Monoton hangon berregve közelítettem a kanállal az óvszer nélküli szex eredményének szájához. Még szerencse, hogy van farkam – hátul. Így nem szükséges letennem a kontrollert, míg megetetem a csimotát. Az egyetlen gond, hogy neki is van, és előszeretettel veri ki az enyémből a bébikanalat. Ezúttal is így történt, egy paca répás szósz landolt a földön, míg a kis sátán fattya vidáman kacagott rajta.

Lucille szerint hasonlít rám, szerintem meg jobban hasonlít egy pokolkancához, már, ha azt vesszük, mennyit szarik. Nem győzöm kiszedni őt a fosból! Tegnap pedig pofán hugyozott, mert képtelen megvárni a kis fütyköse, hogy ráhajtsam a pelenkát. Hihetetlen! Egészen elképesztő, mennyire macerás foglalkozni vele. Megcsinálni sokkal könnyebb volt, élvezetesebb is, bár ez nem feltétlen igaz. Cuki ez a kis izé, bár egyikünk sem tudja, miféle lény lesz belőle. Egy biztos: tőlem örökölte a farkát!

– Most nézd meg, mit csináltál! – háborogtam, miközben leraktam a kontrollert, hiszen Lucifer általában előszeretettel lökött bele a lávába, ahogy most is, míg a trutyit bámultam. Kinyiffantam, szóval akkor szánhatok két percet a gyereknevelésre. Az anyám szerint neveletlen, Lucifer szerint visszataszító, szerintem meg édi-bédi. A fater meg általában sunyin figyeli minden mozzanatom, amikor találkozunk, mióta kiderültek a pokoli bűneim. Kedvesség, empátia, meg hasonló förtelmes tettek. Ő leginkább Adam miatt aggódott, nehogy véletlenül az imént felsorolt problémák egyikébe essen.

Egyébként nem tudom, mi a vértengerért akarta Lucille, hogy ez legyen a neve. Eléggé gúnyolódós, de végül is, nekem aztán mindegy, hogyan nevezzük papíron. Gondoltam, ha már olyan brutál véres módon kinyomta magából, hadd legyen az, amit ő szeretne. Azt hittem, letépi közben a kezem, de végül megmaradt, csak párszor tört el a karom.

– Szerinted ez vicces, kisegér? Édes kis patkány vagy! – fordítottam magammal szembe, mire erőszakos gügyögésbe kezdett. Már most visszabeszél. Nem tudom, mi lesz velem később. Lehet, célszerű volna csúnya, rémisztő démonná változnom, de ki képes ilyesmire, mikor ez a kölyök kivillantja a két szem kis fogát, és úgy vigyorog rám? Mondom én, hogy egy aranyos kis patkánybaba. Csak két foga van, egyelőre, de azzal is mocskos nagyot harap. Talán az anyjától örökölte a vérmérsékletét.

– Dex, a fiam nem egy rágcsáló! – repült felém nagy sebességgel egy papucs. Lehajoltam, így megmaradt a nyakam feletti rész, amit egyesek csak fejnek csúfolnak.

– Fagyika, már ezerszer elmondtam, hogy a két foga miatt nevezem így! – háborogtam, majd ránéztem a dühös asszonyra. Oké, nem lobog tűz a szemében, bár lehet, le kéne hűtsem kicsit. Egy hideg zuhany nem árthat, hogy megnyugodjon.

– Nem érdekel! – kiáltotta, így az elhatározás már meg is született. Pokoli kínok alá vetem, ha úgy viselkedik, mint egy menstruáló nő. Mondjuk lehet, épp ez a baja. Sebaj, sosem tántorított el néhány csepp vér.

Lassan emelkedtem fel, beraktam a gyerekem ebbe a szörnyű babakarámba, ami nagyjából arra volt jó, hogy rácsimpaszkodjon a kis farkával a fára, és lógjon, mint egy vihogó maki. Talán öt percig nem esik baja. Odatettem mellé egy macit, aminek hiányzott a szeme meg a fél lába. A fater szerint egészséges, ha ilyen tárgyak vannak a közelében, nehogy eltunyuljon. Jó, hogy nem egy kenyérvágó kést ad a kezébe, bár minden bizonnyal elszórakozna vele. Ha mást nem, Belfegor négy szeme közé bökné, én pedig nem sajnálnám.

