A buli lelohadt, mint egy megduzzadt farok a negyedik menet után. Már megint kibaszott nagy csend lett. A fater levegőt sem vett inkább, csak szuggerálta a frufrus ördögfiókát, én meg álltam, és töprengve figyeltem az elém tárult különösen izgalmas jelenetet. Elképesztő, mi minden történhet egy nap leforgása alatt! Mondjuk lassan ideje volna enni valamit, ha már nem gyilkolnak meg. Vajon ez eldőlt már? Mert számomra nem volt nyilvánvaló az eddigiek alapján.

– Az életemért esedezem! – nyögte Belfegor, mire Lucille rántott rajta egyet, és kétszer beleverte a fejét a padlóba. Magasztos lávatenger! Miféle élet vár rám? Az én buta kobakom is belebassza a falba, ha nem masszírozom meg a lábát? Ó, pokoli világ jön! Még a tégla is berepedt!

– Az elsőt azért kaptad, mert lenéztél – morgolódott a lány, miközben eleresztette az apám –, a másodikat Dex miatt és szórakozásból is!

– Amennyiben kitomboltad magad, és nem tervezed kioltani Belfegor életét, az lesz a legjobb, ha a tárgyra térünk – vetette át Lucifer a jobb lábát a balon. – Mikor tartjuk az esküvőt?

– Tessék? – szaladt ki a számon.

– Tessék? – ült fel a fater is, és megnyomkodta a megszorongatott torkát.

– Ki kell tűzni a dátumot! – jelentette ki szigorúan, vörös szeme vészjóslóan villant felém. – Van talán ellenvetésed, Dex?

– Nincs! Természetesen már nagyon... várom! – ráztam a fejem szaporán. – Én már megkértem a kezét korábban is...

– Mit csináltál? – Lucifer egy tizedmásodperc leforgása alatt ért elém. Elkapta a torkom, erősen fonta rá az ujjait, körme alatt kiserkent a vérem. Nem igazán kaptam levegőt, így sejtettem, eljött a halál.

– Apa! – Lucille egy óriásit csapott a sátán engem fojtogató karjára, mire az ördög rásandított. Arca vörösségbe borult, és egyszerűen lehajított a földre, mintha csak egy szottyos mosogatórongy volnék. Immáron ketten pihengettünk a padlón a faterral karöltve. Családi, gyilkolós, mókás, vidám délután, imádom! Nem lenne gond a fojtogatással, de akkor már inkább szex közben, máshol nem túl izgató.

– Nem hiszem el! – sipákolt a frufrus, szárnyával lágyakat körözve a levegőben. – Hogy vesz feleségül, ha megölöd?

– Sehogy, ha lávát öntök a torkába, mielőtt megtehetné! – sziszegte vérszomjas pillantásokkal bombázva engem.

– Apuci – váltott fagyika hirtelen hangnemet, miközben incselkedve megérintette az apja karját –, kérlek, ne bántsd őt! Nagyon szomorú leszek – görbült sírásra az ajka, míg a sátáni angyalka formája egyszeriben köddé vált. – Tudod, milyen sokáig vártam rá! Ne vedd el tőlem!

Lucifer felém sandított, majd vett egy nagy levegőt.

– Ria! – szólt mélyen, csontig hatolóan. – Hozass ide foglyokat! Le kell vezessem a feszültséget némi gyilkolással!

– Ez ráér! – dobbantott egyet Lucille. – Inkább szerezz valakit, aki rávarrja a pokolviolákat a ruhámra! Aztán ráérsz öldökölni! Azt hittem, ez egy szép nap lesz, erre nekiállsz bántalmazni a fiút, akit végre valahára megtaláltam? Normális vagy, apa?

Kezdett körvonalazódni, hogy ki is a főnök itt igazából, ugyanis az ördög az égnek emelte a szemét, újabb fáradt sóhajt hallatott, aztán Riára szegezte vérvörös íriszét.

– Hozass semourosokat, akik intézik a lányom kéréseit! Fogj be pár emouront, akik képesek kivéreztetni néhány semmirekellőt a börtönből. Valamivel ki kell fessük ezt a termet! Nekem a vörös megfelel!

