Igen megérkeztem ilyen hosszú idő után végre. Legalábbis igyekszek visszatérni 😅

Michael: Mi lenne, ha nem dumálnál annyit és kezdenéd?

Író: Akkor véged lenne.. Meg ugyanez lenne akkor is, ha tovább jártatnád a szádat..*morogja, mire Michael inkább befogja*

••••••

-Deláni?-szólalt meg a nagy csöndet megtörve. Hangja az egész termet bejárta.

-Mit keresel itt?-kérdezte.

-Királynőm, önhöz jöttem..

-Akkor mit keresel itt? És akkor mért nem értesítettek? Tudod, hogy engedély nélkül nem léphetsz be.-a meglepődésből hamar megváltoztatta a hangszínét olyanra, ami tekintélyt parancsolt.

-De úgy tűnt mintha valaki betört volna aztán..-nem tudtam abba hagyni, mert közbeszólt.

-Deláni te is tudod, hogy ez még nem mentség hisz megöltél valakit. Nem néztem volna ki ezt belőled..-sóhajtotta lemondóan.

-De én nem is öltem!-néztem a hullára.

-Őt így találtam, már ahogy egy másik démont is!

-Másik is van?

-Igen, de itt nagy baj van. Kérem, jöjjön, velem elviszem egy biztonságosabb helyre.-indultam meg felé, de megállított.

-Sajnálom, de nagyon úgy tűnik, hogy te vagy a bűnös.. Tudod a többit..-nem mondta, ki de tudtam mi következik.. Börtön. Sóhajtottam egy nagyot. Nem adhatom fel hisz meg kell találnom Michaelt. Cellán keresztül pedig igen nehéz lenne. Nem tudom mi van a királynővel, de valami betett neki hisz eddig mindig hitt nekem és nem csak a szemének. Jöttek az őrök és elvittek.

A cellába érve keresni kezdtem, hogy van e valami, ami segít a többiek irányításában, de csak egy ablakot találtam.

Nagy segítség mit ne mondjak.. Gyerünk Deláni gondolkozz..

Mikor kezdtem kifogyni a lehetőségekből akkor lépteket hallottam közeledni az ablak másik oldaláról. Némán figyeltem, míg egy ismerős alak el nem haladt.

-Arura!-szóltam az elmenő bukott angyalnak, aki megállt és hátra nézett keresve, hogy kis is szólt hozzá.

-Itt lent..-sóhajtottam mire rám kapta ezüstös szemeit majd odasietett hozzám.

-Deláni? Mi történt?

-Hosszú, de segítened kell. Nem tudok megszökni így te leszel most a szemem és minden másom. Mindenről értesíts, és amit mondok, azt neked kell megtenni vagy átadni másoknak. Képes vagy erre?

-Ugyan Deláni. Tudod, hogy igen.

Elmosolyodtam hisz így akkor meg tudom oldani a dolgokat hogy ne álljanak le mindennel.

-Akkor holnap gyere vissza észrevétlenül és addigra kitalálom, hogy legyen tovább. Megtudod oldani?

-Hülye kérdés. Még szép.-mosolygott rám majd elment.

Mikor már eltűnt a látókörömből egyből eljöttem az ablakból. Nekidőlve a hideg falnak a földre ültem és néztem ki a cellámnak a rácsain keresztül. Néha hallani lehetett egy kis kiabálást, de nem volt túl forgalmas az élet lent.

Mi történhetett a királynővel? Tényleg Mich tette ezt a társaival?

Egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy ugyan mért tette volna, majd csak annyit veszek észre, hogy már alszok is.

Hajnalban ígéretéhez híven jött Arura.

-Ha kérdezik, hogy hol vagyok akkor mond, hogy egy bizonyos ok miatt el kellett mennem.

-De akkor nem lehet, hogy feladják?

-Ha feladják, akkor hagyd őket. Az ő döntésük. Viszont ha maradnak, azokkal fejlesszétek a gyorsaságot és a harcokat.

-Körülbelül meddig csináljuk?

-Este is csináljátok. Muszáj, hisz ha sötét lesz, amikor a harcra kerül a sor akkor se kerülhetünk hátrányba.

-Rendben. Azért remélem, minél hamarabb kikerülsz innen. Ha pedig segítség kell, akkor szólj.-mosolygott majd elment.

