A dolgok, miket összeraktam,
Szép csendben, hideg borulásban,
Keringve, hagytak egy porszemet,
Mi képet adott a tükörről.

Tépelődtem eleget, sokat,
S minden porcikám kiáltott,
Igazat, s a nagy valótlant.
Elhittem, mi mérgező s baj.

Szorongtam. Gondolatok fújtak,
S öntötték még rá a borsot.
Levest szívemben faggyal ettem,
S gondolkodtam, hogy ennyi volt?