Az nem lesz elég. Hamarabb kell. Vagy az angyalok elvisznek..

-Az lenne az utolsó tettük.-morgom.

-Nem maradhatsz itt olyan hosszú ideig. Még mindenki tudja, hogy a pokolba tartozol, de ha sokáig távol vagy akkor akárhogy magasztalni akarnak ott, akkor is kikerülsz és akkor pedig az angyalok lecsapnak rád.

-Jó akkor igyekszek.. De akkor is nehéz szerezni társakat, ha itt mindenki jó és te pedig a rosszhoz szoktál.. Na meg nincs is nagyon kedvem hozzá.

-Hm, akkor tedd azt, hogy kiállsz a másik mellett. Azt néha lent is csináltad. Például nálam.

-Jó, de ha egyből rám akaszkodik, akkor széttépem!

-Nyugi már. Akkor meg leszedem rólad.

-De hogy csináljam? Minden angyalka itt gyakorolja a jóságát, hogy másoknak segítenek..-mondtam mikor nekem jön egy gyerek és amilyen gyorsasággal ütköztünk olyan erővel estünk el mindketten.

-Most végre megvagy!-hallottam egy női hangot?!

-Mi a frász?-szólalt meg Deláni és ezt még én se értettem.

Ki a faszom ez a csaj, aki belém futott meg ki az, aki üldözi?

Odaért hozzánk az üldözője és jobban megnézve eléggé cicababa stílusú volt. Egyszer jó, de ha rámkattan megbolondulok..

-Minek képzeled magad te kis fruska?!-rántotta meg a belém jövőt a cicababa.

-Hagyjad már te lotyó..-morogtam a lánynak miközben felkeltem.

-Hogy mit mondtál?!-sipította és ezzel együtt kishíján be is szakadt a dobhártyám.

-Pont azt.. Vagy talán nem hallasz? Megsüketültél a saját visításodban?

-Inkább húzz innen..-morogta.

Ez komolyan meg akar halni??

-Csajszi szerintem fogd be a csini kis szád vagy leverem azt a 20 vakolatot rólad és még azt is akkor, ha jó kedvem van.

-Kinek képzeled magad, hogy így beszélsz velem?! Tudod, te ki vagyok?!

-Ja, egy ribanc..-mondtam azzal vissza is húztam magamhoz a lányt aki fellökött.

-És ha nem hagyod, békén velem gyűlik meg a bajod és azt meg szívod..-folytattam.

-Chh.. Kinek kell ez a csaj..-hagyta ennyibe. Láttam, rajta hogy nem tud semmit hozzám vágni ezért inkább ennyiben hagyja. Végre elment..

-Mi volt ennek a baja?-néztem a lányra, aki még mindig a karjaim között nyugvót.

-Megmondtam, hogy nem nézhet le es nem tehet a csicskásává majd odaégettem a sminkjeit vagy, ahogy én hívom a vakolatokat.

-Az igen.-mosolyodtam el.-Nem vagy semmi. Ez tetszik.

-Csupán nem hagyom magam. Ahogy neked se úgy vigyázz.

-Vettem.

-Amúgy leszünk barátok?-nézett rám kiskutyaszemekkel. Delánival szinte egyszerre esett le az állunk a kérdés miatt.

-Persze hogy lesz a barátod!-reagált gyorsabban Deláni mint én.

-A nevem Elizabeth.

Szuper.. Hány Elizabeth van még?!

-Az enyém meg Michael.

-Az angyal?-tátotta el a száját és komolyan erre a kérdésre nem tudtam, hogy nevetéssel válaszoljak vagy vegyem sértésnek.. Elnevettem magam ahogy Deláni is.

-Nem.-nevettem.

-Akkor?-nézett ránk és láttam a szemében, hogy ez a nevetés meg a válasz megrendítette a bizalmát.

-Mindegy.

-Ha elmondod, akkor én is.-ekkor bukkant elő a kis farkas farkincája.
Bukta!

-Hm, egy tipp. Farkas?-teszek úgy mintha gondolkoztam volna ezen.

