– Felelj a kérdésemre! – emelte meg a hangját a sátán, mire tehetetlenül széttártam a karom.

– Tényleg nem tudom! – válaszoltam ugyanolyan értetlenül, amilyen az elmúlt pár percben voltam. Továbbra sem értettem, mi a tetves turbán történt két perc leforgása alatt. Vagyis... átbasztak, mert... kellett Lucille-nak egy... mi is? Nem tudom. Egy szolga? Egy csicska? Egy... táskahordó? Szakács? Nem, az biztosan nem. Esetleg... kertész? Sosem értettem a virágokhoz. Akkor talán én leszek a lábtartója.

– Ne kapd fel a vizet, apuci! – szólt közbe Lucille. – Ne bántsd őt, nem érdemli meg!

– Akkor áruld el te, angyalkám, mit látsz ebben az undorító, félig ember söpredékben? – mért végig fintorogva, majd a lányára emelte vérvörös íriszét. – Talán... jól tud hazudni? Lopni? Embereket ölni? Mit tudott felmutatni?

– Sok mindent, amit az előtte érkezők nem – válaszolta a frufrus, miközben megindult felém. – Kitartó. Erőszakos, de nem durván, csak kellő mértékben. Emellett eltökélt, figyelmes, sokszor kedves, legfőbbképp szórakoztató. Jobban ismeri a GTA-t, mint előtte bárki! – A lány mellém ért, majd a vállamra tette a tenyerét. – Végül, de nem utolsó sorban, empatikus.

Ó, sistergő tarisznyarák! Ha eddig nem haltam meg, most fogok! A fagyis kislány elintézte nekem, hogy az apja nyársra húzzon! Empatikus? Kedves? Pokoli bűnök! Még szerencse, hogy nem meséltem el neki az adakozást! Ó, megperzselt disznószárny!

– Tessék? – hangsúlyozta ki Lucifer az „s" betűket, majd karmos kezét a szíve felé húzta. – Empatikus? Figyelmes? Kedves? Ez egyszerűen visszataszító!

– Nem! – állt le vele vitatkozni Lucille. – Az előzőek mind végtelenül erőszakosak voltak, unalmasak! Mind megfutamodott, egyik sem volt türelmes! Még arra sem vették a fáradtságot, hogy megvigasztaljanak, magyarázatot adjanak! Nem! Egyik sem figyelt rám! Nem véletlenül halottak, apa! Dex aranyos!

– Jaj, fagyika – mormoltam az orrom alatt, és reméltem, senki sem hallotta. Aranyos? Innen már ő sem ment meg.

– Úgy teszek, mintha ezt sosem hallottam volna – húzta végig az ujját kecses szarván. – Jobban érdekel, mi lett a megfélemlített hittérítővel. Legalább azt meggyilkoltad, emouron?

– Én... nem, de Fuckingkillerpro999-et igen! – hoztam fel, hátha ez ment meg a biztos haláltól.

– Igen! – paskolta meg a felkarom Lucille. – Ő az első, akinek sikerült!

– Tudom – emelte meg az állát az ördög, majd sértődötten oldalra fordította a fejét. – Legalább ezerszer elképzeltem, ahogy kicsavarom a fattyú torkod, Dexter! Most is nehezen állom meg, de a lányom ragaszkodik hozzád. Nem okozhatok neki csalódást, így ezúttal visszafogom az indulataim, pedig nagyon szívesen megnyúználak. Lassan fejteném le a bőröd, egy centis csíkokban, miközben te ordítanál! – dörrent rám legmélyebb hangján, vörös szeme vészjóslóan villant a terem fáklyavilágításával együtt. – Ha még egyszer, meg mersz gyilkolni, akár csak egy online játékban is, amíg éppen oldalra nézek egy kivégzés erejéig, gondolkodás nélkül húzlak fel a palotám falára! Értetted, emouron?

– Tényleg szükség van erre? – forgatta a szemét Lucille. – A te nevetséges ötleted volt a játék! Viseld büszkén a vereséget, apa!

Az ajtó kicsapódott, és megérkezett a fater Ria oldalán, így a kedves kis családi csevejt későbbre kellett halasztani. Az öreg megállt mellettem, míg a frufrus visszasétált az apukája mellé.

– Hívattál, Lucifer! – hajolt meg jó talpnyalóhoz híven Belfegor. – Mi lesz a fiam sorsa?

– Kiállta a próbát! – közölte röviden.

– Miféle próbát? Elhozta a lányt, azt látom – pillantott rám mind a négy szemével.

