Nyílik a virág, s kihajt a csemete,
Zöldbe borul a berkenye,
Jön a tavasz, éled a világ,
Újra kezdődik a zsibongás.

A sok zöldből kitűnnek,
Virítanak a virágok,
Tekinteted odavonzzák,
Az egészet imádod.

Ámulsz, bámulsz,
Mást meg se látsz,
A színek kavalkádjában
Megszűnik a világ.

Telik az idő, eljő a nyár,
Virágot vált más virág.
Egyformák, s mind-mind mások,
A zöldben mégis koronások.

Bűvöletben nézed őket,
A világot nem észleled.
Fel sem tűnik semmi sem,
De hó szakad rád, íziben.

Tél jön, s hervad a virág,
Szürkül már a világ.
Hófúvás, fagyos szelek,
A szín semmivé lett.

Rettegéssel nézel körbe,
Nem találod a helyed,
S a magas fák susogják:
„Íme, az életed!"