₪ Naskei ₪

Mély levegőt vettem és becsuktam a könyvet. Odakint hét ágra sütött a nap, így kinyitottam az ablakot. A szellő játszadozni kezdett a függönnyel. Még mindig a királyal való beszélgetés járt a fejemben. Már nagyon gyenge volt. Ígéretet tettem, hogy vigyázok a lányára. Ám mondott még valamit, ami furcsa volt. "Vigyázz a lányomra, hogy egy nap visszatérjen a trónra." Nem értettem, miért kellene visszatérnie. Hisz Gresna mindig is itt élt, elmondása szerint pedig sosem tudott volna távol élni a palotától. De talán, az apja csak fáradt volt és emiatt félrebeszélt.

Már lassan 2 éve kezdett el romlani az állapota. Nem sokkal azután, hogy idejöttem. Hosszú idő telt el. De Gresnaba az első pillanattól szerelmes voltam. Hisz ki ne lett volna? Gyönyörű hercegnő volt, olyan amilyen kellett. Miatta képes voltam megszeretni az uralkodással járó dolgokat is. Pedig ez még apámnak és a bátyámnak sem sikerült. Az elkövetkezendő három nap viszont már csak az esküvői előkészületekkel telt. Nem volt időm a papírmunkára, ahogy olvasni sem. Ez utóbbira egyre kevesebb időm maradt, pedig nagyon szerettem. Tudtam, ha feleségül veszem a hercegnőt minden megváltozik. Szerettem második herceg lenni. De a sors mást akart, így királlyá kellett válnom. Így azok a múltbeli történetek, melyekről hallottam a könyveim által felfedezetlenül maradtak. De így is sokmindent tudtam már. Még olyan helyeket is ismertem, amiket sosem láttam. Talán nem is fogok. Eleinte kissé fájó szívvel mondtam le erről. Ám mostmár ideje volt az esküvőmre és a feladataimra koncentrálnom.

Novus repült felém a folyosón, majd megtelepedett a vállamon. A hófehér bagoly volt a jobbkezem rengeteg mindenben segitett.

Egyetlen dolgot kivéve. Bármit akartam küldeni vele Gresnanak nem volt hajlandó segiteni. Nem kedvelte a hercegnőt, de nem is mondta el miért. Én pedig nem firtattam, bár nehezteltem rá kissé emiatt.

-A hercegnőhöz megyek.

-'Akkor én itt megvárlak.' -hallottam meg a hangját a fejemben és átszállt az ajtónálló vállára.

Megint sóhajtottam és bekopogtam az ajtón.

-Szabad! -szólt ki a hercegnő. -Oh, Naskei hol voltál? Egész nap nem is láttalak! -sietett elém mosolyogva. Sötétszürke hajában virágok voltak tűzve, körülötte pedig pillangói repkedtek serényen.

-Hercegnő. -hajoltam meg.

-Ugyan, hányszor mondjam, hogy hagyd már ezt. -ragadta meg a kezem és húzott az ágy szélére. -Sikerült beszélned apámmal?

-Igen. Arra kért vigyázzak rád. -ám úgy döntöttem, a furcsa részletről nem szólok.

-Az áldott lelke. Nagyon rosszul volt?

-Igen eléggé.

Most Gresna sóhajtott fel.

-Bárcsak segithetnék neki valahogy.

-Te mindent megtettél érte. -szorítottam meg kissé a kezét. Ő pedig egy halván hálás mosolyt küldött felém. Majd kezével végigsimított arcomon, mire a szívem heves dobogással válaszolt. Ám még volt dolgom.

-Mennem kell.

-Máris? Biztos nem maradhatsz egy kicsit?

-Jó lenne. De még intézkednem kell az esküvő miatt. De ne aggódj. Onnantól fogva csak a tiéd leszek. -csókoltam kézen.

₪ Ephea ₪

Alig vártam, hogy elinduljunk haza. A nap gyorsan eltelt pakolással és Keru felkészítésével. A pókok is izgatottak voltak. Sezitet le se lehetett csapni, úgy futkosott ide-oda.

-Igazán megnyugodhatnátok. Csak Sezit jön velem. Nem tudunk mind menni. Akkor könnyedén lebuknánk. -szavaimat felháborodás követte.

-'Elég már! Hiszen mindannyiunknak az a fontos, hogy Ephea biztonságban legyen, nem igaz?' -veszekedett Sezit.

-'Te könnyen beszélsz, hisz vinni akar! És ha mégis baja esik?' -kiabálták a többiek.

-Nem lesz semmi bajom, de ha mégis Sezit is, és én is tudlak titeket értesíteni. Emellett Keru és Edrein sem véletlen jön velem. -feleltem nekik nyugodtan.

-Máris kitört a lázadás? Még jó, hogy én csak Keru hangját hallom. -szólalt meg mögöttem hirtelen Edrein.

-Igen. -nevettem. -De ha távol lennék tőlük, én se hallanám őket. Ám az a jó hogy ők hallanak minket, akár így, akár úgy.

-Az biztos. És az is, hogy nekem tuti az agyamra mennének.

-Ugyan. Te is tudod, hogy jó érzés ha törödnek veled.

Láttam ahogy fekete hajú barátom az ajkába harap, hogy visszafogjon valami gonosz megjegyzést. Tudta, hogy nem jó, ha magára haragítja a pókokat hiszen csípéseik különböző mellékhatásokkal járt. Sezité például altató volt, de egy két olyan is volt, melyek halált okoztak. Őket sosem uszítottam még emberre, esetleg állatot vadásztattam velük, hogy segítsek Edreinnek az élelemszerzésben.

Elkészültem. Mindent elpakoltam, amire csak szükség volt. A faluban leadtunk két szarvasbikát és azokért elég jó összeget kaptunk. Így volt pénzünk szállásra is, meg élelemre.

Máanap kora reggel már a főváros felett repültünk Keru hátán és azon kívül le is szátunk, nehogy az íjászok betolakodónak nézzenek. Lassan sétáltunk a város felé. Az őrök a kapunál beengedtek egy hamis kereskedőjelvény felmutatása miatt, amit elég drágán vettünk még az előző faluban. Szerencsére nem tűnt fel nekik, hogy hamis. A városban nagy volt a sürgés, forgás. Mindenütt mintha ünnepre készültek volna.

Néhány plakát felragasztva jelezte a közelgő esküvőt. Mikor elolvastam, nem hittem a szememnek. Szóval a nővérem miatt volt az egész. Zhartid második hercegének a menyasszonya volt. Azonnal eszembe jutott a szőke kócos haj és a borostyán szempár. Mikor kicsik voltunk láttam egyszer. De az nagyon régen volt, ő pedig biztos voltam benne, hogy ha meglát, se emlékezne rám.

-Találtam szállást, egy kis fogadóban. -jelent meg a tömegben Edrein, míg én a gondolataimba feledkeztem.

-Rendben. Menjünk.

A fogadó nyugodt volt. A nap már nyugodni készült. A gondolataim, a következő napnál jártak. Látni fogom apámat és Gresnat. És a kastélyt. Szörnyen hiányzott, de türelemmel vártam...