Lucille előtt termettem, és a térde alá nyúlva felkaptam. A vállamra dobtam, mintha egy zsák pokolkanca abrak lenne, azonban a feleségem – ördögien hivatalos, nem? – erőszakosan csapkodta a hátam. Azt hittem, kitépi a gerincem, mire leraktam a kádba. Kék szeme szikrákat szórt felém, pici száját összeszorította, így a képébe röhögtem. Tudtam, hogy nem fog bántani, még, ha szexi, szárnyas ördögfajzattá változik sem.

A zuhanyzófej után nyúltam, sebtében nyitottam meg a csapot, és egyenesen a vergődő frufrus képbe nyomtam a vizet, egészen addig, amíg végül feladta a küzdelmet. A végtagjai elernyedtek, aztán kisöpört egy vizes, fekete tincset az arcából.

– Letépem a farkad! – fenyegetett morgolódva. Rávigyorogtam, és csatlakoztam a mókához. Bemásztam a kádba, a kis hisztigép felé hajolva mértem végig a kerek melléhez ragadt pólót.

– Melyiket? – vontam elő a hátsót. Szemérmetlen módon húztam végig az álla alján.

– Még nem döntöttem el – zihált, az ajka elnyílt.

– Tudod, mire gondoltam? – incselkedtem vele tovább. – Nem kéne a kisegér mellé egy copfos patkánylány?

– Nem! – vágta rá. – És ne hívd...

– Tudom, hogy igazából aranyosnak tartod – kulcsoltam a farkam a bokájára, és lejjebb húztam a kádban.

– Nem igaz – bizonytalanodott el rögvest.

– Többször nem tudsz már átverni – súgtam az ajkára, mire kék íriszének színét átvették a mardosó, narancssárga lángok. – Ezzel sem, bébi!

– Akkor csókolj már meg, faszfej! – A csajom nem habozott, lerántott magához, a tarkómra szorított kézzel kényszerített bele a csókjába, de nem bántam, cserébe ledugtam a nyelvem a torkán, ha már ennyire kis tüzes. Ja, meg basznivaló és kerek seggű.

– Megjártam miattad a poklok poklát – mormoltam, amikor elkezdte lehúzni a pólómat. Oké, segítettem neki, nyilván belefér egy gyors menet, de életünk végéig vádolni fogom. Bejön neki.

– Mármint tényleg? – szűkült össze forrongó szeme.

– Nem viccelek – húzódott hamis mosolyra a szám, majd zabolátlanul birtokba vettem az övét, nehogy elfelejtse, miféle emouront választott. A legszörnyűbbet, aki sosem telik be egy falattal, mert számára az egész pizza kell és még annál is több. 

VÉGE

○•○•○

Húha! El sem hiszem, hogy vége, de vége. Nos, szóval, vége. 

Nem tudom, mit írhatnék, mert mindig olyan furcsa érzés befejezni egy történetet, amit az ember lelkesen ír, mégis van egy határ, amikor úgy érezzük, ha folytatjuk, elveszti azt a varázst, amit az eddigiek nyújtottak. 

Köszönöm mindenkinek, aki eljutott idáig, iszonyatosan hálás vagyok minden egyes olvasásért, csillagért, kommentért! Nem gondoltam, hogy bárkit érdekelni fog ez a kis könnyed, humorosnak szánt történet, de több mint elégedett vagyok, mert úgy érzem, ezzel sikerült valami olyat írnom, amivel feldobhattam pár ember napját és végtére is ez számít. Szeretek mosolyt csalni az emberek arcára, és ha ezzel olykor sikerült, akkor más nem is számít. :) 

Érdekességek: 

○ Dex a kutyámról kapta a nevét, akit történetesen Dexnek hívnak. :D

○ Ez a könnyed kis történet a Beginning of the end című könyvem eredeti ötlete, ami aztán átalakult, de gondoltam, megírhatom ilyen formában, ha már ott volt. :D Ha bírod a démonos sztorikat, akár belenézhetsz abba is, bár inkább egy hónap múlva tedd meg, mire újraírtam az egészet, hátha nem sorvadnak el a sorok a kusza mondatoktól és a névelők hiányától. 

○ Ez az első történet, ami 40K szó alatt írtam, összesen 23374 szó, ami megdöbbentően furcsa érzés. Sosem tudtam rövid lenni, és most mégis sikerült, ami fura, de jó érzés. 

○ A könyv 4 hónapig íródott, majdnem kereken, mert január elsején tettem ki az első részt. 

Több nem jut eszembe :D

Még egyszer köszönöm, hogy elolvastad és támogattál! ♥