-Ez nem ér!-durcizott mire a barna kis farkincája egyre hevesebben mozgott jobbra-balra. Kicsit elmosolyodtam.

-Na, jó akkor én inkább hagylak is titeket.-próbálta magát kimenteni innen Deláni. Na még mit nem!

-Ugyan nem zavarsz. Igaz Elizabeth?

-Aha.

-Jó akkor maradok.-sóhajtotta. Na azért!

-Na de mond már!-nyávogott tovább Elizabeth. Komolyan egy kutyától nem ezt vártam volna.. Igen nekem ők is kutyák!

-Ajj.. A pokoli Michael vagyok nem pedig az angyal..-tettem zsebre a kezem. Vártam mikor képed el és fut el tőlem, de csak nézett engem lefagyva. Na, igen gondolhattam volna erre is..

-Halo élsz még?-integettem az óra előtt mire megrázta a fejét és magához tért.

-De nem is vagy olyan. Akkor nem segítettél volna.-próbált ellent mondani, amire csak sóhajtottam és előengedtem a szárnyaimat. Elborult hirtelen az ég és néha villámlott is. A szemem is sötétebb lett.

-Te jó Isten.-tátotta el a száját és elkezdett hátrálni.

-Nincsen jó Isten. Komolyan azt hiszed, hogy jó? Ha az lenne, nem rúgna ki mást fentről.-nevettem kissé. Minek mondják mindig jónak?!

-Um bocsi.-hajtotta le a kis fülecskéit.

-Michael szerintem menjünk.

-Mehetek veletek?

-Um szerintem jobb, ha nem jössz. Ha a közelünkben vagy bajba is kerülhetsz.-ezzel otthagytuk és elmentünk inkább szétnézni kicsit.

Elmentünk a fővárosba ahol épp valami karneválszerű esemény volt. Mindenki táncol, nevet vagy pedig boldogan beszélgetnek. A zene hát.. Hm azt hiszem ilyet hallgattak néha anyámék..

-Hé, Michael ezt figyeld!-odanéztem a hang irányába és egy maszkos Delánit láttam. Maszkja nem volt normális, azaz nem olyan teljes arcfedős volt. (Kép fent, a fekete 👆) Szemei még jobban csillogni látszottak, így és hu.. Tátva maradt a szám.-Na? Elvitte a macska a nyelved?

-Azta.-csak ennyit tudtam kinyögni. Odafordult az eladóhoz és kifizette, ami rajta volt.

-Holnap lesz egy karnevál vagy mi. Ez az egész mainap az előhulláma annak. Gondoltam résztvehetnénk majd rajta. Szerinted?

-Nekem megfelel.-rendeztem le ennyivel, mert semmi kedvem nem volt vele veszekedni hisz így is úgy is az lesz, amit ő akar..

-Yey!-örvendezett.

Emlékszem mindig mikor otthon ilyeneket tartottunk le nem lehetett nyugtatni. Imádja az ilyeneket. A nap többi része igen unalmasan telt. Deláni ide oda rohangált én pedig vagy a telefont néztem vagy pedig az embereket. Tényleg furák az emberek.. Akiket szeretnek, azokkal veszekednek, és akit pedig utálnak azokkal pedig jópofiznak.. Jó mondjuk semmi bajom nem volt, mert végül is jót szórakoztam ezeken, de akkor is. Ezek zakkantak..

Este fele kezdett a város felélénkülni és elkezdődött a karnevál. Mindenki mindenfélének fel volt öltözve és szórakoztak. Deláni is felöltözött, de mikor mondta, hogy én nekem is kell ilyen cucc egyből előhívtam szárnyaim és persze előbújt a két szarvam is, ami anyám miatt tényleg kicsi volt. Végülis megoldottam. Az utcákat járva kezdtem már elfáradni és kezdett elegem is lenni ebből az egészből.

-Deláni mi lenne, ha mennénk valamit inni?-na, jó erre persze hogy igen mondott hisz imád inni, de mégse tud berúgni soha.

