Most hallgat minden,
A hegy s az erdő,
Hallgatok én is,
Némán merengő.

A szélbe suttogok valamit,
Egy rég őrzött titkot,
Egyszer megtörtént,
S azóta hallgatok.

Nem tudja ezt senki, 
Csak én, s a szél,
Senki sem tudja,
Mit dalol az ég.

Csendes titok ez,
Tartása magányos,
Senki ember fiának
Nem szólhat e páros.

A szélnek megmondtam,
És ő csendesen őrzi,
De bennem a nyomást
Semmi sem csökkenti.

Még mindig őrzöm,
Nem mondtam senkinek,
Pedig kérlelő tekintetük
Szívembe szöget vert.

Senki sem tud róla,
Nem mondhatom meg,
Őket homályban tartva
Védhetem meg.

Hosszú ideje már,
Hogy egyedül élek,
Titkommal egy szobában,
Magányosan zenélek.

Itt ülök most mellettük,
A szemükbe nézek,
Ők sem bíznak,
Én sem kérem.

Titkomat, a ragadozót,
Magamban őriztem,
Csak a szélben bíztam,
Barátokban nem.

Titkom lassan megemészt,
És egyedül vagyok,
Titkok fala magasodik közénk,
Bent ragadok.

Nézek rátok, ti visszanéztek,
Nem értitek, én sem értem,
Építettem egy falat, s védve vagytok,
De én a túloldalt egyedül maradok.