*Peti*

Csak egy szokásos három órás próbának indult, amiből rendszerint igazi "próbálás" úgy mondjuk egy óra. Pakoltuk össze a holmikat, hiszen végeztünk.

-Akkor holnap ugyanekkor?-kérdezte Giorgio. Mindnyájan bólintottunk, vagy hümmögtünk válaszként.-Hú, de elcsendesedtetek.-nevetett.

-Elfáradtunk.-feleltem, majd ásítottam is egyet. Barni is felröhögött.

-Ne aggodalmaskodj, kedves Péter, hazaviszlek, rendben?

-Megköszönném. 

Még eltettem egy kottát, majd kinyitottam az ajtót. Magam elé engedtem a többieket, akik azzal a lendülettel el is húztak. Barni még visszaszaladt egy kulcsért.

-Na itt vagyok.

Kiléptem én is, mire a hűvös, késő esti levegő megcsapta az arcomat. Kellemesen felfrissített. Beszálltunk az autóba. Benyomtam a rádiót, és egész út alatt némán ültem. Kis híján elaludtam, de akkor egy hideg kéz ért az enyémhez. 

-Be ne aludj.

-Rajta vagyok.-elmosolyodtam.

Még volt egy pár utca, gyakorlatilag öt percen belül hazaérhettem volna...

*Barni*

-Na, ide is ért-kezdtem, de megláttam, hogy elaludt. Kedves és ártatlan tekintete mosolyt csalt az arcomra. Tudtam, hogy így nem vihetem a lakására. Visszakötöttem magam, és pillanatokkal később már az én házam előtt parkoltam. Lassan felébresztettem, majd mintha alva kezdett volna járni. Nem beszélt, néma csendben a vállamra támaszkodott, én pedig felsegítettem a lépcsőkön. Ruhástól az ágyamra dobtam, de csak óvatosan, be ne üsse valamijét. A takarót ráterítettem, és egy másikat kerestem. Mellébújtam, és én magam is betakaróztam. 

-Jó éjt.-súgtam, majd egy puszit nyomtam a homlokára. Halványan elmosolyodott. Engem is hamar elnyomott az álom. Lágy érintésre ébredtem. Peti az arcomat simogatta.

-Jó reggelt. Kész a reggeli.

Megdörzsöltem a szememet, és lassan kikászálódtam a meleg ágyikóból. Lehuppantam az asztalhoz, ahol már szemben ült velem Péter, és a tojásrántottát majszolta. Kortyolt egyet a kávéjából, majd felnevetett.

-Tudod, hogy mennyire befostam? Fogalmam sem volt hol vagyok. 

Elmosolyodtam.

-Gondoltam örülnél, ha veled maradnék.

-Örülök is.

Folytattuk az evést, ugyanúgy néma csendben. 

-Baszki.-kapta a fejét a falióra felé.-Hét perc múlva próba.

Majdnem félrenyeltem a teát. Felálltam, és magamra kaptam pár ruhát. Petinek is adtam egy pólót, majd a kocsimba pattantunk. Tíz perces késéssel, de megérkeztünk.

-Na, hihetetlen!-ámult Giorgio.-Még élnek!

Meglöktem a vállát.

-Fogd be.

Gúnyosan vigyorra húzódott a szája.

-Milyen volt ez éjszaka, srácok?

-Azt mondtam fog be!-nevettem. A többiek is mosolyogtak, Peti azonban feltűnően kényelmetlenül kezdte érezni magát. 

Elkezdtünk zenélni, próbáltunk valami újjal előállni, de semmi ötletünk nem volt. 

-Kell az új szám, egy így már nem járja. 

-Ja.-bólintottam.-Nincs téma. Mi az, ami a fiatalságot manapság érdekli?

-Drogok, pia.-vágta rá Zsombi.

Valami iszonyatosan borzalmas számot összedobtunk.

