Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Bíró úr és Esküdtszék! Fel szeretném vázolni önöknek a kérdéses másodfokú egyenlet megoldóképletét. Nézzük csak, mínusz b plusz/mínusz gyök alatt b a másodikonból négyszer a-szor c, ez az egész pedig osztva kettő a-val. Nos, most, hogy ismertettem ezen ügy vitatott és egyben legbiztosabb tényét illetve fókuszmondatát, szeretném megmagyarázni az ismeretlen tényezők halmazát.
Kezdem az a-val. Az a, a nagybetűs kifejezés jelzője. Tehát a, mint A göndör haja, a, mint A kezem alatt dobogó szíve, a mint, A puha ajka, a, mint A hátborzongatóan kellemes hangja, a, mint A csokibarna szeme, és a, mint A gödröcskés mosolya. Azt hiszem, mindannyian egyetérthetünk, hogy az a halmaz elhagyhatatlan.  Miután ezt tisztáztuk, térjünk át a c-re, ami talán még az előbbinél is lényegesebb. A c képviseli minden érintését, minden vágytól fűtött tekintését. Minden viccét, nevetését, filozofikus érvelését. Minden ölelését, kézfogását, csókját, bár utóbbi a legértékesebb, hiszen ebből csak egy mutatható fel.
Ezek után következzen a b, ami ugye lehet pozitív és negatív is, ahogy már az előbb tájékoztattam Önöket erről. De nem is! A b jelen esetben legyen inkább nulla. Nulla, hogy a másodfokú egyenletből ne származhasson két megoldás, ezáltal elkerülhető legyen a lelki tusa.
A lelki tusa, mit alanyunk szenved el. Bár ez a szenvedés néhol keserves, máskor édes mint az említett személy csókja, khm akarom mondani mint a méz. Bíró úr, tisztelt Esküdtszék, kérem akadályozzák meg ezen ügy vitatott kimenetelét. Kérem, a szenvedő alany tovább ne szenvedjen, és az említett csókokból részesedhessen.
Ekkor a monológot megszakítva, nyilík az ajtó, és belép rajta, egy göndör hajú, dobogó szívű, puha ajkú, kellemes hangú, igéző tekintetű, gödröcskés mosolyú figura. És így szól: kérem hallgattassék meg a másik fél is. Majd ajkát több szó el nem hagyja, az ügyvéd asztalához sétál, majd neki csókját adja.