Bementünk egy közeli bárba, amiről kiderült, hogy a neve nem csak vicc mivel itt tényleg csak angyalok voltak! Leszartam őket legalábbis a fiúkat, mert a lányok igen kedvemre valók voltak.  Leültünk az egyik angyalka mellé. Deláni az egyik sráchoz én meg az egyik csajhoz. Kértünk valami piát majd belekezdtünk a másik nemre való hajtásba. Sajnos a részemről ez nem jött be, mert kiderült, hogy a csaj, akire az előbb hajtottam Elizabeth Frost és a tesója a kis pincsike az is itt van.. Mikor pedig meglátott minket egyből veszekedni kezdtünk, ami verekedésbe torkollott. Hogy mi volt ezzel a baj? Az hogy volt neki egy kardja, amivel ha megvág az egyrészt igen szép égési sérülést hagy maga után, ami olyan 2 hét után gyógyul be, ha szerencsém van, másrészt, pedig ha nincs, szerencsém ki is nyírhat azzal! De persze nálam meg most nincs itt a kaszám!

-Deláni fegyvert!-ordítottam neki, mert valahogy harcolni kell és azt egy halálos fegyver ellen puszta kézzel nem lehet. Felém se fordult hisz épp dolga volt a mellette lévő sráccal.

Kitárta gyorsan felé a tenyerét és a kezeimben lett a fegyverem, ami két karambit volt.. Szuper kösz Deláni.. Mire észbe kaptam egyből támadott és az oldalamat meg is sebezte. Persze én se kíméltem így a füstölgő pengét egyből megismertettem a nyakával és meg kell hagyni szép seb lett ott. Mivel démoni fegyver volt ez igy neki is ugyanennyire ártott a vágás. Éreztem, ahogy megmozdul az oldalamban a kardja és igyekszik még nagyobb kárt okozni kisebb nagyobb sikerekkel. Egy keveset feljebb haladt a húsomban, ami őszintén nem volt épp a legkellemesebb. Megcsillant a szeme és csak annyit éreztem, hogy egyre hidegebb kezd lenni itt, és hogy a fegyvert kezd kijönni belőlem. Belém rúgott, de akkorát hogy neki vágódtam a falnak ezzel pedig a szárnyam szépen megsebesült. Na, jó ez jobban fájt! (A szárnyas lényeknek (angyal, démon, keverékeknek) a szárnyuk a gyengepontjuk. Az fáj a legjobban, ha megsérül, és ha azt letépik/levágják, akkor nem csak azon a ponton fáj, hanem a fájdalom végig fut a testedben és egy jó ideig kínzó érzést vált ki)

Mikor felnéztem az angyalra már megértettem, hogy mért éreztem úgy mintha kijönne belőlem a kard pengéje.. Két kard virított a kezében! Futottam volna neki, de 1: nem tudtam mozdulni se anélkül, hogy ordítsak, 2: hol van a fegyverem?! Az előbb még a kezemben volt! Szétnéztem és hát persze hogy ott volt a lábánál!

-Deláni ha megkérhetnélek, nyírd már ki!-szinte égett a tekintetem. Utálom, ha nem én harcolok, hanem más, de akkor is most még felkelni se tudok.

Abba hagyták végre a smárolást és az előbb említett személy a támadómra tekintett majd neki futott, és mint egy amerikai focista úgy vágta neki a falnak mire csak nyekkenni tudott. Gyors felvette a fegyvereimet, amik igazából az övé voltak. Az angyalka húga pedig persze hogy lecserélte testvérét hisz náluk az van, hogy fiú nem bánthat lányt. Elizabethnél is lett egy fegyver, amit láttam még a koleszben nála. Egymást kerülgették majd Deláni támadt először és az oldalát meg is sebezte mindkettő oldalról igen mélyen. Szinte szempillantás alatt mögötte lett majd a szárnyába kezdett belevágni de Elizabeth gyorsan kapcsolt mit akarhat és eltűnt majd megjelent Deláni mögött a nyakának szegezve a fegyverét. Hogy az a..!

Deláni és Michael fegyvere: