beszélhetnek.

-Miaz hogy nem végeztél vele?!

-Csak egy feladatod van, de mert egyedül képtelen vagy így hoztunk neked társat, de még így se tudod megcsinálni?! Szerencsétlen vagy ahogy a társad is!-ekkor valami morgás szerűséget hallottam majd mintha beszélni akart volna valaki, de nem értettem mit mond.

-Ne feledd, kivel beszélsz testvérem.

-Nem feledem, de tudja, hogy hol a helye.

-Feletted te halantas lény..-nehezen ki tudtam venni, mert most érthetőbben beszélt az illető.

-Csináld meg a feladatod vagy mehettek vissza oda ahol voltatok!

Hallom hogy valami elsuhan a közelemben. Akárki vagy akármi is ez tuti nem baráti. Gyorsan inkább elhúztam onnan a csíkot.

Mi volt ez? Kik beszéltek? Vajon kiről volt szó?

Nem sétáltam tovább, hanem inkább mentem aludni.

Másnap reggel arra keltem, hogy valaki igen hevesen ráz engem.

-Eliz kelj fel!-hallottam Deláninak a hangját.

-Fent vagyok, fent vagyok..-morogtam és felkeltem.

Mért nem lehet hagyni, aludni?!

-Miaz Deláni?-kérdeztem kissé kómásan.

-Eliz segítened kell. Michael eltűnt.-mondta kétségbeesve.

-Biztos csak dolga akadt..-feküdtem vissza az én pihe puha ágyamba és magamra húztam a takarómat. Legalábbis húztam volna ha Deláni nem állít meg benne.

-De láttam, ahogy elrabolta valami!

Hogy mi?? Na jó egyre kíváncsibbá tett.

-Hogy mi?? Na jó mesélj!-ültem fel és kíváncsian néztem rá.

-Tegnap megint megtámadtak este minket..-kezdett bele, és ahogy mondta tovább egyre kíváncsibb lettem és egyre inkább az az érzésem volt, hogy erről beszélhettek tegnap este.

-Deláni van egy érzésem hogy tegnap hallottam, ahogy pont azzal az illetővel beszéltek.

-Mi?! Nincs ötleted ki lehet?! Vagy, hogy kik beszéltek vele??-csillant fel a szemében a remény. Ilyet se láttam eddig pont az ő szemében.

-Nem sajnos nincs..-hajtottam le a fejem. Hallottam, ahogy Deláni sóhajt egyet.

-Nembaj akkor se fogom feladni. Ha pedig megtalálom bármelyiket is, akkor eskü kicsinálom a legnagyobb kínzási módszeremmel!

-Aztán engem se hagyj ki.-mosolyodtam el.

-Megmutatod, hogy hol tűnt el? Hátha találunk valami nyomot.

-Persze. Bár én is már átnéztem párszor.-mondta majd felkeltünk. Gyorsan magamra kaptam valami kinti ruhát majd elindultunk a démonok részlegére.

Mikor odaértünk egyrészt annyiban reménykedtem, hogy visszafele nem fogok majd elveszni annyi helyen befordultunk. Szétnézve a nagy vértengert láttam meg először.

-A tegnapi egyik áldozat vére. Ott tűnt el Michael.-mutatott az egyik falra.

Ott is volt egy vértenger. Eltekintve ettől odamentem. Rátettem a kezem a falra és végig húztam rajta. Próbáltam azt, hogy érezzek bármit is, de nem érzékeltem.

-Na? Van valami?-jött hozzám Deláni. Nem akartam elszomorítani, hogy nincs semmi, de nem is szabad hazudnunk.

-Del..-sóhajtottam majd ránéztem. Elszomorodott és láttam, ahogy a düh meg a szomorúság kezd a felszínre törni.

-De annyi biztos, hogy nem adom fel.-mondtam bár nem igen értem el vele semmit. Pont mentem volna ki a szobából mikor Deláni megállított.

-Elizabeth.. Kérlek..-nézett a szemembe. Olyan kis ártatlannak nézett ki. Sóhajtottam egyet majd a kezeire tettem az enyémet.

-Nyugi Deláni betartom a szavam és elkapom azt, aki elvitte.-mondtam majd elmentem.

Kimentem az udvarra ahol testvéremet láttam meg egy fa alatt társalogni Leonnal. Gondoltam kicsit megijesztem őket így szétnyitottam szárnyaimat és felrepültem a nagy fának a tetejére. Eltűntettem a szárnyakat majd hallkan és óvatosan elkezdtem lefele mászni hozzájuk. Nagyon leköthette őket az adott téma hisz nem vettek észre. Mikor úgy gondoltam, hogy itt megfelelő lesz megálltam a mászásban. Ráültem a faágra majd előre lendültem és direkt sikítottam egyet mikor egy fejmagasságba kerültem velük. Erre nem számítva Leon és Jack egy lányos sikításhoz hasonlóval a fűbe estek. Én meg persze majd megszakadtam a nevetéstől, de ők nem vették ezt olyan viccesnek.

-Az ég szerelmére Elizabeth!-ordított rám Leon én pedig leugrottam a fáról.

-Miről volt szó?-kérdeztem kedvesen, míg ők felkeltek.

-Erről az egészről, hogy mi lehet. Vagy, hogy mi miatt van ez.-mondta Leon.

-Eh, ami azt illeti tegnap hallottam valami beszélgetést, de nem tudom kik beszéltek. Szerintem Michaelt akarja akárki is teszi ezt.

-De akkor mért támadott ránk?-szállt be a beszélgetésbe Jack is.

-Talán aki megbízta arra berágott és ezért mi is a célpontjai lettünk?

-Megbízta valaki?

-Igen. Tegnap a beszélgetésben olyan volt mintha valaki megbízta volna azt a lényt.

-Ez így nem lesz jó..

-De már megkapták Michaelt.-mondtam egyszerűen.

-Hogy mi??-szólalt meg egyszerre a két fiú meglepetten.

-Elkapták Michaelt.. Deláni ma reggel keresett meg hogy segítsek neki visszaszerezni.-mondtam, míg leültem a fának a tövébe.

Őszintén? Úgy segítenék neki, de nem akarom, hogy folytatódjon a fajom és a démonok fajának a pusztulása..

-Ne tedd..-mondta nemes egyszerűséggel Leon.