-Hát, ez kurva szar.-állapította meg Peti. Mindenki helyeselt.

-Na jó, holnap ugyanekkor. Már négy órája próbálunk. Álmodjatok meg valami zseniális szöveget, mert abba is hagyhatjuk a karriert, ha nem megy.

-Sziasztok.-lépett ki Giorgio.-Maradtok?

-Egy kicsit.-mondtam. Peti a falnak támaszkodott. Nagyon agyalni kezdett.

-Miről írjunk? Nem fér semmi az agyamba.

Összeszorította a szemét, és a halántékát kezdte masszírozni. 

-Majd kitaláljuk, nyugi. 

Kinyújtottam a kezem, ő pedig megfogta. Kéz a kézben kisétáltunk a kocsihoz.

-Jössz megint hozzám?-kérdeztem, majd megcsörrent a mobilom. Giorgio neve villant fel a képernyőn. Elhúztam a kis zöld telefon ikont.

-Heló?

-Sziasztok, jöttök piálni? Peti ott van még, ugye?

-Igen, itt van. És szerintem megyünk.

-Gyertek fel hozzám, a többiek már itt csöveznek.

-Tíz perc.-mondtam, és kinyomtam a hívást. Elmondtam Petinek, hogy hova menjünk, és mintha kissé megnyugodott volna. Sokat stresszel mindig, amikor már kéne az új szám, de semmi eredeti ötletünk nincs. Bekopogtunk, mire az ajtó kinyílt. A kissé ittas Bálint egy üveg sörrel állt előttünk.

-Á, sziasztok. Ki kéri?-nyújtotta felénk a zöld palackot. Összenéztünk, majd Peti kitépte a kezéből, és megitta az egészet.

-Ki kell kapcsolnom az agyam, megőrülök.-magyarázta.

Bementünk, és leültünk a többiekhez a kanapéra. Közel egy óra múlva kellemetlen kérdések kezdtek előjönni.

-És te, Barnabás, jó barátom. Mi van veled? Mármint. Veled, meg Péterrel?

Nagyot nyeltem.

-Mi lenne?

-Ugyan már, együtt jártok haza, együtt alszotok, szinte együtt laktok! Mi... ez?

-Csak barátok vagyunk.

*Peti*

Lesütöttem a szememet. Rosszul esett, hogy így hívta. Ez nem az. Sokkal de sokkal több van emögött.

-Kimegyek levegőzni.-mondtam, és lementem a panel elé. Néztem a holdat. Már majdnem teljes kör volt, egy két nap lehetett a teliholdig. Egy kéz csusszant a vállamra. Odakaptam a fejem. Barni mosolyogva állt mögöttem. Hátulról átölelt.

-Hülye barmok.-súgta, mire felnevettem. Nem is zavart, hogy megkérdezték. Inkább az zavart, hogy azt mondta, csak barátok vagyunk. Mindketten tudjuk, ez több annál. Nyomott egy puszit a nyakamra, amitől kirázott a hideg. 

-Visszamegyünk?

-Én maradok egy kicsit, nagyon fáj a fejem.-hazudtam annak reményében, hogy így itt hagy.

-Ez esetben nem hagylak egyedül.

Leült a panelház lépcsőjére, én pedig mellé.

-Szép az ég.-dünnyögte.

-Valóban.

A keze lassan a combomra kúszott, és azon belül is a kezemre. Megfogtam.

-Hazudtál.

-Mikor?

-Nem vagyunk csak barátok.

-Jó, de ezt ők is tudják.

-El kell mondanunk nekik.

-Peti, nyugi! Nincsen mit! Nincs köztünk semmi!

Mélyen a szemébe néztem. A szabad kezemmel megfogtam az arcát, és megcsókoltam. A hideg ismét kirázott, és az oly sok éve szundító lepkék életre keltek a hasamban. Elengedte a kezem, és lassan a hajamhoz vezette, majd a jéghideg ujjaival beletúrt. Elmosolyodtam, és közelebb húzódtam. Egyre hevesebben csókolt, én pedig egyre jobban vigyorogtam.