Ez az egész így folytatódott egy jó ideig miközben gondolkoztam, hogy hogyan is tudnék kijutni, de mindig ugyanannál kötöttem ki végeredményt tekintve, Michael.. Sóhajtottam egy nagyot majd gondolkodtam inkább, hogy miket tegyenek majd a többiek.

Michael szemszöge
~Elrablása estéjén~

Magamhoz tértem és először azt vettem észre, hogy nem is a koleszban vagyok. Keltem volna fel, ami nem igen sikerült hisz ki voltam szíjazva egy vaságyhoz.

-Deláni engedj el!-ordítottam, hiszen ezt ő szokta csinálni. Kiáltásomra semmi se történt és itt már kezdtem furcsállni, hogy mi történt.

Fél órával később pedig egy hátborzongató nevetés töltötte ki a teret majd belépett egy lány a szobába. Mikor végre a felettem lógó lámpa fényébe akkor láttam csak meg a hang tulaját. Haja egyenes és fekete volt, amiben néha fel lehetett fedezni egy kis kék csíkot. Szemei feketén csillogtak és a mosolya előbb hozta az emberre a frászt, mint bármi más viszont én mégsem féltem.

-Mit akarsz?-kérdeztem hidegen.

-Ha tudod, mi vagyok, akkor tudnád.-nyújtotta ki játékosan a nyelvét. Kezeit mellém helyezte és engem nézett.

-Akkor mi vagy?-tettem fel az újabb kérdést, amire felnevetett majd eltávolodott tőlem.

-Oh, nem ismersz meg? Ez fájt Michael.. Pedig apád küldött el a nagy Semmibe és még te is láthattál.-mondta tetetett szomorúsággal majd fordult egyet és ruhája kezdett más anyag lenni, amit én inkább füstölni láttam.

Megállt majd felém fordult és elindult hozzám. Mire ideért addigra a fél teste volt csak szilárd állapotban bár ez az átváltozás csak akkor fejeződött be mikor már semmilye sem volt emberi. Szemei fehéren világítottak és valami piszkosabb fehér vette azt körül, míg testének többi része fekete lett. Ruhája egyberészes lett, aminek szoknyája féloldalas volt. Fehéren izzó tekintetét rám emelte mire kirázott a hideg.

Egy árny?! Várjunk..

-Na és most rémlik valami?-vízhangzott a teremben a hangja. Megfogta egyik kezével a nyakamat. Éreztem a bőrömön éles karmait.

-Dia..-nem tudtam kimondani teljes nevét hisz hirtelen rászorított torkomra úgy, hogy levegőt se tudtam venni.

-Ne merd a szádra venni a nevem!-emelte fel hangját mire megremegett a szobában minden tárgy.

Szinte tudtam, hogy a szemei a nagy fehérség mögött szikrákat szór. Ennek hatására gonoszan mosolyogtam akárhogy nem kaptam levegőt.

-Ugyan minek örülsz így?!-szólalt megint meg és megéreztem karmait a bőrömbe fúródni. Ez kissé megrendítette a bátorságom, de nem mutattam ki neki.

-Válaszolj!

-Csak nevetséges vagy. Eszembe jutott, ahogy apámnak könyörögtél, hogy ne küldjön a Semmibe. Mint egy ribanc, aki faszra vágyik úgy térdepeltél neki.-nevettem kissé akárhogy fájt. Ezekre a mondatokra erősebben rámarkolt a torkomra.

-Diana!-hallottam a háttérből egy fiú hangot mire az említett is kezdett engedni szorításából.

Levegő után kapkodva a hang irányába néztem a szemem sarkából mikor egy fiú jelent meg. Szőkésbarna haja és fekete szemei voltak. Úgy egy fejjel lehetett nagyobb a lánynál. Piros, fekete kockásing volt rajta és egy fekete nadrág.

-Ajj, de soha nem szórakozgatok! Olyan nehéz lenne megengedni, hogy, megkínozzak egy régi ismerőst?-húzódott a lány szája egy gonosz kis mosolyra.

-Igen. Tudod, hogy akkor búcsút vehetünk a szabadságtól..

-Tudom..-morogta.

-Viszont amit nem tudnak az ugyebár nem szokott fájni.-jött elő egy kis mosoly és így kilátszottak hegyes fogai.

Hm, tuti Deláni is ilyen fogakat akarna.. Könnyű lenne velük marcangolni. Bár jobban belegondolva elég neki azok a karmok is..-gondoltam bele és egyből kirázott a hideg tőle.

-Diana..-sóhajtotta a fiú.

-Olyan ünneprontó vagy tudtad?-keresztbe tett kézzel néztek egymásra majd a másik is hozzám jött és ketten néztek.

A lányon a gyűlöletet meg a bosszút láttam a fiún meg.. Nem láttam semmit. Próbáltam a szemeiből kiolvasni a dolgokat, de az se ment, amin meg is lepődtem.

-Mit akartok, ha nem kínozni raboltatok el?-tettem fel a nagy kérdést.

-Én kínozni akartalak, de lehet ő majd teapartizik veled..-morogta a lány.

-Diana fejezd be..

Ezek hogy nem ölték meg egymást eddig??-futott át az agyamon, a gondolat, amin kicsit elmosolyodtam.

-Te meg mit mosolyogsz?!-förmedt rám a lány és a nyakamhoz kapott egyből, amit nagy erővel szorítani kezdett.

-Diana engedd már el!-ragadta meg a lány kezeit a társa és próbálta leszedni azokat, de a lány túlságosan is eltökélt volt, hogy megfojtson.

Éreztem, ahogy a tüdöm levegőért kiált. Tudtam, ha nem fog perceken belül elengedni, akkor itt végzem ezen a vaságyon. Lassan elsötétült mindent és olyan jó meleg érzés töltött meg. Hallottam egy férfi meg egy nő hangját, de nem tudtam kivenni, hogy mit beszélhettek.

Mikor magamhoz tértem csak egy valakit láttam, meg aki nem más volt mint Jimmy. Kicsi boldogságot is láttam a megkönnyebbülés mellett a szemeiben, ami miatt meg is lepődtem.

-Hála az égnek, hogy nem ölt meg..-sóhajtotta majd leült az ágy melletti székre, amit hozott magának. Mivel kérdőn néztem rá így észrevehetette hogy nem értem az egészet így folytatta.

-Akik el akartak fogatni téged azok nem örülnének, ha idő előtt meghalnál csak ugye, ahogy láttad Diana nem igen akarta betartani ezt..-mondta mire csak unottan tudtam nézni miközben belül csak eszen járt az agyam, hogy ki is az, aki engem akar..

-És gondolom, nem mondod el, hogy ki is akar engem..-sóhajtottam.

-Hogy te milyen okos vagy.. Na de mentem majd jön Diana tovább szórakoztatni.-mondta majd hátat fordított és elment a nagy sötétben.

Mért érzem, hogy még nagyon meg fogom ezt szívni??? Nem maradhatok itt tovább!

Megfeszítem a karjaimat és teljes erőbedobással húzni kezdtem az anyagot majd egy hosszú próbálkozás után meghallottam a felszabadító nyikorgást és azt gondoktam már, hogy végre megszabadulhatok, de meghallottam Diana hátborzongató nevetését és lassan megláttam az alakját kirajzolódni a sötétben.

-Na, na..-mozgatta jobbra-balra az ujját. -Nem szép dolog megszökni..

-Te nem vagy normális..

-Na de Mich.. Ilyet nem mondunk egy lánynak..-mondta majd elővett egy kést, amin ugyanaz a jel volt, ami rajtam is van.

Hirtelen bevillan mikor kicsiként belém akarták égetni.

~Ugyan Michael nem fog fájni.

~Ha igazi démon vagy akkor kibírod!-megindultak felém a tüzes vassal, aminek a végén csak a mostani tetkóm fele volt rajta.

Az eddigi élményeim hatására féltem akkor is a tűztől így hátrálni kezdtem majd pedig a falat megéreztem a hátamnál. Gyorsan körbe néztem, de zsákutca. Közeledtek felém majd mikor odaértek hozzám ketten lefogtak és a falhoz szorítottak, míg a harmadik a vasat a mellkasomra nyomta.

Felordítok fájdalmasan az emlék miatt mire Diana nagyot néz.

Kapkodom a levegőt mintha nem kapnék eleget miközben az egész testem remeg és folyik rólam a víz.

-Diana?!-nyikordul meg az ajtó majd megjelenik Jimmy aki odafut a lányhoz és végignéz rajta.

-Mi történt? Nem te kínoztad?

-Neki kezdtem volna, de ez lefagyott majd ordítani kezdett..-mondja mérgesen mire Jimmy rám tekint.

-Inkább hagyjuk most.. Ilyennek még nem láttam egy démont se. Úgy is jönnek az angyalok majd és elintézik.-mondta majd megfogta a lány kezét és elindultak kifele magamra hagyva ebben a sötét és üres szobában..