Régen sokat nevettem rajta, mert kettő a helyén van, míg a maradék a homloka két oldalán, mint valami kancsal kaméleonnak. Végtelenül humoros. Szerencsés vagyok, hogy csak a farka kettéágazását örököltem tőle. Bediliznék, ha egyszerre ennyi felé kellene bámulnom. Amúgy durva, mert a pupillája ilyenkor égkék, vízszintes csíkká szűkül, körülötte meg minden fekete. Én nem tudom, mi jött be ezen az anyámnak, de áldásom rá, hiszen valahogy megcsináltak. Gondolom, míg alatta feküdt, nem változott át. Azért a pokolban illik démonként császkálni, ha már herceg. Nem hordhat emberi álarcot, még a végén pletyka születik belőle, az pedig... halált von maga után, vagy mi. Bár, én már nem tudom, miféle alvilági pókerjátszma zajlik itt. Totál összezavarodtam, mióta kiderült, hogy a fagyis lány végig tudott mindenről.

Egyébként meg... A fater nem tudott erről? Mi a tehéntőgy? Hogy az alvilági kormos sünbe lehetséges ez?

– Nos – köszörülte meg a torkát Lucifer –, Lucille társat keresett magának. Természetesen nem hagyhattam, hogy bármilyen normális, kedves, aranyos – hangsúlyozta ki a förtelmes szavakat – rátegye a mocskos ujjait a lányomra, így úgy határoztam, döntsön ő, és egészen addig küldünk számára megfelelőnek tűnő jelölteket, amíg az egyikkel ide nem ér. Belfegor, a fiadnak sikerült, azonban egyértelműen halált érdemelne. Az egyetlen lányom szerint empatikus! – üvöltötte, mire összerándultam. – Kedves! Megértő! Figyelmes!

– Dexter? – Négy szem bámult rám döbbenten. Vagyis... összesen nyolc, mert Riának és Lucifernek is van kettő. Lucille jobbára földet térképezte fel.

– Én...

– Megrontottak? – ragadta meg a vállam az apám. Karmait belemélyesztette a bőrömbe. – Mi lett veled, fiam? Kedves? Empatikus? Elment a józan eszed?

– Nekem pont ez tetszik benne – szólt közbe a frufrus. – Megtennétek, hogy nem bántjátok? Belfegor, vedd le róla a kezed! Így sem álltam messze tőle, hogy felnyársaljalak, amikor hívatlanul beállítottál!

– Nagyuram, a lányod elég apró – eresztett, és Lucifer felé fordulva folytatta –, mégis mivel tervez felnyársalni?

– Ne becsüld alá! – morrant rá a sátán.

Lucille sértődötten emelte meg az állát. Azt hiszem, a fater kellően a lelkébe tiport. Reméltem, nem sírni tervez, mert azt továbbra sem bírom. Elképzelhető, hogy én is vele fogok bömbölni, ha rázendít, mert lassan szívműtétet kell végrehajtani rajtam, annyira hevesen ver.

A fejét oldalra döntve meredt az apámra, aki immáron csak fagyikát kémlelte. Minden olyan gyorsan történt, hogy alig bírtam követni. Lucille angyali arca eltorzult a méregtől, íriszének kékjét átvette a tűz. Szinte láttam, ahogy lángok lobbannak benne, amikor a semmiből narancssárga színt öltött fel a teljes pupillája és tulajdonképpen az egész szemgolyója. A hátából szárnyak nőttek, de olyan totál, brutál menők, mint a filmekben! Nem csoffadt denevérszárnyak, hanem frankón tollak, selymesnek látszó, csini, vörösesfekete tollak. A kis homlokának két oldalából felfelé ívelő, szögegyenes szarvak bukkantak elő. Megemelték fekete frufrujának két szélét. Egyébként egész szexi.

Egy másodperc alatt került a fater elé, és elkapta a hájas torkát. A lendülettől Belfegor hanyatt esett, mind a négy szeme kidülledt, amint tudatosult benne, hogy ez a picike, ártatlannak tűnő kislány beledöngölte a földbe. Mozdulni sem mert, még a farkát is behúzta, baszki!

Véres pohártartó! A csaj nem tököl! Akkor ezért hűtötte le magát állandóan fagyival? Lehet, a hittérítővel kellett volna mennem. Mit kezdek én vele? Ő mit akar kezdeni velem? Meg kellene térnem. Elragadott a sátán lánya! Ez rosszabb, mintha az ördög tenné meg! 

○•○•○

Sziasztok!

Ezen kívül, még egy fejezet vár ránk és egy epilógus. :)

Köszönöm mindenkinek, aki velem tartott eddig is! <3