-Michael!-futott oda hozzám Elizabeth a farkasok közül.

-Miaz Eliz?-fordultam hozzá Delánival együtt.

-Lehet, megvan miért ilyenek.

-Na, mért?-kérdezte már Deláni is. Na, igen neki sem tetszett ez a helyzet.

-Valamit meséltek az igazgatójukról.

-Az igazgatójuk?? Ugyanmár Eliz.. Hisz nekik az a dolguk hogy összetartsanak minket.

-De lehet náluk más.

-Lehet..

-Elizabeth nem jössz?-szólt oda hozzánk az egyik farkas csaj.

-Eh, nem baj skacok?

-Nem. Nyugodtan menj csak. Majd beszélünk.-mondtam majd elfutott hozzájuk vissza.

-Mond Michael biztos nem lesz ebből baj?-fordult felém. A szemében láttam egy kis aggódást, ami megijesztett. Deláni soha nem aggódik vagy fél. Ő mindig magabiztos volt bármit is nézzünk.

-Igen. Nyugi Del.-mosolyogtam.

"Nem szabad megrendülnöd különben elvesztesz mindent!"-hangzott apám mondata a fejemben. Az utolsó, amit hallottam tőle.. Akkor még nem értettem mért pont ez volt az utolsó mondata hozzám mielőtt elküldött, de már értem. Nem akarta, hogy gyenge legyen a fia, hanem egy győztes.

-Gyere Deláni menjünk, későre jár már.-adtam egy csókot ajkaira majd elindultunk a szobánk felé.

Mivel ilyen távolságtartóak a többi fajjal szemben így megváltozott a szoba beosztás is. Felosztották az egész koleszt fajokra. Sajnos mivel lent is majd én fogok a démonok miatt felelős lenni így rám bízták őket most. Mikor végre csend lett mentünk volna nyugovóra Delánival mikor egy hatalmas sikítás rázott fel mindenkit.

-Mi a fasz volt ez?!-morogta Deláni a telefonját a padlóhoz vágva.

-Nyugi Del.-adok egy puszit neki. Megfogom a kezét és kimegyünk a folyosóra.

-Mi volt ez..?-jött ki Márk az egyik démon tőlünk.

-Megnézzük.. Menj pihenj. Holnap hosszú napunk lesz.

-Nem mi hanem inkább ki..-szólalt meg az egyik cserediák aki a szobájuknak az ajtajának volt dőlve.

-Hogy érted ezt?-fordultunk egyszerre felé.

-Érted küldték azt a pokolfajzatot!

(???: Hé, nem is vagyok pokolfajzat!*morog*)

-Hogy mit?? Kik?

-Az angyalok szövetkezete. Látják, hogy téged nem szerezhetnek meg így..-hirtelen eltűnik. Deláni sikít egy nagyot és hozzám szorítja magát mégjobban.

-Basszus! Mit hoztak ezek magukkal?!-befutunk a srác szobájába és bezárjuk azt.

-Michael az angyalok hogy tehetnek ilyet??

-Igaza volt anyáméknak.. Tényleg vannak rosszabbak a démonoknál..

-Na ne mond!

-Segítség!-hallatszik annak a gyereknek a hangja, akivel az előbb beszéltünk.

-Michael ki ne menj!-hallatszik Deláni hangja és megfogja a karom.

-Deláni akárhogy is értem küldték azt a valamit akkor is segítenem kell.-fogom kezeim közé édes arcát.

-Ajj tényleg van benned angyali vér.-viccelődik.

-Ez vagyok én.-mosolyodok el. Eszméletlen hogy ilyenkor is képes erre.

-Akkor megyek veled.-kulcsolja össze az ujjainkat.

-Ahogy én is.-mondja Márk.

-Nem. Márk ez nem rád tartozik.

-Hercegem, ami önnel van, az minden démonra tartozik.-meghajol.

Azta ilyen se volt amióta itt vagyok. Hát nem hiányzott..

Felsegítem őt.

-Nem Márk ez most csak rám meg Delánira tartozik.-mondom a szemébe majd megfogom Deláni kezeit és kimegyünk a szobából. Szétnézek.

-Ehh Michael..-remeg Deláni hangja. Odanéztem és megláttam Deláni ijedt arcát ahogy a plafont nézi lefagyva.

-Miaz?-nyeltem egy nagyot.

-Fölötted..-mondta még mindig remegve.

Megéreztem valami meleget, ahogy végigfolyik a homlokomon. Lassan odanyúltam és letöröltem. Megnézve az ujjamat fekete és vörös színek keveredtek. Megijedtem és lassan felnéztem. Ami fogadott azt soha többé nem akarom látni! A gyerek szét volt cincálva és feltűzdelve a plafonból kiálló hatalmas tüskékre.
Úgy nézett ki mintha beleesett volna darabokban az illető, de hát az nem lehet hisz az a plafonon van.

-Na jó ez kurvára nem okés!

-Te mondod?!

-Megkeresem, ki lehet az, aki ezt csinálta és eskü a pokol legrosszabb bugyrába fog szenvedni.-dühöngtem.

-Michael nem érted?! Ez téged keres! Dehogy fogod megkeresni!

-De nem fogom hagyni, hogy más is így járjon!

Cipő kopogást hallottunk a kihalt folyosón mire odakaptuk a fejünket. Egy sötét árny látszódott csak. Egy ideig jött felénk majd az árnyéknak a végén megállt így nem láthattuk csak a körvonalát. Csak mi volt a gond? Hogy nem volt! Csak a vörösen világító szemeit láthattuk és a körülötte vagy belőle (?!) jött, füstöt. Némán csak állt ott és nézett minket míg Deláni meg nem szólalt.

-Ki vagy te és mit akarsz?!-morgott rá Deláni.

Válaszként pedig csak hörgést hallottunk mintsem beszédet. Majd fogta magát és megfordulva elment. Mentem volna utána de Deláni vissza rántott, hogy ne menjek utána.

Mi lehetett ez??

Bocsi hogy ilyen későn jött újra rész csak az ihlet úgy döntött kivesz egy hosszabb szabadságot, de végre visszatért és összebarátkozott azzal a kifordult ízlésemmel így a kettő mostantól többször fog keveredni szerintem, mint kéne. 😕😅
• Szerintetek mi lehet ez?
• Mennyi bajt fog okozni?
• Elkapják valaha?