Na jó gyerekek nehezen de ez is megjött.. 4.rész *.*
Jó tudom rengeteget várattalak titeket 😔 Egy ideig ihlet hiány volt aztán eszembe jutott hogy hu hamarosan egy fontos nap! Na erre a napra terveztem ezt a kis részt és őszintén hamarabb gondoltam hogy végzek de csak nem sikerült 😕
Na de jó olvasást és boldog Valentinnapot ^^

Mivel már kezdtem fáradt lenni így még inkább menni akartam. Fogtam rántottam egyet a bilincsen, ami tette a dolgát és húzta Jacket a rángatás irányába. Mikor végre visszatértünk a „szobámba" egyből kidőltem az ágyra és Jack pedig a padlóra.

Hm, olyan mintha elfelejtettem volna valami fontosat.. De mit?? Na, mindegy, ha elfelejtettem, akkor biztos nem volt annyira sürgős..

-Hé, nem zavar, hogy én is az ágyamban lennék?!-nyivákolt Jack.

-Őszintén? Nem. Maradhatsz itt.-mondtam kissé nagyképűen majd a fejemre húztam a párnát és elaludtam.

Igen kinti ruhában és büdösen.. Nem érdekel, nem fogok ezzel fürödni!Pláne előtte átöltözni..

Egy ideig még hallottam, ahogy morog valamit, de aztán abba hagyta és elfeküdt. Legalábbis erre következtetek mikor hallom a saját karperecének az érkezését a padlóval és meghúzódott a bilincs.

Másnap reggel megint valaki dörömbölt az ajtón majd beszólt egy női hang. Várjunk.. Kajak női hang?? Hát a vékonyságából csak az lehet. Morogva felkeltem és vonszoltam magammal Jacket az ajtóig, aki mellesleg úgy aludt, mint a bunda és rohadt nehéz volt.. Kábán kinyitottam mire egy szőke kis cicababa a képembe nyomott egy rózsaszín borítékot.

Hát ez meg..?

-Kellemes Valentinnapot!-ezzel el is tűnt. Valentinnap? Jaj, bazdmeg!

-Jack baszod ébresztő!-rúgtam odébb a lábamról a fejét. A lábamat beterítette a nyála. Pfuj.

-Mi?-ébredt végre fel az említett.

-Na, jó most elmegyünk a vénséghez, hogy szedje le ezt rólunk, mert még ha lehet, megfürdenék..

-Inkább meg se kérdem, mit akarsz leginkább.-sóhajtott és elmentünk.

Útközben mindenki kereste a levele küldőjét nagyokat reménykedve, amin nekem a gyomrom is felfordult. Komolyan nem értem minek ez a nagy hűhó.. Mikor odaértünk épp a csokiját zabálta.

Komolyan hogy fér ezek után is a ruhájába?? Várjunk.. Lehet ez nem a ruhája csak magára festette? Fúj!

-Igen, mit szeretnének?

-Leszedné legalább mára ezt a bilincset? Úgy se leszek a közelébe szóval.

-Mr.Frost ön hogy van ezzel?

Komolyan mindig Jack szava dönt??

-Szerintem jó ha mára leszedi. Semmi kedvem hozzá hogy ma is vele legyek összekötve.

-Hát jó akkor megszabadulnak tőle uraim..-sóhajtott majd elővett egy kulcsot ami arany színnel világított és leszedte rólunk. Nem tétlenkedtem egyből futásnak eredtem. Egyből visszasiettem a szobánkba ahol a levél volt majd kibontottam és elkezdtem olvasni.

Olyan ismerős a kézírása.. De honnan? Na, jó ki kell derítenem.

-Hova ez a nagy sietség?

-Nem ismerős ez a kézírás?-mutatom fel a levelet.

-Hmm.. Nem.

-Ajj!-tovább megyek.

Idegesít, hogy nem tudom ki írhatta pedig ismerem az írását valahonnan..

-Szia, Michael!-ugrik rám hátulról Elizabeth.

-Eliz? Hu, most jut eszembe nem tudod, kinek az írása lehet ez?-mutatom meg neki is miközben leszáll rólam.

-Minek kérded? Jaj de rossz vagy Mich. Pedig tudnod kéne.-nyújtja ki a nyelvét.

-Mi? Szóval tudod?? Mond meg!

-Nem.

-Mért is nem?

-Hogy gondolkozz te butus. Meg szeretném látni, hogy hogyan akarod kideríteni.

-Gondolkozok én eleget. Mit mondod, hogy nem teszem?

-Mindegy.. Na, most mit teszel?

-Hm, mit szólsz ahoz hogy ha kiszedem belőled?-lángol a kezem.

-Még mit nem!

-Jó.. Na, gyere, menjünk, van még egy illető.-elmegyünk Delániékhoz.

-Elizabeth?-nyitott ajtót a kis angyalka.

-Eliza!-ugrott a nyakába, amin mind a ketten nagyot néztünk.

-Mit keresel itt Michael?-nézett rám semmi jót várva.

-Tudsz segíteni?

-Attól függ.

-Felismered az írást?-mutatom fel neki is a lapot.

-Igen.

-Igen??-örültem meg nagyon.

-És el is mondod, hogy ki írta?

-Hmm..-fontolgatja.

Ajjaj..

-Inkább rávezetlek, így ha nem tudod, elszégyellheted magad.

-Jó csak mondjad már.

-Egy pokoli társad, akinek nem éppen egy átlagos hajszíne van.

Deláni??

-Deláni??-tátva marad a szám.

-Tán baj?-jelenik meg végszóra az említett és keresztbe tett kezekkel.

-Nem. Ha így érzel akkor mért nem mondtad el?

