Nézek rád. Messziről, közelről,
Egyszerre még több helyről.
Látok én is mindent, amit te,
De semmit, amit te se.

Levegő áramlik tüdőmbe,
Majd szép lassan kifele.
Rövid kis pillanat telik el,
S érzem, mit te érzel.

Nekem fájnak a te sebeid,
Könnyel telnek szemeim.
Szenvedésed úgy fáj nekem is,
Mintha én élném ezt is.

Dobban a szíved, látod a fényt,
Öröm veszi át helyét.
Most már felfelé görbül a szád,
Elönt engem a boldogság.

Mindent hallok, amit kimondasz,
Ismerem gondolatod,
De legeslegjobban azt tudom,
Mi az, amit csak suttogsz.

Értem, de nem ismerem múltad,
Bonyolult ember-voltad.
Álmok tengere ott van benned,
Célod is fontos nekem.

Amit te, azt én is átéltem,
Veled együtt reméltem.
Minden percben, s mindig mással
Úszok egy pocsolyában.

Nem teszek mást; arcokra nézek.
Látom, kemény az élet.
Tanulok, tapasztalok, élek;
Pedig én csak együtt érzek.