Pokolkanca takonyba áztatott, turhás csilis bab! Maradjunk annyiban, hogy az elmúlt egy és fél napban többet járt a farkam, mint a kezem a klaviatúrán. Fuckinkillerpro999 röhöghet a markába, én meg írhatom a végrendeletem.

Hogy miért? Röviden: megkettyintettem vagy tizenkétszer a főnök lányát. Hosszan? Ugyan már! A mocskos részletek, mi? Na, jó, legyen! Adok egy kis betekintést, ha ennyire kéritek! Végtére is, emouron vagyok, és mi, emouronok, szeretünk szexelni.

Ott kezdődött ez az egész, hogy a frufrus rámarkolt a farkamra, mármint a hátsóra. Ettől felállt az első, az agyam meg kicserélődött szintén az elsővel, és egészen eddig a pillanatig úgy is maradt. Átállt amolyan együnk és dugjunk állapotba. Nem, mintha a fagyis lány ellenkezett volna, benne volt a buliban!

Neki megfelelt a fal mentén, így elegendőnek bizonyult lejjebb tornázni a gatyáinkat, és már mehetett is az adok-kapok. Nem túl romantikus egy falhoz szegezve megpakolni a csajokat, de talán itt nem ez volt a cél. Mélyen elmerültem benne, mondhatni tövig, ő meg sóhajtozott, mint teherautó-sofőr a dugóban. Ekkor már tudtam, hogy ennyivel nem fogom beérni. Telhetetlen lény vagyok, de tehetek én róla, hogy félig démonnak születtem? Hiába mentegetném magam, felesleges.

A folyosós incidens nem nyúlt hosszúra, ráadásul Lucille félt, hogy beállítanak a papok – akik azóta sem jöttek, de a garbós faszi sem –, így viszonylag hamar letudtuk. Természetesen a lány szégyenlősködött egy sort utána: úgy tett, mintha ez kínos volna, de abban a percben, amikor a falhoz szegezve csókoltam, magabiztosan tépte a hajam és dörgölte a csípőjét, mint egy kiscica. Vagy dögös nagymacska? Hm...

Ezt nem ismételtük meg, a folyosó unalmas helyszín. Sokkal izgatóbb a konyhaasztal! Már pár napja elképzeltem, ahogy felrakom oda, és megdöngetem, de amikor ez megtörtént, sokkal durvább élménynek bizonyult, mint eleve hittem, hogy lesz. A csaj teljesen kihúzódott az elejére, a feneke fele majdnem lelógott, így ismét mélyre áshattam, és remek alkalmam nyílt a kerek, szexi melleivel való játszadozásra, míg ő már megint a kettéágazómmal foglalatoskodott. Kezdtem rájönni, hogy igazából bejön neki. Lucille szereti a farkaim. Legalábbis a hangos nyögéseiből erre a következtetésre jutottam.

Ez az elmélet akkor kapott tanúbizonyságot, amikor tegnap lefeküdt aludni. Gondoltam, míg ő szunyál, addig kinyiffantom az ősellenségünk: Fuckinkillerpro999-et. Nem sikerült, hiszen a szemem sarkából láttam, hogy felém fordulva fekszik, és bámul. Igyekeztem nem ránézni, hátha mégis az alvást választaná, végül elbuktam, amikor megkérdezte: „Nem fekszel ide mellém? Megfoghatom megint?"

A fekvés nem túlzás. Egyenesen ráfeküdtem. Ágyban csinálni szintén nem túl szórakoztató, kivéve, ha a bula tízből tízes, és Lucille tízből hatszázhatvanhatos.

Oké, ez csak három példa a tizenkettőből, de bőven elég, ha annyiban maradunk, jártunk a nappaliban, a fürdőszobában – a kanapén négyszer –, és megtudtam, hogy van egy kamra is. Egyedül az anyja hálójában nem vágtam gerincre, de ennek érzelmi oka van. Nem vagyok én szörnyeteg!

Most meg itt ültem ezen a kényelmetlen forgószéken, kielégülve, cserébe rossz kedvűen, és a demonportal.hell oldalt vizslattam. Három óra múlva nyílik a portál, szóval ennyi idő alatt kellene leszámolnom a GTA-s ellenséggel, megírnom életem utolsó levelét, és felhívnom az anyám.

Mivel Lucille még nagyban horkolt, úgy döntöttem, anyával kezdem, így kimasíroztam az indokolatlanul kicsi konyhába, és ott rogytam le a székre. Egy másodpercig elmerengtem a hűtő felé, mert egy kajálást is be kellene iktatni, mielőtt lemetszik a végtagjaim, és felkötnek a farkamnál fogva a kastély oldalára. Pizzát akarok! A véres pokolba is! Szalámis pizzát!

