17 évvel később..

Szevasztok Michael vagyok és ahelyett, hogy apám nyomdokaiba lépek most egy rohadt kollégium felé tartó kocsiba ülök épp. Hogy mért is? Anyámék kitalálták, hogy mielőtt elsajátítok mindent az uralkodáshoz szövetségesek is kellenek.. Azokat meg hol találok? Egy redvás iskolában.. A legközelebbi iskola pedig az embereknél van. Bár az legalább nem emberi hisz oda megy minden természetfeletti.. Na de várjunk.. Nem elég hogy anyám előállt ezzel a „remek" ötlettel, de a barátnője is Ashley is helyeselte! Két nő ellen pedig meg apám se olyan hülye hogy szembe száll velük.. Pláne hogy Ashley  épp terhes.. Jó életbe hány gyerek lesz?! Na mindegy.. A kollégiumba való út igen unalmas volt és hosszas is. Legszívesebben kiszálltam volna és elrepülök oda a cuccaimmal, de megmondták, ha le bukok, az emberek előtt azt az életbe nem fogom elfelejteni akkora verést kapok.. Egyszer volt egy alkalmam, de azt se felejtem.. A pokol legmélyebb bugyraiban nem épp jó egy fél évet eltölteni pláne ha a fél évet emberi időlben számoljuk.. Azóta is megmaradt az a seb, amit ott szereztem.

2 és fél óra múlva..

Végre! Végre ideértünk és nem kell ezt az idegesítő agyhalottat hallgatnom!! Ez számomra igen egyenlő a megváltással. Meg se várva hogy reagáljon, hogy kéne a költséget kérni bedobtam hozzá a pénzt és futottam is a csomagokkal el tőle. Beérve a kollégium kapuján azt se tudtam merre menjek hisz volt, aki szanaszét szédelgett, volt aki repült és volt aki jó diák létére sorba állt.. Na, én tuti nem állok.. Míg szétnéztem odajött hozzám egy őszhajú hapsi, akinek a kezében egy irattartó volt rajta pedig pár papír amire nyomtatottan voltak írva a dolgok.

-Név?

-Attól függ ki maga..

-Az, aki beosztja magukat. Tanulhatna egy kis modort fiatalúr.

-Ja persze.. Előbb ölöm meg magát..-mondtam flegmán mire csak felhúzta az orrát.

-Név?-ismételte meg magát.

-Michael Weyland.. Jobb, ha hozzászokik, hogy hallani fogja..

-Na, majd meglatjuk.. Rendben akkor a maga szobája a.. 3. emeleten van 304-es.

-Rendben nagypapi csá!-mondtam majd azzal a lendülettel már sietősre is vettem az utat. Felérve megkerestem a szobámat, ami a folyosó végén helyezkedett el. Az ajtónál megálltam és IMÁTKOZTAM hogy csaj legyen a szobatársam és ne olyan angyali legyen. Benyitva a szobába csak egy táskával és szanaszét dobált melltartókkal találkoztam.

Na, most vagy meghallgattak és csaj lesz vagy egy kurva nagy buzi. Csaj legyen PLS!

-Ki az?-szólal meg egy angyali hang a fürdőből. Ezaz!

-Eh, a szobatársad?-dobom le a cuccom.

-Az a Michael?

-Nem baszod a nénikéd..

-Szóval, ja..-hallom a víz elzárását majd lépteket. Nyitódik az ajtó és egy lány jelenik meg egy festett szőke hajú lány egy száll törülközőben, ami épphogy nem esik le róla. Lehajol felvenni a ruháit a földről és a törülköző kicsinysége miatt meglátom, hogy mit is rejt a törülköző. Szinte falom a látványt.

-Ha nem veszed le a szemed ez lesz az utolsó napod az életedben!-magamhoz térek és elnézek.

-Honnan veszed, hogy néztelek?

-Csak tipp, de ezek szerint tényleg leskelődtél.-nyúl bele a táskájába ahol mit látok meg?! Egy angyali fegyvert, ami számomra egyenlő a halállal. Na, bazd..

-Te angyal vagy?

-Igen. Baj hogy nem csinálhatsz fel olyan könnyen amennyire tervezted?

-Mi? Én nem is.. Na, jó inkább zúzok csá.-kelek fel és elindulok kifele. Egyből amint kilépek, az ajtón egy gyerek nekem jön. Jobban megnézve nem is bánom meg hogy egymásba mentünk.

-Michael?

-Siena? De rég láttalak. Bár addig volt örömöm..

-Az érzés kölcsönös.. Mit keresel itt?

-Faterék elküldtek ide, hogy barátkozzak..

-Te barátkozni? Előbb esnek démonok a mennyből.-nevetett.

-Igenis fogok, és akkor majd elkapom a grabancod te korcs..

-Na, azt megnézem..-morogta majd bekopogott. Mi ez meg az angyalka ismerik egymást?? Kinyitódott az ajtó és bement.

