Idő
Egykoron csak babáztam,
S dinó plüssel játszottam,
Mostanra alszok,
S rémeseket álmodok.
Az idő csak úgy telik,
S az óra csak úgy siklik,
Mint a hal a kék vízben,
S száz madar az égen.
A napok rohadtak,
Míg élek; rohannak,
S szól, így ketyeg; tik-tak
Bús perceket ringat.
Újra kiraktam ezt a versemet, pedig úgy emlékszem már kitettem!😭
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro