Már nagyon régen nem beszéltünk, már nagyon régen nem hallottam rólad, már nagyon régen nem öleltél és nem éreztem szorításodat.
Reggel felébredtem, és éreztem, hogy ez egy különleges nap. Boldog voltam, mert tudtam, hogy valami jó történik ma. Délután felhívtam anyát, és lásd csodát, te vetted fel a telefonját. Majd kiugrottam a bőrömből, mikor meghallottam hangodat. Nevedet sikítva hallgattam faggatózásodat. Elköszöntünk, de előtte mondtam, remélem még egy kis ideig maradsz. Lerohantam a menzára, alig ettem valamit, fogtam a kabátom, sálam és szedtem a lábaim. Meg-megcsúsztam az úton. Beléptem az ajtón, meleg tekinteted fogva tartott. Megöleltük egymást, éreztem szorításod, váltottunk pár szót, majd ez is elmúlt, nekem mennem kellett, te pedig óvón kísérted lépteimet, utoljára megöleltél, mondtad, vigyázzak magamra, majd visszatértem megszokott utamra.