-Ch..-mentem tovább és őszintén hogy mi a véleményem erről az egész barátkozósdiról? Anyám meg a barátnője megbolondultak.. Apám meg kiállhatna magáért és nem pedig félni tőlük.. Mire itt végzek, addigra már rég uralkodnék! Az ebédlőbe érve csak egy szőkés srác volt, de az is telózott így gondoltam, hogy leszarom őt és elmegyek, de amint meghallottam a nevem megálltam. Szétnéztem, hogy honnan hallom, de senki sem volt a közelben kivéve azt a gyereket. Az a gyerek pedig nem volt sehonnan ismerős így furcsa volt, hogy tudja a nevem.

-Ki vagy?

-Valaki, aki nem hagyja, hogy bántsd a húgát. Perverz állat.

-Attól függ ki a húgod.

-Elizabeth Frost.

-Aha. Biztos igazad van.. Én menten csá..-mentem volna, de elkapta a kezem.

-Ugye nem gondoltad, hogy egy démont csak úgy hagyok szabadon járkálni?-és itt volt az a pillanat mikor kibuggyantak hófehér szárnyai és a bőrömet megmarta az érintése. Sziszegve elkaptam a kezem.

-De. Bár úgy látom, inkább leszel pincsikutya..-elindultam az udvarra vagy már mit tudom merre de el innen! A kis fehérszárnyú pincsike meg persze jött is utánam.

Az előtérbe érve megcsapott egy ismerős érzés, amit nem hittem volna, hogy itt találkozok pont ezzel. Megálltam és szétnéztem. A szemem megakadt egy kék hajú lányon, akinek épp olyan volt a szárnya, mint nekem. Ezt nem hiszem el.. Odamentem a lányhoz és leszarva hogy épp mással beszél magam felé fordítottam.

-Te meg mit keresel itt?

-Ugyan Michael nem örülsz, hogy láthatsz?-játszotta meg magát, azaz tett úgy, mint egy kisangyal.. Utálom mikor ilyen..

-Ugyan Deláni. Inkább válaszolj a kérdésemre.

-Utánad jöttem mikor meghallottam, hogy idejössz.

-Ennek testvéred se fog örülni. Pláne a szüleid.. Komolyan mindig bajba akarsz keverni? Mi ez nálad valami fogadalom?-fogtam a fejem és próbáltam lenyugodni hisz nem az az első cél, hogy itt szinte mindenki előtt megmutassam magam pláne az első napon.. Hu, ez a lány.. Egyrészt olyan típus, akivel tényleg élvezet lenni, de néha olyan hülye tud lenni, hogy az már nekem idegesítő..

-Ugyan tudom, hogy örülsz nekem.-ölelt meg. Sóhajtva vissza öleltem, mert valljuk be hiányzott azért.. Mindig velem volt mióta tudom az eszem.

-Jó tényleg örülök, de tedd el a szárnyaid, mert itt annyi angyal van, mint égen a csillag.-söpörtem ki szeméből a haját. Na, igen nem mondtam volna? Mellette elvesztem az eszem és néha én is olyan vagyok, mint azok fent.

-Rendben, de te meg cserébe térj észhez és ne nyálaskodj.-eltüntette szárnyait.

-Rendben „anya"-nevettem.

-Amúgy elég szar ötlet volt, de kösz hogy nem hagysz egyedül szenvedni.

-Ki ez démonka?-szólalt meg az a srác a hátam mögül, aki követett. Morogva felé fordultam. Utálom, ha valaki bele pofázik az olyanba, amihez semmi köze.

-Valaki..?-tettem úgy mintha ez olyan egyértelmű lett volna mintha a fejére írták volna ezt.

-Halljam..

-Mi közöd van hozzá egyáltalán?

-Az hogy te vagy az ördög kölke és nem igen jó hír, ha egy társad is van itt. Elég bajt hoznál te is..-teszi keresztbe kezeit.

-Nos, akkor bocs, de sok baj lesz. Na, zúztunk. Ja és ne kövess.-néztem vissza rá és gondolom lángolt is kicsit a szemem, mert láttam kicsit megijedt. Megfogtam Deláni kezét majd mentünk valamerre.

-Úgy látszik már megtaláltad az első ellenséged. Társat szereztél?

-Most komolyan csak ez a téma jut eszedbe?

-Michael, apád mától vár, hogy visszatérj. Szerintem igyekezz.

-Deláni elég. Ha ide küldött, akkor maradok, kicsit had lássa mit tett, hogy bele egyezett anyám parancsába.

-Egyre jobban hasonlítasz apádra.-nevette el magát.

-Ezt bóknak vegyem?-beérünk a koleszoknak az elzárt kertjébe. (igen egy főkert van, és az határolja el a két kollégiumot majd azok között pedig az iskola található)

-Szerintem, ja. Apád végül is maga az ördög. Neked pedig ez a célod.

-Igaz.

-Na és van, aki már tetszik? Vagy még mindig olyan, vagy aki az egy estésekkel van?

-Sok a kérdés Deláni.. Amúgy ugyan. Mikor változtam én valaha is jó irányba.

-Igaz.. De egyszer neked is kell valaki.

-Egyszer.-emeltem ki ezt az egy szót.-De az is kitudja mikor lesz. Talán, majd ha kijárom ezt a szar iskolát.

Nos itt is lenne az első rész.
Ha szeretnétek hogy hosszabb részek legyenek akkor szóljatok.