Sóhajtozva kezdeményeztem a hívást. Kellően kiborított, ami rám várt ma, de így jár, aki megpakolja a sátán basznivaló, kerek bulájú és jó csöcsű lányát. Legalább az utolsó napjaim jól teltek.

– Azt hittem, sosem hívsz fel! – vette fel az anyám. – Halálra aggódtam magam!

– Elfoglalt voltam, de... ma lemegyünk a pokolba – válaszoltam unottan.

– Utána hazajössz, igaz?

– Persze, nem kell aggódnod! – hazudtam, ahogy kell. – Minden rendben lesz! Hamar letudom!

– Jaj, de jó! – lelkesedett fel, én meg csak a számat húztam. A véres lávatengerbe bele! – Holnap akkor otthonról dolgozom, és sütök neked valamit!

– Köszi – mormoltam. Nem vehettem el a kedvét, és jobb is lesz, ha otthon szembesül a halálhíremmel, mint a munkahelyén, ahol mások is látják. – Akkor holnap, anya! És... hálás vagyok... mindenért.

– Minden rendben? – kérdezte azonnal, máris gyanakvóvá vált a hangja. Vérben áztatott törmelékhegyek! Egy megtestesült barom vagyok!

– Igen! Tökéletesen! Minden csodálatos! – vágtam ki magam a szituból. – Nem tartalak fel, dolgozz csak!

– De... – Kinyomtam. Kinyomtam, hátha nem kezd kérdezősködni. Ha elkezdi, ő nyer, és a végén elsírom neki, micsoda szerencsétlen agyhalott vagyok. Erre viszont nincs szükség.

Dühösen ugrottam fel, ezt tetézte a tehetetlenségem, így kemény elhatározások, némi csapkodás és hisztizés közepette tértem vissza a frufrushoz. Odaültem a gép elé, és már izzítottam is a játékot. Ő még mindig szunyókált, de hagyhattam neki még egy órácskát, mielőtt közlöm, ideje buszmegállók padja alá bujdosni.

A monitor felé hajoltam, görnyedve kerestem Fuckinkillerpro999-et. Egy épület tetején láttam meg az átkozott fattyat, így rögtön behúzódtam egy betonkerítés mögé, és elővettem az RPG-t. Hevesen dobogó szívvel kukucskáltam ki. Úgy látszott, egyhelyben áll, nem mozdult.

Felé céloztam a fegyveremmel, idegesen tartottam az egeret, konkrétan két kézzel, nehogy megcsússzon. Közben előhúztam a farkam, és a billentyűzen megfelelő gombjaira helyeztem a végét, hogy azonnal futhassak, amennyiben szükséges.

Meghúztam a ravaszt, a rakéta fénysebességgel szelte át a levegőt. Szájtátva fixíroztam, becsapódik-e, aztán megtörtént. Én Dex, az alvilág legnagyobb nyomoréka, megöltem Fuckinkillerpro999-et!

– Fagyika! – üvöltöttem teli torokból, miközben csapkodtam a képernyőkép készítésére alkalmas gombot. Szegény lány felugrott az ágyból, azt se tudta, mi a csápos krumplibogár történik, de már talpon is volt.

– Mi az? Itt vannak a papok? – szorította a mellkasára a tenyerét, és levegő után kapkodva pislogott felém.

– Nem! – löktem el magam az asztaltól. – Kinyírtam, bébi! Megöltem Fuckinkillerpro999-et!

– Micsoda? – lépett egyet felém.

– Igen! – ragadtam karon, odahúztam a szék elé, és leültettem rá. – Látod? Ott írja, hogy kinyiffant!

– Ezek szerint tényleg nincs más választásom, mint veled menni ma – dőlt hátra némileg meglepetten, majd folytatta. – Legközelebb ne ordíts! Nagyon megijedtem! Azt hittem, eljöttek értünk a hívők, és meg akarnak locsolni szentelt vízzel!

– Kinéztem egyszer az ablakon, és nem álltak kint vasvillákkal – vigyorogtam rá, és végre egy kicsit elfelejtettem, hogy pár órán belül, kivéreztetve fogok feküdni egy cella alján. Sebaj! Életem utolsó másodpercei kellemesen telnek! Mi kellhet még egy emouronnak, akinek egyébként is a korai halál lenne a sorsa? Egy szalámis pizza, de azt beiktatjuk a buszmegállóba sétálás közben. Végül is, egész kellemeset éltem! Jöjjön a halál! 

○•○•○

Sziasztok! 

Csodás hírem van! A következő fejezetben lemegyünk a pokolba! :D