-Mondtam már te hülye!-ezzel berántotta Elizabethet és becsapta az ajtót, ami elzárt minket tőlük.

-Michael.-szólalt meg mellettem a másik Elizabeth.

-Igen?

-Ezt rohadtul elbasztad!-öklözött belém, ami őszintén egy kicsit sem fájt..

-Tudom.. De helyre hozom. Segítesz?-néztem reménykedve.

-Jó.. Egyedül úgy se tudnád megoldani. Mit szeret Deláni?

-Hm.. Az ölést, kínzásokat meg..

-És valami olyasmit ami nem véres?

-Megvan! Az városban lévő ünnepség nagyon tetszett neki.

-Jaj, azon én is voltam!-örvendezett.

-Mi lenne, ha azt megvalósítanánk itt az iskolában vagy a koleszben?-csillogó szemekkel rámnézett és nekem is tetszett az ötlet.

-A sulinak az udvarán ahol volt a gyakorlati óra! Az elég nagy lesz ehez. De egy gond van.. Hogy szerezzünk be mindent?

-Nyugi beszerzem a dolgokat, de neked kell megszerezni az embereket.

-Rendben, köszi Eliz.

-Ne köszöngesd, hanem indulás! Ma este kilencre jöjjenek.-mondja majd elfutott mindenki a dolgára.

Elszaladtam gyorsan a szobámba ahol a laptopomban elkészítettem gyorsan az üzenetet a bulira majd elküldtem mindenkinek. Innentől már csak egy kis pia meg kaja kéne. Az se baj, hogyha Eliz is hoz, hisz azért mégis sokan leszünk. Felkaptam a dzsekimet és lerohantam a kisboltba.

Pár óra múlva visszaérek pár nassolni valóval. Ledobom, az ágyra majd ránézek az órára. Még 3 óra.. Beültem a gép elé és rámentem a titkos csoportra, amit még lent pár gyerekkel csináltunk, hogyha elkerül az egyikünk, akkor is tudjunk beszélni. Ki hitte volna, hogy ez még milyen hasznos is lehet..

~Császtok faszok.

~Michael? Veled meg mi van haver?

~Ja. Hol a faszban vagy?

~Á az embereknél lévő suliban..

~Komolyan??

~Hallod ne szivass már!

~Tudod ki szivat..

~De mért vagy ott?

~Nem tudjátok?

~Nem, de mondjad már!

~A szülők tudják, hogy fent vagy?

~Igen tudják. Épp ezaz hogy ők küldtek ide!

~Na, jó Michael ezt nem vesszük be.-szólalt meg az egyetlen női tag Delánin kívül.

~De ha ez az igazság?!

~Na, jó tegyük, fel igazad van.. Mért küldtek fel?

~Azért hogy szerezzek szövetségeseket.

~És hogy megy?

~Elég szarul.. 😞

~Michael muszáj hamar szerezned vagy észrevesznek a fentiek.

~Tudom.. Deláni is mondta már..

~Deláni is veled van??

~Ja.

~Hát akkor hajrá haver. Én zúztam cs.

~Oké én is. Tali van Louissal. Bye Mich.

~Na, nekem is mennem kell bocs Jack.

~Semmi. Csá haver aztán vigyázz azzal a démonnal.

Ezzel inkább kiléptem és mentem filmezni, amin mellesleg olyan szépen bealudtam, mint a bunda.

-Michael te piszok kelj fel!-rángatott valaki meg mire felriadtam és majdnem orrba vágtam az illetőt.

-Mi történt?-ásítottam.

-Az, hogy míg én itt dolgoztam te csak elintézted az egészet egy üzenettel es nem jöttél segíteni!-dobott hozzám egy párnát.

-Jól van, na..

-Na, mindegy. Gyorsan öltözz és menj Delániért majd hozd az udvarra.

-Köszi Elizabeth!-öleltem meg bár egyből elengedtem. Fura..

-Umm..

-Na, jó inkább megyek. Köszönöm, hogy segítettél.-mosolygok Elizre. Elmegyek zuhanyozni majd, felveszek, valami kényelmeset majd megyek Delániért. Mikor bekopogok szerencsére nem az angyali Elizabeth nyitott ajtót.

-Igen? Mit akarsz még?

-Figyu Deláni. Sajnálom, amit tettem. Hidd el nem volt direkt. Kérlek, gyere el velem, és ha azután is úgy érzed, akkor elfogadom, hogy ennyire elbasztam és nem akarsz látni.

-Jó..

-Ezaz!-örültem meg. Megfogtam Deláni kezét majd elindulunk az udvarra.

Mikor odaérünk, már javában ment a buli. Mikor meglátta, tátva maradt a szája.

-Mi a..?-kap a szája elé.

-Deláni.-fogom, meg a kezét mire felém kapja a tekintetét.

-Szeretlek és tudom egy nagy barom voltam, hogy nem figyeltem oda nálad. Megtudsz bocsátani?

-Jaj, Michael. Komolyan miattam van ez?-láttam, hogy szemében kezdtek könnyek gyűlni majd megölel.

-Igazából Elizabeth is segített.

-Akkor neki is köszönöm.

-Na, megbocsátasz?

-Na, jó. Igen.-mosolygott, és most ahogy figyeltem a tekintetét még láttam is valamit megcsillanni benne.

-Hali!-hallottam meg Elizabeth hangját.

-Szia Elizabeth.-köszöntünk egyszerre.

-Nem jöttök táncolni?

-Jó mehetünk.-elmentünk táncolni.

Őszintén? Ez volt a legjobb napom, ami eleinte egy katasztrófa volt.

Ui:Sajnálom hogy ilyen kevés a részek száma csak még igyekszek a másik történetemmel is haladni bár az se valami jól halad 😕 Köszi mindenkitől a türelmet ❤