Sziasztok!
Bocsi hogy nincsenek nagyon részek csak ihlet hiány van meg ugyebár nem akarok nektek nagyon szar részeket hozni mert ugyan annak meg mi értelme?  Igyekszem gondolkodni hogy milyen szálon lehetne izgi "körömrágós" részeket hozni de sajna nehezen megy 😔
Igyekeztem ebbe a részbe valami jót is csempészni és remélem sikerült is.
Jó olvasás 🙂

Pár percre mintha megállt volna az idő. Nem mozdul senki se és csak a levegővételt lehetett hallani. Na, jó akkor most én jövök.. Felbukkanok Elizabeth mögött és neki nyomom a kést, amit valamelyik angyaltól vettem „kölcsön". Amilyen erővel nyomom neki már kezd vérezni kicsit.

-Enged el..-mondom a fülébe.

-Vagy ha nem akkor itt helyben végzek veled.-éreztem, ahogy a lány meglepődött rajtam.

Megint pár perc néma csend majd hirtelen elmetszi Deláni nyakát és ellöki magától. Deláni tehetetlenül elesik a földre és kezd egy fekete tócsa lenni alatta. (A démonok vére eleinte fekete majd bordó lesz) Morgok, majd átnyomom a bordái között a kést. Felordít és eltűnik a tesójával együtt. Csak én meg Deláni vagyunk itt, na meg rengeteg angyal.

-Gyere, menjünk. A szobánkban el látlak, addig szorítsd a kezed oda.-teszem a kezét a vágásra és szorítom oda ezzel lassítva a vérvesztést. Egy villanás és máris a kolesz szobában vagyunk. Gyorsan leteszem az ágyamra a fulladozó meg vérző Delánit.

Hu, elkapom egyszer Elizabethet és akkor nem kegyelmezek rajta annyi szent!

Előkapom a táskámból az egyik üvegcsét, amiből egy keveset kitöltöm pohárba. Fogok egy rongyot és belemártom, a pohárba had ázzon. Elveszem a kezét a sebről és egyből gyorsabban folyt a vére. Kitéptem egy tollamat mire felordítottam és a nyakához tettem azt. Halványan világítani kezdett majd mikor elmúlt a fénylés már semmi baja nem volt Deláninak.

-Na, pihenj most. Az első 2 napot tuti ziher kihagyod.

-Oh pedig úgy akartam volna menni.-mondta szarkasztikusan. Szuper még akkor normális, hogy nem akar menni.

Meghallom, hogy nyitódik az ajtó és ki lépett be rajta? Persze hogy a kis Elizabeth a pincsivel!

-Mit keresel itt?-sziszegtem.

-Hm, nem is tudom.. Talán hogy ez nem csak a te szobád..

-Hagyjad Eliz.. Menjünk hozzám..-mondta halkan a kis pincsi. Morogva, de elmentek. Hagytam Delánit pihenni és én pedig elmentem körbe nézni.

Olyan hajnali háromkor visszajöttem és márcsak az ágy hívogatását hallottam.

Másnap reggel olyan 6-7 óra körül dörömbölésre ébredtünk.

-Ébresztő! 15 perc és reggeli majd 7:30-kor tanítás!-hallottuk az ajtó másik oldaláról. Morogva felkeltem és Deláni felé néztem. Olyan angyali, de aki ismeri, az tudja, hogy egy mozdulattal is elmetszi a nyakad és véged. Na, igen egy valódi kisangyal.

-Deláni ébresztő..-morogtam, mert hamár én fent vagyok, akkor ő is legyen.

-Rohadj meg Michael..-dünnyögte.

-Kösz nem. Na, ébresztő csipkerózsika.-dobtam hozzá egy párnát.

Mire elkészültünk márcsak 10 perc volt tanításig. Felkaptam a táskám és elrohantunk Deláni táskájáért is majd onnan az ebédlőbe ahol megint csak úgy bedobtuk a kajákat a táskákba majd mentünk az udvarra ahol volt az első óránk.

Mire megérkeztünk már mindenki ott volt. Szétnézve rájöttem, hogy ha Deláni nem lenne itt, akkor végem lenne, olyan sok angyal van.

-Fasza már az ördög porontya is meg a kis démonja is itt van..-hallottam meg egy ismerős, de idegesítő hangot. Ez a kis pincsi!

-Na, tessék a kis vesztesek is megérkeztek?

-Fogd be a szád vagy kitépem a hangszálaidat.-morogta a pincsi.

-Na és a kis pincsike is megszólalt..

-Bajt akarsz félvér?!-lépett közelebb.

-Na, hajrá. Nem félek egy kis senkiházi angyaltól.-majdnem egymásnak estünk mikor megjelent a tanár.

-Elég legyen uraim!-hallatszott a rikácsolása.

Komolyan ez vagy egy papagáj kölke volt vagy mit tudom én.

A csajok segítettek a tanárnak szétválasztani minket hisz nagyon nem sikeredett neki egyedül.

-Üdv mindenkinek én Mrs.Li vagyok. Most álljanak, be 2 oszlopba majd forduljanak a mellettük lévő felé, és aki önökkel van szemben az lesz ma a csapattársa mindenkinek.