-Ne örülj ennyire.-dünnyögte.

Lassan elváltunk egymástól, majd a szemébe néztem. Kis idő után próbáltam megint felé hajolni, de akkor kinyílt az ajtó. Egy halálosan részeg Attila dalolászva lépett ki rajta.

-Giorgio! Giorgio, nézd!-kiáltotta. Magunk sem értettük, mi a baja. Az olasz barátunk gyorsan kirohant.-Csókolóznak!

-Dehogy csókolóznak! Menj haza, tiszta részeg vagy!

Ati makacsul nézett minket, majd elindult a buszmegálló felé. Giorgio még mindig mögöttünk állt.

-Mi is megyünk lassan.-mondtam. Bólintott, majd felálltunk, és bepattantunk Barni kocsijába.

*Barni*

Hátrahajtotta a fejét, és nagyon mélyeket lélegzett.

-Mi volt ez.

-Nem tudom, de imádtam.

Felém nézett, és elmosolyodott.

-Úgy szeretlek.

-Én is nagyon szeretlek, Peti.

Gázt adtam, és elindultunk. Az út felénél bekapcsoltam a rádiót, hogy ne legyen teljesen néma csend. Megérkeztünk Péter házához.

-Hát, szia.-köszönt el, de nem úgy nézett ki, mint aki menni tervezne. Még mindig be volt kötve, és csak mosolyogva bámult.-Nem mehetünk megint hozzád?

-Én örülnék neki a legjobban.

Ismét gázt adtam, és pár perccel később leparkoltam. Kiszálltunk, és felbattyogtunk. 

-Megyek fürdeni.-mondtam, mire bólintott.

*Peti*

Elővettem a mobilomat, és elkezdtem pörgetni az Instát. Megnéztem a srácok sztorijait, amik nagy része üvöltözésből, és ivásból állt. Mindet végignéztem, majd koppintottam még egyet, mire egy kissé homályos, de tökéletesen kivehető nagyon rövid videóba ütköztem. Barni és én csókolóztunk a lépcsőn ülve, majd elszakadtunk egymástól, és csak bámultunk egymás szemébe. A lépcsőházból készült a felvétel, nem sokkal azelőtt, hogy Ati kijött volna. Megnéztem, hogy ki tette ki, és hát milyen meglepő, hogy ő! Azt most bárki láthatta, aki a követi. Baszki. Felpattantam, és berontottam a fürdőbe, ahol Barni már felöltözve a fogát mosta.

-Kurva nagy baj van!

Felé fordítottam a képernyőt, majd kiesett a kezéből a fogkefe.

-Ó, istenem, Attila!

Nagyon nagyon bepánikoltam. Senki nem tudhatja meg, mi történt ott. Elkezdtem csörgetni, majd egy eléggé álmos hang szólt bele.

-Igen?

-Attila, most azonnal szedd le azt a videót, értetted?

-Milyen videót?

-Amin... Csókolózunk!

-Jézusom srácok, kitettem? Nem akartam, halál részeg voltam.

-Nem érdekel, csak szedd már le!-ordítottam, majd kinyomtam. Ismét megnyitottam az applikációt, és csak frissítgettem, várva, hogy eltűnjön. Egy üzenetem érkezett.

Ati: Tényleg sajnálom.

Én: Hányan látták?

Ati: 5,2 ezren.

Legszívesebben földhöz vágtam volna a telefonomat. Ez nem lehet. A csoportba is csak úgy záporoztak az üzenetek.

Giorgio: Baszki, srácok, miért nem szóltatok?

Bálint: Bennünk megbízhattok!

Egyre idegesebb lettem. A Carson Coma insta oldalára is ezresével jöttek a kommentek.

Az Peti és Barni volt azon a videón?