– Esetleg kenhetnénk a földre egy szívet, amibe beleállunk, amíg összeadsz minket! – vetette fel a fagyis lányka, aki... a feleségem... lesz? Ó, magasságos lávatenger! Mibe keveredtem? Legalább a csaj valóban basznivaló, kerek seggű, de emellett akaratos és érzékeny. Mondjuk a szex jó vele. Remélem, nem kényszerítenek apró, csintalan, angyal-emouron-ember keverékek nemzésére. Habár ezt átgondolhattam volna előbb, hiszen óvszert nem igazán volt nálam a napokban. Na, mindegy! Az anyám biztos örülni fog, ha nagymama lesz, Lucifer pedig kap egy újabb indokot a gyilkosságra.

– Legyen így! – törődött bele a sátán. Visszarogyott a trónjára, és a legfosatósabb nézésével illetett engem. – A pokol legmélyebb bugyrára, keljetek már fel onnan! Nem wellnes szállodában vagytok, ahol kényetek, kedvetek szerint fetrenghettek! Gyerünk, Belfegor! Indulj, hozz pár lelket, akiket megkínozhatunk az esküvő alkalmából! Tisztelni kell a hagyományokat!

– Máris! – ugrott fel a fater, aztán kirobbant az ajtón. Majdnem megforgattam a szemem. Szánalmas.

Én is talpra kecmeregtem, letörölgettem a rám tapadt vért, aztán folytattam az álldogálást. Mit tegyek? Várom, hogy végre kajáljunk!

– Na, mit szólsz ehhez? – szökkent elém Lucille, és megragadta a kezem. – Meglepődtél, igaz?

– Egy kicsit – ismertem el –, de megfelel, mármint minden vágyam megházasodni! – mentettem a menthetőt.

– Örülök neki! – mosolygott rám indokolatlanul lelkesen. – Apa – fordult felé –, arra gondoltam, játszhatnátok együtt egy kis GTA-t, hátha megtaláljátok a közös hangot!

– Én Minecraftra gondoltam – válaszolt az ördög. – Belelöklek a legmélyebb szakadékba, ahol felfalnak a zombik vagy felperzsel a láva! – mordult rám barátságtalanul.

– Hogyne! – mentem bele ebbe is. – Máris... megvásárolom a játékot, aztán... éhen halok a kedvedért, ha... az megfelel. Önként halok meg, nyilván! Mindent az... apósért?

– Undorító! – vágta rá dühösen, utána felpattant, és megiramodott a kijárat felé. – Megnézem, merre jár Ria! Addig is, várjatok itt!

A sátán tiplizett, így kettesben maradtunk. Lucille ismét nekem szentelte a figyelmét, azaz megint elém állt, és az ajkát rágcsálva bámulni kezdett.

– Jól átvertél, fagyika – jegyeztem meg halkan. – Nem számítottam rá.

– Sajnálom – ragadta meg az alkarom. – Nem vagyok ilyen, amilyennek most láttál! Vagyis részben igen, viszont igazából az vagyok, akit megismertél.

– Akkor nem vered a fejem a falba, ha elfelejtek tejet vásárolni a boltban? – méregettem az arcát.

– Dehogy – tiltakozott rögvest –, nem szeretem az erőszakot, Dex. Kivéve, ha szükséges. Az apád baját még párszor lehet, el kell lássam, de, hát...

– És akkor már áruld el, melyik farkammal fogtalak meg? – hajoltam felé, mire halkan felkuncogott.

– A hátsóval, cukinak tartom – vigyorodott el szélesen. – Az első is kiváló, de a hátsó... az pokolian bejön.

– Tehát nem halok meg – vontam le a következtetést –, cserébe feleségül kell vegyelek.

– Igen – ugrott egyet előttem. – Nem csodálatos? Amúgy is többször megkérted már a kezem!

– Ja, valóban – helyeseltem vehemensen, miközben igyekeztem nem elterelődni, hogy minden kérdésem feltehessem. – Na, de fagyis lány, azt mondd el, ki az anyád? Ki az a nő, akivel találkoztam?

– Őszintén? – hunyorgott rám. – Lefizettük, ahogy a hittérítőt is. Sam pedig igazából a féltestvérem.

– Mi? – kérdeztem vissza. – A féltestvéred? Ő Lucifer fia?

