Karjaid hirtelen körül vettek engem, és éreztem minden porcikád melegét. A forróság mely elöntött, oly nyugtató volt, mintha pihével simogattak volna.

Cirógatásom mindig álmot hozott szemedre. Ártatlan lelked ekkor világított, s ha rám pillantottál.

Kést vájtak szívembe mikor azt mondtad "Nekem nem menne..". A fájdalom ilyen mélyen még soha nem rántott szét. Napjaim a szenvedéstől sugárzott, de elengedni egymást így se tudtuk.