Együtt vannak?

Valakinek megvan a videó? Lemaradtam vmiről xdd

Küldöm.

Barni nyugodtnak tűnt.

-Most mivan? Te komolyan nem aggódsz?

-Figyu, le lehet ám ezt tagadni! Azok nem mi voltunk, és passz. Lezárva.

A hűtőhöz ment, és kivett egy túrórudit. Megnyitottam a galériát, és a lementett videóra böktem. Igaza van. Nem kivehető, hogy kik is azok. Megnéztem magamat a tükörben, és kicsit megigazgattam magam. A telefont az ablakpárkányra tette, az üvegnek támasztva.

-Mire készülsz?-kérdezte, majd kidobta a túrórudi csomagját.

-Tisztázom a dolgokat. Gyere te is, úgy hitelesebb.

Elindítottam a felvételt.

-Sziasztok srácok! Peti vagyok, az együttes tagja. 

-Heló, itt meg Barni.

-Azt szeretnénk mondani, hogy Attila barátunk eléggé ittas volt, és az a videó, amit a sztorijában láthattatok nem rólunk készült! Barni és én barátok vagyunk, nem járunk, és nincs köztünk semmi több! Nem tudni, ki az a két csávó, de nem mi vagyunk! 

-Köszönjük a figyelmet, és elnézést ezért a kis incidensért skacok! Hamarosan érkezünk az új számmal, készüljetek!-zárta le Barni. Leállítottam, és ki is tettem. A banda csoportjába azonban ettől csak még több üzenet érkezett.

Giorgio: Most akkor mi van? Azok ők, vagy mi?

Ati: Igen, ők, eskü! Én láttam.

Bálint: Most mi a fasz van? Miről beszéltek?

Ati: véletlen kiraktam egy videót Barniról és Petiről, ahol... Hát csókolóznak.

Bálint: Az kemény! Küldd már el!

Ati: *Egy videót küldött*

Bálint: Jézusom, ezek komolyan ők? Alig látszik.

Inkább a fotelre dobtam a mobilomat, de előtte lenémítottam. Bedőltem az ágyba. 

Reggel hulla fáradtan ébredtem. Bekapcsoltam a telefont, és összesen 2000 értesítés várt a csoportból, 4000 instáról, és 23 nem fogadott hívás is volt. Először az instát néztem át.

Hú, halljátok, eskü megörültem :( . Olyan cukik, nem?

De, ne is mondd. A Peti is én óta már várom, hogy bevallják.

Nem tudom, ki hogy van vele, de sztem azok ők.

Most mondták, hogy nem ők, nagyokos.

Ja, tartsd tiszteletben! Tuti kínos volt nekik ez az egész, lehet, tényleg csak barátok.

A többit csak átugrottam. Jöhetett a nehezebb rész. A csoport. 

Giorgio: Basszátok már meg, írjatok vmit! Én ezt nem csinálom tovább!

Ati: Légyszi ne haragudjatok! Hol vagytok?

Zsombor: Gyerünk már! A zsibongók előtt még tagadhatjátok, de előttünk már lebuktatok! Most már részleteket követelünk!

Barni: Nyugi van, Peti kidőlt, reggel mindent elmagyarázunk.

Nem is olvastam tovább, legörgettem alulra.

Giorgio: Peti, látom, hogy elérhető vagy! Kérjük a magyarázatot!

Én: Nincs semmi magyarázat. Azóta nem volt folytatás, csak a pia volt! Álljatok le, ez nagyon gáz.

Giorgio: Baszdmeg Gaál Péter, tudjuk, hogy imádjátok egymást! Könyörgöm, mondd már! Együtt vagytok?

Én: Giorgio, faszom! Dehogy vagyunk! Érted, hogy kurva részegek voltunk?

Barni: Peti, itt ülök melletted, mind1. Annyit akartam mondani, hogy én szeretem ezt a barmot, ő tudja is, és próbálja ignorálni a tűzet kettőnk közt.