– Nem, az anyánk közös.

– Tehát az anyád egy... démon? – találgattam, ugyanis nem tudtam elképzelni, ki a franc lehet az az őrült, aki összefeszik a sátánnal, aztán megelli a pulyáját.

– A pokol egyetlen hercegnője – mondta büszkén, a szemöldököm pedig frankón felszaladt.

– Azt hittem, csak hat hercege van, akik közvetlen Lucifer alatt szolgálnak... – motyogtam bizonytalanul. A fater sosem emlegette, hogy lenne köztük egy csaj, állandóan csak Mammonra panaszkodott. Meg Asmodeusról szövegelt sokat, mikor elorozta előle az egyik lelket.

– Hat hercege, egy hercegnője – javított ki. – Belfegor és a torkosság, Asmodeus és a bujaság, Mammon és a kapzsiság, Abaddon és a lustaság, Belzebub és az irigység, Sathanus és a harag, végül pedig Lilith és a csábítás.

– Ó! – kamilláztam, mint bárány a platós teherautóra, amin vaskos szalmabálákat szállítanak. – Hol van az anyád?

– Gondolom embereket csábít el – rántott vállat. – Utoljára tavaly láttam, amikor kitaláltuk apával a próbát. Jó ötletnek tartotta, majd írok neki üzit, hogy jöjjön el az esküvőre!

– Szuper, alig várom, hogy megismerjem!

– És én mikor találkozhatok az anyukáddal? – hozta fel várakozva. – Mindig is el akartam utazni Ausztráliába!

– Tudsz esetleg portál nélkül közlekedni? – érdeklődtem izgatottan, figyelmen kívül hagyva a gúnyos megjegyzését a hazugságommal kapcsolatban. – Amint letudtuk a dolgokat, elviszlek hozzá! Nagyon jó szalámis pizzát tud sütni, és fagyi is van otthon! – Kellően rápörögtem már a kajára! Éhen halok, basszus!

– Tudok – húzódott egy huncut mosolyra az ajka.

– Hihetetlen! – sóhajtottam. – És képes voltál befeküdni velem a pad alá?

– Mindent a férjemért! – simította a mellkasomra a tenyerét. – Sokat vártam rád, emuizé!

– Miért nem Tindereztél? – kérdeztem grimaszolva. – Az egyszerűbb lett volna, fagyika.

– Így izgalmasabb volt! – rántott vállat. – Szeretem a vad dolgokat!

– Tényleg? – tudakoltam kacéran, miközben sunyiban előhúztam a farkam, óvatosan a derekára csavartam, és közelebb rántottam magamhoz. Megfogtam az arcát, aztán jól lesmároltam. Átdugtam a nyelvem a szájába, szégyentelenül taperoltam le a bomba seggét az apja tróntermének kellős közepén. De mit számít, mikor én vagyok az első emouron, aki túlélte a feladatát, ráadásul beházasodik a sátán családjába?

A megoldás egyértelmű, ha eddig nem figyeltél volna: keresd meg a csajt, hívd el sétálni a pokolba, kergesd meg, költözz be hozzá, vigasztald, törődj, dörgöld hozzá az összes létező farkad, aztán ne akadj ki, amikor kiderül, hogy végig ő hazudott neked. Ez a tuti taktika! Én mondom, nekem bárki elhiheti, mert bejött.

Egy furcsa, meglepően ismerős dallam csendült fel. Nem teljesen vágtam le, honnan jött, mert eléggé lekötött Lucille seggének markolászása, de az biztosan ismeri mindenki az AC/DC – Highway to Hell című számát. Nos, esküszöm, az összes általam látott pokolkanca turhára, pokolsünre és lávafolyamra, még a pokolbéli, lógóheréjű tehénre is, de halál biztosan megszólalt ez az elcsépelt rockzene. Talán a fejemben? 

Mindegy is! Most smárolnom kell, ebben pedig nem zavarnak a hangok. Aztán jöhet a pizza! 

○•○•○

Sziasztok!

Ez lett volna az utolsó fejezet! A következőben egy Epilógust olvashattok, illetve ezen kívül szeretnék majd írni még 1-2 kiegészítő novellát a későbbiekben. 

Szóval, ne felejtsetek továbbmenni az epilógusra! :)