Időm oly gyors lobog, mint piros tűz a téli estén. S meghatódott vérszínű rózsa szírmai hullik, akár a hópihe a zöld erdőben, mit madár is ritkán látogat, oly túl csendesen zengi be a fák leveleit. Színtelen szivárvány is rí, mert kéket nem lel a végtelen égbolton. Szavak betűi fellegekben járnak, s a kismadár csicsereg, párját a levegőben cikázva találja.