Giorgio: Na, köszönjük Barnabás. Nehéz volt? Csak hogy Péter drága is tudja.

Barni: Nem fogok hazudni, minden szó után egyre nehezebben mozogtak az ujjaim. Csak szórakozom, jól esett kiírni, hogy mit érzek.

Felpillantottam, és rámosolyogtam. Ő ezt viszonozta.

Zsombor: Mi van? Most keltem. 

Ati: Görgess vissza agyhalott.

Pár perc múlva írt.

Zsombor: Juj, gec. Na, és te, Péter drága? Szereted Barnabást?

Én: Anyád jobb bőr.

Zsombor: Dögölj már meg.

Én: Rendben, ha így haladunk, szívrohamot kapok a sok stressztől.

Giorgio: Na, akkor szabadulj meg azoktól, és mond ki!

Én: Ja.

Giorgio: Ja?

Én: Ja.

Most Barni nézett rám, és letette a mobilját a lábára. Vigyorogni kezdett, majd megfogta az arcomat, és megcsókolt. Kis idő múlva a nyelve bejutásért esedezett, meg is adtam neki. Az ágyba dőlt, én pedig felé hajoltam, és tovább csókoltam. Már alig kaptam levegőt, ezért kicsit elhúzódtam.

-Csak barátok, mi?-kérdezte szórakozottan.

Meglöktem a vállát. Fél óra múlva kezdődött a próba. Már beígértük a zsibongóknak az új dalt, ideje előállni vele. Felöltöztünk, majd beültünk a kocsiba.

-Akkor ezt most hivatalos?-kérdeztem.

-Mármint mi?

-A kapcsolatunk.

-Szerintem nagyon is. De a rajongóknak ne mondjuk el, kérlek. Nagyon macerás lenne. Majd egyszer.

-Szerintem se. Így lesz a legjobb.

Elindultunk, és a stúdió előtt leparkoltunk. Az ajtó előtt megtorpantam. Bizonytalan lettem. Jó ötlet ez? Hogy fogják fogadni? Megfogta a kezemet, majd betolta a fehér nyílászárót. Nem volt lehetőség visszafordulni. Beléptünk, mire a beszéd elhalkult, és mindenki minket nézett. A földön ültek, egy kis körben. Mi még pont befértünk. Leültünk. 

-Na, gyerünk már! Csókold már meg!-tapsolt kétszer Giorgio, majd Barni megfogta az arcomat, és szenvedélyesen megcsókolt. A világ ilyenkor a kezeimben van, az idő megáll, és senki és semmi nincs ellenem. Lassan elszakadt tőlem. Kérdőn néztünk a srácokra, akik pedig ujjongtak, sikítoztak. Beletelt egy órába, hogy lenyugodjanak, majd elkezdtünk agyalni az új dalon.

-Van egy ötletem.-hoztam fel.-Mitől irtózik gyakorlatilag mindenki? 

-Pókok.-vágta rá Zsombor.

-A pókokat, mint fogalmat érthetnénk máshogyan! Sokan utálják a melegeket, meg úgy összességében a nem heterókat. Azok lehetnének a pókok, és elmondjuk, miért hülyeség a homofóbia!

Mindenki csöndben maradt, és emésztgették a tervemet.

-Baszódj már meg Péter.-nevetett Giorgio.-Ez kurva jó!

A többiek mind helyeselni kezdtek.  

-Hogy ez a srác honnan veszi az ötleteit, eszem nem fér hozzá!-játszotta a hülyét Barni, majd egy puszit nyomott az ajkaimra.

-Megcsináljuk?

-Meg hát!

Sziasztok! Remélem mindenkinek tetszett, elég sok munkám volt vele! Ha valaki nem ismerné az együttest, nagyon ajánlom, hogy lesse meg őket! Na, el is köszönök! Sok sok puszi mindenkinek!