Még sosem utasítottam vissza nő csókját, és ezúttal sem alakult másképp. Úgy döntöttem, ha a kis csajnak smárolni támadt kedve, hát akkor csináljuk! Így is, úgy is lávában fogok fürödni, amiért késlekedem, és váratom a főnököt, szóval plusz egy baklövés elfért a pokolian hosszú listámon. A heréim eltávolítását nem fogom annyira élvezni, mint ezt a csókot, de legalább az utolsó pár napom kellemesen telhet. Tulajdonképpen nekem már így is megfelel, hiszen valószínűleg a nagyfőnök amúgy sem engedett volna el. Akkor meg mi tart vissza tőle, hogy revansot vegyek, és megdugjam a lányát?

Förtelmes gondolatok, amik lázadást vonnak maguk után, mégis titkon tetszett. Főleg azért, mert a frufrus kimondottan jól használta a száját, és ahhoz képest, hogy utál, durván rám mászott. Nem tudtam, mi okozta ezt a pálfordulást, de bejött, mert a csaj basznivaló, kerekseggű és durván puha a szája. Minden bizonnyal valami drága kencével ápolgatja. Rémlik a Balenciaga mellett valami kenőcsöket árusító bolt...

A hátsó farkam inkább behúztam, az elsőt már nem sikerült ennyire magabiztosan kontrollálni, de az más tészta. Jobb lesz, ha hagyjuk is, mielőtt elfajul a helyzet. Nem vághatom gerincre, mikor így is totál ki van akadva. Még a végén zokogásba törne ki, én meg vele csinálnám.

Lucille lassan felfalt. Nem, mintha bántam volna, de tényleg úgy látszott, nem fog leállni, így összeszedtem magam, mielőtt tényleg felpakolom a konyhaasztalra, és elszakadtam tőle.

– Sajnálom! – tett hátrébb egy lépést, amint észbe kapott. A mellkasa szaporán emelkedett fel és le, a mellével egyetemben, ami ördögi módon vonzotta a figyelmem, de próbáltam a szemébe nézni több-kevesebb sikerrel. Meghámozott kancarépa! Ez a csaj kikészít engem!

– Én nem – rántottam meg a vállam. – Más esetben már nem sok ruha lenne rajtad.

– Más... esetben? – pislogott rám elég rémülten, majd lesütötte a szemét.

– Ja, igen, meg egyébként is csapnivaló emouron vagyok – magyaráztam neki –, mivel nem szokásom elkeseredett, szomorú lányokat az ágyba cipelni, szóval... jó csaj vagy, de nem akarlak kihasználni.

– Félsz, hogy az állítólagos apám... kinyiffant? – kérdezte a homlokát ráncolva.

– Valószínűleg amúgy is ez lesz a sorsom, úgyhogy nem – feleltem elgondolkodva. – Az előbb már átgondoltam az életem, és arra jutottam, amit már te is emlegettél, hogy akár lázadhatnék is, de nem visz rá a lélek, ahogy az ártatlan, lelkileg megrogyott lányok megdugására sem. Szánalmas vagyok! Remélem, nem hallgatózik odakint a faterom, mert akkor ő fog kiforgatni a bőrömből.

– Tehát alapvetően nem normálisan vagy normális – vonta le a következtetést, mire oldalra döntöttem a fejem. Nem teljesen értettem, mi a fenéről hadovál, de úgy tettem, mintha egyetértenék, így bólogatni kezdtem. Talán, ha osztom a véleményét, nem fakad újra sírva.

– Aha – reflektáltam kimondottan hihetően.

– Nem értem egyébként – ereszkedett le a székre, míg én ott álltam előtte lecövekelve, és azon dolgoztam, hogy lekonyuljon a meredező partvisnyelem.

– Mit is?

– Félig valamiféle démon vagy. Ebből kiindulva, nem kéne gonosznak lenned?

– És neked? – dobtam vissza a labdát.

– Én nem ismerem ezt a világot, de te igen, mégsem fektettél meg, pedig... azt hiszem, nem lett volna nehéz dolgod.

– Ne mondj már ilyeneket! – fújtam ki a levegőt, miközben egy termetes kancaturhára gondoltam, hátha végre lelankad a kispajtás.

– Én csak azt nem értem, miért kell – hangsúlyozta ki a szót – elvégezned a feladatot, amit valaki kiszabott neked.

– Azért fagyika, mert szar döntést hoztam – rogytam le vele szemben, a másik székre. Nem terveztem kiselőadást tartani erről, de Lucille addig sem bőgött, számomra meg annyira elkeserítő ez a téma, hogy instant lelankadt tőle a farkam.

– Miért? Te akartad ezt?

– Mondjuk úgy, hogy az apám terelt ebbe az irányba, míg az anyám azért kampányolt, hogy húzzak egyetemre – meséltem a sanyarú sorsom. Ennél még egy útszéli árva sztorija is izgalmasabb, de ha ez eltereli a figyelmét az anyjáról, már mindketten nyertünk.

– Fejtsd ki! – dőlt hátra, és elkényelmesedett.

– Azon ritka esetek közé tartoztam, akik dönthettek, mert Belfegor, az apám, a pokol hat hercegének egyike. Vagyis... jobban belegondolva talán sosem volt más választásom, mivel túl nagy volt a befolyás, de én azt hittem, van, ami valahol megnyugtató, nem? – töprengtem, bár utáltam ilyen komoly topikokat feszegetni, hiszen idegesítő és lényegtelen. – Röviden annyi, hogy leérettségiztem, aztán a fater lecipelt a pokolba, bevezetett egy terembe, ahol rohadt sötét volt. Aztán az apád a semmiből előttem termett, a vörös szeme világított, én meg azon agyaltam, hogy itt fossam össze magam, vagy ráér otthon. Végül az utóbbi történt, mert nem harapta le tőből a fejem, helyette körbevezetett, miután elmagyarázta a szarvával kapcsolatos meglátásait.

– Ez érdekes – mormolta. – Van tovább?

– Minden emouron máskor kerül be a rendszerbe, vannak, akik sokkal fiatalabban, így nekik korábban kezdődik meg a kiképzésük. Mindenki egy alaprangot kap, amiről az évek során feljebb lehet jutni. Van egy bizonyos ranglétra, aminek a legtetején Lucifer áll. Vannak szintlépők, és a múltkorin értem el ezt, ahol most vagyok.

– És te akkor most milyen szinten vagy? Rablódémon?

– Nem – nevettem fel. Egész mulatságos kérdés. – Felderítő vagyok, ezért kaptam nehezebb feladatot. Lényegében ennyi, de akár mondhattam volna nemet is az elején, mégsem tettem, szóval itt vagyunk.

– De még megteheted – támaszkodott az asztalra. – Ha nem félsz tőlük, miért csinálod?

– A faterod azt mondta, ha elviszlek, akkor elenged engem, bár kételkedem benne.

– Mégis oda akarsz rángatni! – háborodott fel rögvest. – Mi értelme?

– Ez a feladatom, sajnálom – válaszoltam nyugodtan. – Nem én hozom a döntéseket. Már sokszor mondtam, de csak egy csicska vagyok. Egy senki és kész!

– Ez borzalmas! – méltatlankodott. – Egyenesen szörnyű!

– Lehet, de most már fejezzük be a lelkizést, fagyis lány! – szuggeráltam az arcát, és reménykedtem benne, hogy nem most zendít rá újból a bömbölésre. – Inkább meséld el, miért csókoltál meg!

– Pillanatnyi elmezavarom volt – fonta össze a karját, és duzzogásba fordult.

Nem feleltem, viszont felvontam a szemöldököm, és sunyiban leeresztettem a hátsó farkam az asztal alá. Igaz, nincs kétméteres kobrám, de szerencsére ez a bútor sem széles, így könnyűszerrel Lucille bokájára csavarhattam.

A csaj szeme kitágult, majd jelentőségteljesen lenézett, utána vissza rám, és küldött felém egy igazán lesújtó pillantást. Elvigyorodtam, majd eleresztettem a lábát, felhúztam a farkam az asztal fölé, és játékosan megböktem vele a vállát.

Mindenre számítottam, csak arra nem, hogy a kis sátán fattya rámarkol a végére, és ránt rajta egyet. Nyüszítettem egy sort, mert az őrült asszony majdnem letépte a helyéről, aztán felugrottam, de a jajgatásomra ő is. Ijedtnek bizonyult, én meg bosszúszomjasnak, így gondolkodás nélkül lendítettem a bokája felé a „lompost".

Szerencsétlen annyira beszart, hogy sarkon fordulás helyett a padlón kötött ki. Taknyolt egy hatalmasat, mivel megcsúszott a talpa a kövön. Elterült, mint egy jól megpakolt nutellás gofrin a szottyadó tejszínhab, és csodálkozva, nagyra tágult szemmel pislogni kezdett.

Önkéntelenül röhögtem el magam, majd felé nyújtottam a tenyerem, hogy felkanalazzam onnan. Lucille elfogadta a jobbom, azonban, amint a kezünk összeért, és rákulcsoltja ujjait az enyémekre, ismét rántott egyet rajtam. Már megint naivan bedőltem neki, de ő jobban rábaszott, mert telibe ráborultam az aprócska kis testére, amiben ezerszer több erő lakozott, mint valaha képzelni mertem volna.

Megtámaszkodtam a füle mellett, és figyelmeztetően meglobogtattam a farkam a feje felett.

– Jól megcsináltad! – hárította rám az összes felelősséget.

– Szerintem meg csak meg akartad fogni a farkam – villantottam felé egy újabb széles mosolyt, mire a csaj szeme összeszűkült, és a haja felett lebegő kettéágazómra fogott. – Ha nem ereszted, flörtnek veszem!

– Dex...ter? – A vészjóslóan felcsendülő hangra, szinte megfagyott az ereimben a vér. Lucille megmerevedett alattam, már válaszra sem futotta tőle, míg én lassan, kimérten megemeltem a fejem, hogy szembenézhessek a biztos halállal, és Belfegor szigorú, éjsötét tekintetével. 

○•○•○

Sziasztok!
Remélem, tetszett a lelkizés és Dex farkának romantikus lengedezése. :D

Köszönöm mindenkinek, aki velem tart! :)