Megfordultunk és amint megláttam kivel vagyok szemben egyből előtört belőlem az az érzés, hogy egy mozdulat és kibelezem.

-Válasszanak egy fegyvert és várjanak, míg magukra kerül a sor!-hallottuk még a rikácsolást mire kitettem a kezem a levegőbe és égni kezdett majd mikor elaludt a tűz egy szép feketés kékes kasza volt a kezembe. Jack kezében egy fehéren virító katana lett.

Míg nem kerültünk sorra addig szemmel öltük egymást és hallgattuk a neveket.

Olyan 20 perc múlva végre kimondták a nevünket és a többiek eltűntek a közelünkből. Mire megnyikkant volna a tanár már egymásnak estünk. Én a kasza miatt nem mentem annyira közel hozzá, míg ő igyekezett a közelembe jutni, ami néha sikerült is és akkor megragadva a pillanatot belém vágott párszor, de én se voltam lusta, így amikor tudtam a lehető legnagyobb sebeket okoztam neki. Bevallom nehezen, de sikerült a földre taszítanom. A nyakához szorítom a kaszát. Mozdítottam volna a kaszát, hogy elvágjam a gyerek torkát, de valami kiverte a kezemből a fegyvert. Oldalra kaptam a fejem és a tanár mérges szemeivel találkoztam.

Ne hogy már csak ő legyen mérges!

-Uraim az igazgatóhoz, most!-morogta és elkapta a kezeinket majd rángatni kezdett minket az igazgatóhoz.

Komolyan ennek a nőnek mi a baja?!Ugyan azt tettük, mint más csak súlyosabb sebekkel..

Útközben pedig szemmel öltük egymást. Mikor beértünk hozzá elengedett minket és ment is a dolgára.

-Nos, minek köszönhetem látogatásukat?

-Annak a szipirtyónak..-morogtam oda se nézve.

-Mr.Weyland fogja vissza magát.

-Nos, Mr.Frost öntől megtudhatom?

-Verekedtünk.

-Ennyi? Amint látom, szép sebeik vannak. A közeljövőben mivel gondolom, nem tudom megakadályozni, hogy egymást marják kérem, hogy ne ennyire legyen súlyos az incidens. De hogy ezt biztosítsam is bevetek egy módszert, ami a szüleiknél is bevált.-ezzel felállt és odament egy vitrinhez, amit kinyitott és kivett egy bilincset.

Ugyanmár azzal meg mit akar a tata kezdeni?

Odajött hozzánk és ránk tette.

-Ez megakadályozza hogy egymásban bármi kárt tudjanak tenni. Mr.Frost maga odaköltözik majd Mr.Weyland szobájába a húga helyett, aki az ön helyére fog majd menni.

Erre a kijelentésre mind a kettönk szeme minimum a háromszorosára növekedhetett. Köpni, nyelni nem tudtunk. Most komolyan ez az angyal hozzám fog költözni?! Ez még viccnek is rossz!

-A húgom komolyan ahhoz a dilis démonhoz fog költözni?!

Várj milyen dilis démon?

-Attól tartok igen. De így se marakodnak annyira, mint maguk.

-Várj ki a dilis démon?-tettem fel a kérdést rám nézett Jack hogy komolyan eddig jutottam még csak el..

-Az a kék hajú csaj..

-Na, ezzel sokat mondtál..

-Aki mindig veled lóg, és aki védett múltkor..

-Ja Deláni! Hé, az nem is dilis! Lehet, néha elgurulnak a kerekei, de akkor is!

-Elég. Ezt kint folytassák, nekem dolgom van. A viszontlátásra.-mondta azzal visszaült a papírhalomhoz.

Kimentünk és én legszívesebben ledőltem volna, de Jack elrángatott a szobájához ahol Deláni pont élezte a fegyvereit. Amint beléptünk kishíján eltalált minket.

-Hé!-förmedt rá.

Őszintén? Engem nem lep meg hisz ilyen a pokolban is volt..

-Mondtam, hogy ha nem kopogsz, bevégzed!

-Ch.. Előbb tanulj meg célozni démon..-sziszegte. Hu ha ilyen lesz nálam is eskü hogy akkor még ez a bilincs sem menti meg..

-Jöttem pár cuccomért. Át kell mennem hozzá..-itt rám mutatott undorodva-és a húgom meg jön ide.

-Na, ne hogy az a nyávogi ide merje tolni a képét!-pattant fel az ágyról.

-Ha idejön, én kinyírom!

-Nem nyírsz ki senkit vagy én végzek a kis hercegeddel.

-Chh hajrá, ha sikerül.. Tudom, hogy a bilincs miatt nem tudod..

-Hidd ez csajszi találnék módot rá.

-Ne fenyegess, mert tényleg kapsz egy búcsú verést még.

-De félek. A cica kimutatja a kis karmait? Angyal vagyok, hozzám pártol mindenki.-itt végre sikerült összedobnom a cuccait, míg ők farkas szemeztek. Tudom milyen forrófejű így már megszokott az ilyen fenyegetés.

Hmm, lehet Deláni miatt is vannak ennyien akik ki akarnak nyírni?