Egy reggel arra ébredtem hogy mindent hó borít, pedig csak december elejét írtunk. Melegen felöltöztem és elindultam a megszokott utamon. Hideg volt. Kívül és belül is. Mikor beértem a portára szembe találkoztam vele, belül meleg volt. A kisugárzása megolvasztotta bennem a jegességet. Délután, mikor elindultam haza, a hónak nyoma sem maradt. Úgy látszik a belső melegség elriasztotta. A latyak belepte az utat és a talajt. Én pedig csak ballagtam hazafele. A nap próbált áttörni a felhőkön,  nem túl sok sikerrel, és mintha az én melegemet vonta volna el, úgy hültem ki, ahogy győzte le a nap a felhőket.